Miről szól a karácsony?
Csillog-villog a lakás, patyolat mindenhol, diszek...frissen sült bejgli, mézeskalács, finom sütik, húsleves, töltöttojás...stb.stb....
Hát az én karácsonyom, legalábbis idén ebből a szempontból nagyon hiányos lesz...Nem sült 5 féle süti, és nem lesz patyolat a lakásban. (bármennyire szeretném)!
De nagyon vágyok egy csendes, békés, meghitt karácsonyra a családban (szombaton)...hogy az ünnep lényegéből Priszcillának is el tudjunk mondani egy töredéket, hogy lássam ragyogó arcát, amikor az ajándékait kibontja...hogy nyugodtan tudjunk megebédelni-vacsorázni, ne rohangálva...
Aztán pedig...vasárnaptól a gyülekezetben...igenis, elvárásaim vannak...szeretnék ráhangolódni az Úr hullámhosszára...hogy valóban mélyen megérintsen az Ige, és el tudjam venni az üzenetet az Úrtól, minden egyes alkalommal...A személyes csendességeimért is tenni akarok, hogy ne maradjanak el. Ilyenkor, mikor többször vagyunk imaházban, hajlamos vagyok arra, hogy lemondjak róla...merthogy úgyis a gyülekezetben olvasunk igét, imádkozunk. Pedig az, hogy milyen lesz az ünnepem, ott dől el, a csendes kamrában. Amikor rohanok egész héten keresztül, és majd vasárnap beesek a padba, majd' elalszok, olyankor úgy telik el az ünnep, hogy a végén üres maradok. Volt már ilyen. De most nem ilyet akarok. Most szeretnék megtelni! Csordultig! Az Úrral.
Ilyen áldott ünnepet kivánok minden egyes olvasómnak!!!
2011. december 23., péntek
2011. november 23., szerda
2011. november 9., szerda
Gyerekek
Márk ma 3 hetes
Priszcilla, a kis kétéves, bölcsis, már használ román szavakat is:
- stai jos - ülj le
- ce faci Mark? - mit csinálsz Márk?
-hai -gyere
Ezeknek az értelmét is tudja...még mást is mond, csak még nem mindent értek...
-Mos Craciun, Mos Craciu -ezt énekelte, első dallam, amit helyesen énekelt...
Priszcilla, a kis kétéves, bölcsis, már használ román szavakat is:
- stai jos - ülj le
- ce faci Mark? - mit csinálsz Márk?
-hai -gyere
Ezeknek az értelmét is tudja...még mást is mond, csak még nem mindent értek...
-Mos Craciun, Mos Craciu -ezt énekelte, első dallam, amit helyesen énekelt...
A születés
Olyan hatalmas Uram van, és olyan csodán vezetett keresztül, amelyet feltétlenül meg kell örökitsek...
A Márk születése előtt éppen az Ézsaiás könyvét olvastam. Nem is tudtam (régen olvastam már igy részről részre), hogy ennyi igéret van benne.
Gondolataim leginkább a szülés körül forogtak. A babát hamarabb vártam a kelleténél, mivel Priszcilla is hamarabb jött, pedig az orvos mondta, hogy nem feltétlenül fog Márk is hamarabb jönni. Mindenki mondta, hogy fiú, és a fiúk később jönnek...de én akkor is már szerettem volna, ha megszabadulnék az óriás hasamtól. Főleg a legutolsó napok már nagyon nehezek voltak...
És közben a reggeli csendességekben az Úr folyton bátoritott, igéretekkel látott el...
Ézsaiás 12:2 Isten az én szabaditóm, bizom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabaditott engem.
Ézs. 25:9 Itt van a mi Istenünk, benne reménykedünk, hogy megszabadit minket. Itt van az Úr, benne reménykedünk, vigadjunk és örüljünk szabaditásának!
Ézs 27:3 Én, az Úr vagyok az őrizője
Ézs 27:5 De aki az én oltalmamra bizza magát, béküljön meg velem
Ézs 29:17 Már csak kevés idő van hátra
Ézs 29:23 ...mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet
Ézs 29:19 Újra örömüket lelik az alázatosok az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel szentje előtt.
Ézs 30:15 ...a béke és a bizalom erőt adna nektek...
Ézs 35:4 Legyetek erősek, ne féljetek!...jön Istenetek...és megszabadit benneteket!
Ézs 37:6 Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál...
Ézs 37:35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabaditom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
Ézs 38:20 Megszabadit engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában
Ézs 40:29-31 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlananak. De akik az Úrban biznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Ézs 41:9-10, 13, 14, 16 Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek és meg is segitlek, sőt, győzelmes jobbommal támogatlak...erősen fogm jobb kezedet...ne félj, én megsegitlek...ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegitlek - igy szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje -...Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével...
Ézs 43:1-2 Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólitottalak, enyém vagy. Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Ézs 43:12 Én mondtam meg, hogy megszabaditalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten...
Ézs 44: 3-5 Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a viz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe irja: Az Úré vagyok, és dicsekedve emliti Izráel nevét.
Ézs 49:4 de az Úrnál van az én ügyem!
Ézs 49:15-16 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Ime, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid!
Ézs 50:2 Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Ézs 51:5 Közel van igazságom, jön már szabaditásom
Ézs 53:4-5 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása súlyteotta és kinozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, a mi bűneink miatt törtét össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 54:10 Mert a hegyek megszünhetnek, a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog me - mondja könyörülő Urad.
Ézs 58:11 az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás amelyből nem fogy ki a viz (ez volt újévi igém is)
Ézs 66:7 Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.
Most meg az igék alapján leirom a szülést is részletesen.
Hétfőn reggel be kellett menjek vizsgálatra, és én azt hittem, hogy bent is maradok, és Márk hamarosan megszületik. De nem igy volt. Szerda éjszaka viszont elkezdődtek a "halvány" fájások, reggel bementünk a kórházba, és a kérdésemre, hogy na lesz ma valami? azt válaszolta a doki, hogy mi az, hogy ma? Délig meg kell legyen! Ez volt 10 órakor...Nahát, ez nagyszerű mondom. Aztán adtak két adag kálciumot, és a bába kiment a szobából...a második kálcium után azt hittem ott rögtön meg akar születni a kis Herceg. De hát nem úgy megy ám, végigvonszoltak a folyosón, közben gyorsan hivták a dokit, aki persze foglalt volt, nem vette fel a telefont, nehezen feltápászkodtam a székre, aztán gyorsan kibújt a feje, addigra épp megjött a doki, kicsit nehezebben kijött a válla, a széééééles válla, és igy már kint is volt.... Olyan nagyon sirt, hogy azt mondtam, hogy na ennek aztán férfi hangja van. Na de mit látok, mindenki meg van dermedve, a bába, doki, mindenki a szülőszobában...kérdem minden rendben? Igen mondja a doki. Jól van a baba? Igen...és akkor felemelik és mondják, hogy nézzem meg, hogy milyen fiút csináltam...hát...én láttam, hogy van keze, lába, sir, na, gondolom, én semmit nem látok rajta....mikor mondták, hogy 4300 gramm, akkor kicsit én is kiakadtam, és rájöttem, hogy egy ekkora gyermekre senki nem gondolta, hogy 5 perc alatt jöjjön a világra. Senki nem várta, hogy épp ilyen nagy legyen, habár az egyik takaritónő megjegyezte, mikor meglátta a hasam, hogy az övé is ilyen nagy volt, és 4 kg felett volt a baba...na persze, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy nekem is igy lesz...3 héttel a szülés előtt az UH 3 kg-t mutatott...szóval ott mindenki azt hitte, hogy aztán szanaszéjjel repedtem, az egyik bába szerint mint a sárgadinnye....nos, hát ettől kicsit féltem, de tudtam, az Úrnál van minden...aztán kiderült, hogy nem, csak a régi vágás mentén, ugyanis arra már nem volt idő, hogy vágjanak :P...nos, hát ebben is ott volt az Úr keze!!! Első nap nagyon gyenge voltam, és nagyon fájt a hasam...második naptól viszont már sokkal jobban éreztem magam. Ma 3 hetes az "óriás" - igy nevezték el a kórházban, azokban a napokban nem volt más 4 kg fölötti baba, igy mindenki ismerte - gyönyörű baba, rengeteget eszik, éjszaka keveset van ébren, és sokat mosolyog, most már nem csak az angyaloknak, hanem nekem is, ha beszélek hozzá...jó kis tokája van, és ha azt csikolom, szinte nevet a kis drága :)
Számomra ez a szülés egy hatalmas csoda volt, az igéretek beteljesülése. Valóban velem volt az Úr keze, és megerősitett, megsegitett! Ezért méltó a dicséretre, tisztességre!!! Dicsőség legyen az Ő Nevének!!!
A Márk születése előtt éppen az Ézsaiás könyvét olvastam. Nem is tudtam (régen olvastam már igy részről részre), hogy ennyi igéret van benne.
Gondolataim leginkább a szülés körül forogtak. A babát hamarabb vártam a kelleténél, mivel Priszcilla is hamarabb jött, pedig az orvos mondta, hogy nem feltétlenül fog Márk is hamarabb jönni. Mindenki mondta, hogy fiú, és a fiúk később jönnek...de én akkor is már szerettem volna, ha megszabadulnék az óriás hasamtól. Főleg a legutolsó napok már nagyon nehezek voltak...
És közben a reggeli csendességekben az Úr folyton bátoritott, igéretekkel látott el...
Ézsaiás 12:2 Isten az én szabaditóm, bizom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabaditott engem.
Ézs. 25:9 Itt van a mi Istenünk, benne reménykedünk, hogy megszabadit minket. Itt van az Úr, benne reménykedünk, vigadjunk és örüljünk szabaditásának!
Ézs 27:3 Én, az Úr vagyok az őrizője
Ézs 27:5 De aki az én oltalmamra bizza magát, béküljön meg velem
Ézs 29:17 Már csak kevés idő van hátra
Ézs 29:23 ...mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet
Ézs 29:19 Újra örömüket lelik az alázatosok az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel szentje előtt.
Ézs 30:15 ...a béke és a bizalom erőt adna nektek...
Ézs 35:4 Legyetek erősek, ne féljetek!...jön Istenetek...és megszabadit benneteket!
Ézs 37:6 Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál...
Ézs 37:35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabaditom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
Ézs 38:20 Megszabadit engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában
Ézs 40:29-31 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlananak. De akik az Úrban biznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Ézs 41:9-10, 13, 14, 16 Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek és meg is segitlek, sőt, győzelmes jobbommal támogatlak...erősen fogm jobb kezedet...ne félj, én megsegitlek...ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegitlek - igy szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje -...Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével...
Ézs 43:1-2 Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólitottalak, enyém vagy. Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Ézs 43:12 Én mondtam meg, hogy megszabaditalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten...
Ézs 44: 3-5 Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a viz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe irja: Az Úré vagyok, és dicsekedve emliti Izráel nevét.
Ézs 49:4 de az Úrnál van az én ügyem!
Ézs 49:15-16 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Ime, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid!
Ézs 50:2 Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Ézs 51:5 Közel van igazságom, jön már szabaditásom
Ézs 53:4-5 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása súlyteotta és kinozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, a mi bűneink miatt törtét össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 54:10 Mert a hegyek megszünhetnek, a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog me - mondja könyörülő Urad.
Ézs 58:11 az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás amelyből nem fogy ki a viz (ez volt újévi igém is)
Ézs 66:7 Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.
Most meg az igék alapján leirom a szülést is részletesen.
Hétfőn reggel be kellett menjek vizsgálatra, és én azt hittem, hogy bent is maradok, és Márk hamarosan megszületik. De nem igy volt. Szerda éjszaka viszont elkezdődtek a "halvány" fájások, reggel bementünk a kórházba, és a kérdésemre, hogy na lesz ma valami? azt válaszolta a doki, hogy mi az, hogy ma? Délig meg kell legyen! Ez volt 10 órakor...Nahát, ez nagyszerű mondom. Aztán adtak két adag kálciumot, és a bába kiment a szobából...a második kálcium után azt hittem ott rögtön meg akar születni a kis Herceg. De hát nem úgy megy ám, végigvonszoltak a folyosón, közben gyorsan hivták a dokit, aki persze foglalt volt, nem vette fel a telefont, nehezen feltápászkodtam a székre, aztán gyorsan kibújt a feje, addigra épp megjött a doki, kicsit nehezebben kijött a válla, a széééééles válla, és igy már kint is volt.... Olyan nagyon sirt, hogy azt mondtam, hogy na ennek aztán férfi hangja van. Na de mit látok, mindenki meg van dermedve, a bába, doki, mindenki a szülőszobában...kérdem minden rendben? Igen mondja a doki. Jól van a baba? Igen...és akkor felemelik és mondják, hogy nézzem meg, hogy milyen fiút csináltam...hát...én láttam, hogy van keze, lába, sir, na, gondolom, én semmit nem látok rajta....mikor mondták, hogy 4300 gramm, akkor kicsit én is kiakadtam, és rájöttem, hogy egy ekkora gyermekre senki nem gondolta, hogy 5 perc alatt jöjjön a világra. Senki nem várta, hogy épp ilyen nagy legyen, habár az egyik takaritónő megjegyezte, mikor meglátta a hasam, hogy az övé is ilyen nagy volt, és 4 kg felett volt a baba...na persze, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy nekem is igy lesz...3 héttel a szülés előtt az UH 3 kg-t mutatott...szóval ott mindenki azt hitte, hogy aztán szanaszéjjel repedtem, az egyik bába szerint mint a sárgadinnye....nos, hát ettől kicsit féltem, de tudtam, az Úrnál van minden...aztán kiderült, hogy nem, csak a régi vágás mentén, ugyanis arra már nem volt idő, hogy vágjanak :P...nos, hát ebben is ott volt az Úr keze!!! Első nap nagyon gyenge voltam, és nagyon fájt a hasam...második naptól viszont már sokkal jobban éreztem magam. Ma 3 hetes az "óriás" - igy nevezték el a kórházban, azokban a napokban nem volt más 4 kg fölötti baba, igy mindenki ismerte - gyönyörű baba, rengeteget eszik, éjszaka keveset van ébren, és sokat mosolyog, most már nem csak az angyaloknak, hanem nekem is, ha beszélek hozzá...jó kis tokája van, és ha azt csikolom, szinte nevet a kis drága :)
Számomra ez a szülés egy hatalmas csoda volt, az igéretek beteljesülése. Valóban velem volt az Úr keze, és megerősitett, megsegitett! Ezért méltó a dicséretre, tisztességre!!! Dicsőség legyen az Ő Nevének!!!
2011. november 6., vasárnap
Gyerekek
Egy gondolat fogalmazódott meg bennem...
Ahogy a gyerekek száma nő, a szeretetem is egyenesen arányosan nő velük, viszont a figyelmem már nem nő, hanem megoszlik, a gyerekek számával csökken...nem tudok úgy és annyit figyelni Priszre mióta itt van Márk, de úgy érzem, hogy jobban szeretem... :)
Most éppen 6-ot tüsszentett Márk egyszerre...
Olyan édes...ezelőtt pár perccel hallottam először gőgicsélni...még csak két és fél hetes...de nagyon nő...sokat eszik, alszik, meg ébren is van, sir is meg csendben is ül, de nem mondhatom, hogy rossz baba...
Ha nem éhes, nem fáj a hasija, akkor alszik, vagy csendben van.
Priszcillát nagyon szereti, mindig az ő hangja után forditja kis fejét... :)
Prisz nem mindig szereti egyformán...van, mikor kiüt rajta is a féltékenység, máskor meg nem birok vele, állandóan simogatni akarja a fejét, puszilni a kezét...
Amúgy neki még mindig tart a nyafogós időszak, de már nem annyira, és a hiszti sem olyan vészes...szó szerint toporzékolt néha, de ez már nem fordult elő egy ideje, úgyhogy jó irányba haladunk, legalábbis ebben reménykedem...
Néhány képpel zárom soraim :)
Aranyosak ugye? Annyira szereti, hogy mindig az ölében akarja tartani :)
Priszcilla mindent ki akar próbálni, amit Márk, mégha nem is az ő mérete...de jól érzi magát és feltalája magát a kis mózeskosárban :)
Ahogy a gyerekek száma nő, a szeretetem is egyenesen arányosan nő velük, viszont a figyelmem már nem nő, hanem megoszlik, a gyerekek számával csökken...nem tudok úgy és annyit figyelni Priszre mióta itt van Márk, de úgy érzem, hogy jobban szeretem... :)
Most éppen 6-ot tüsszentett Márk egyszerre...
Olyan édes...ezelőtt pár perccel hallottam először gőgicsélni...még csak két és fél hetes...de nagyon nő...sokat eszik, alszik, meg ébren is van, sir is meg csendben is ül, de nem mondhatom, hogy rossz baba...
Ha nem éhes, nem fáj a hasija, akkor alszik, vagy csendben van.
Priszcillát nagyon szereti, mindig az ő hangja után forditja kis fejét... :)
Prisz nem mindig szereti egyformán...van, mikor kiüt rajta is a féltékenység, máskor meg nem birok vele, állandóan simogatni akarja a fejét, puszilni a kezét...
Amúgy neki még mindig tart a nyafogós időszak, de már nem annyira, és a hiszti sem olyan vészes...szó szerint toporzékolt néha, de ez már nem fordult elő egy ideje, úgyhogy jó irányba haladunk, legalábbis ebben reménykedem...
Néhány képpel zárom soraim :)
A kéthetes kisgombóc
2011. október 25., kedd
2011. október 18., kedd
Napok, hetek...
Napjaink nyugodtak mostanában...
Immánuel reggel elviszi Priszcillát bölcsibe, elmegy dolgozni, aztán majd csak délután 3 óra után hozza haza, akkor ebédelünk, és ő megy a második váltásba.
Igy elég sok időm marad, amit úgy osztok be, ahogy éppen akarok..
A kis munkáimat elvégzem, aztán olvasok, könyvet, vagy Bibliát...még mielőtt jönnek pihenek egy kicsit, hogy aztán legyen erőm Priszcillára délután. Nem szoktunk hancurozni, sem szaladgálni, mégis kell egy kis energia rá...
Kb igy nyugodtan telnek a napok, a nagy várakozás közepette...Márk nemsokára megérkezik, és akkor ez felborul, tudom, de addig is kihasználom...Kicsit hiányzik Priszcilla, hogy nincs itthon délelőtt, de tudom, hogy igy jobb neki is, mert nem lenne elég energiám rá egész nap, legalábbis úgy érzem...
Délután viszont nem csinálok semmi mást, csak együtt rajzolunk, ragasztunk, szinezünk, mesét nézünk (semmi mást nem akar, csak Bambit, azt is max fél órát nézi, még sose látta végig).
Sokan kérdik, hogy na még nem jött a baba? Hát, még nem jött...mindig mondom...ezen a héten vagyok 39 hetes, szóval nem késett, csak én kicsit hamarabb vártam, mert Prisz hamarabb jött...na de hát az Úr tudja, hogy mikor van teljesen felkészülve, mikor kell megérkezzen...
Egyesek azt is kérdik, hogy biztos csak egyen vannak ott bent? Hát, ebből mindig megértem, hogy óriásinak tűnik a hasam...nem érzem olyan nagynak...csak nehezen mozgok tőle, lehajolni meg még nehezebben, elvégre csont van a hasamba nem? :)
Amúgy kicsit nehéz a várakozás, és még nehezebb a bizonytalanság, hogy nem tudni mikor jön...Immánuel egy ifjúsági konferenciára kell menjen szombaton, igy nagyon rosszul jönne, ha épp szombaton érkezne, de azért szeretném már, hogy itt legyen a karjaim között, és egy rendes ölelést adhassak már Immánuelnek, meg Priszcillának...olyan régen nem szorithattam már magamhoz őket úgy rendesen...
Néha úgy belegondolok, hogy megint öltöztetni kell a kis picuri babát, megint etetni kell, olyan kis tehetetlen lesz, a fejét sem fogja tudni tartani...annyira elszoktam ezektől...Priszcilla már egyedül eszik leginkább, és egyedül levetkőzik, ha jó kedve van, az öltözködésnél dugja a kezét a blúzba, a lábát a nadrágba, na persze, ha nem épp vicces kedvében van, és éppen nincs kedve felöltözni, akkor mindig elhúzza a lábát tőlem...na de tényleg sokat segit...aztán meg gyere ide, hozd ide, vidd oda...hűha, Márknál még kell egy kis idő, mire ezeket egyáltalán megérti, nemhogy teljesitse...de tudom, hogy minden korszaknak megvan a maga szépsége...ahogy rám lesz utalva, ahogy megnyugtatja a jelentlétem, aztán ahogy elkezd mosolyogni, gőgicsélni, mind olyan gyönyörű pillanatok lesznek...és ezek a pillanatok Priszcillánál már elmúltak...nála most mások vannak, amivel megörvendeztet....a tegnap zeneóra volt, énekeltek a fiatalok, ő is odaállt a mikrofonosok közé, vett egy mikrofont, a lábával ütötte a ritmust, és tele torokból ő is énekelt: Adonáj, Adonáj, Adonáj....a fiatalok nemrég tanulták ezt az éneket, és nagyon tetszik neki, mindig ezt énekeli mostanábam...nem számit, hogy mások mit énekelnek, ő fújja az adonájt....és persze, nem marad el a ritmus verése a lábával...mert hogy Apa úgy gitároz, hogy közben veri a ritmust...kérem, ő sem tehet másképp....
Majd megpróbálom egyszer lekamerázni...nagy érték lenne, ha sikerülne megörökiteni...
A szinezésben is látom, hogy fejlődött...nem csak úgy összefirkálja a lapot, hanem látom, hogy próbál ott szinezni, a vonalak között...aztán persze elfogy a türelme, és nem birja olyan finoman végig csinálni, ahogy elkezdte, de ez már haladás, hiszem, hogy tovább is fejlődni fog...
Az Úrnak nagyon hálás vagyok ezekért a kincsekért, csodákért, ajándékokért, akikkel megáldott engem.
És egy ilyen férj mellett, mint Immánuel, nem nehéz feleség és anyuka lenni. Gondoskodó, szerető, vidám, nem veszekedő, és még sorolhatnám vég nélkül...
Nagyon hálás vagyok családomért az Úrnak!!!
Mindenért NEKI legyen dicsőség!!!
Immánuel reggel elviszi Priszcillát bölcsibe, elmegy dolgozni, aztán majd csak délután 3 óra után hozza haza, akkor ebédelünk, és ő megy a második váltásba.
Igy elég sok időm marad, amit úgy osztok be, ahogy éppen akarok..
A kis munkáimat elvégzem, aztán olvasok, könyvet, vagy Bibliát...még mielőtt jönnek pihenek egy kicsit, hogy aztán legyen erőm Priszcillára délután. Nem szoktunk hancurozni, sem szaladgálni, mégis kell egy kis energia rá...
Kb igy nyugodtan telnek a napok, a nagy várakozás közepette...Márk nemsokára megérkezik, és akkor ez felborul, tudom, de addig is kihasználom...Kicsit hiányzik Priszcilla, hogy nincs itthon délelőtt, de tudom, hogy igy jobb neki is, mert nem lenne elég energiám rá egész nap, legalábbis úgy érzem...
Délután viszont nem csinálok semmi mást, csak együtt rajzolunk, ragasztunk, szinezünk, mesét nézünk (semmi mást nem akar, csak Bambit, azt is max fél órát nézi, még sose látta végig).
Sokan kérdik, hogy na még nem jött a baba? Hát, még nem jött...mindig mondom...ezen a héten vagyok 39 hetes, szóval nem késett, csak én kicsit hamarabb vártam, mert Prisz hamarabb jött...na de hát az Úr tudja, hogy mikor van teljesen felkészülve, mikor kell megérkezzen...
Egyesek azt is kérdik, hogy biztos csak egyen vannak ott bent? Hát, ebből mindig megértem, hogy óriásinak tűnik a hasam...nem érzem olyan nagynak...csak nehezen mozgok tőle, lehajolni meg még nehezebben, elvégre csont van a hasamba nem? :)
Amúgy kicsit nehéz a várakozás, és még nehezebb a bizonytalanság, hogy nem tudni mikor jön...Immánuel egy ifjúsági konferenciára kell menjen szombaton, igy nagyon rosszul jönne, ha épp szombaton érkezne, de azért szeretném már, hogy itt legyen a karjaim között, és egy rendes ölelést adhassak már Immánuelnek, meg Priszcillának...olyan régen nem szorithattam már magamhoz őket úgy rendesen...
Néha úgy belegondolok, hogy megint öltöztetni kell a kis picuri babát, megint etetni kell, olyan kis tehetetlen lesz, a fejét sem fogja tudni tartani...annyira elszoktam ezektől...Priszcilla már egyedül eszik leginkább, és egyedül levetkőzik, ha jó kedve van, az öltözködésnél dugja a kezét a blúzba, a lábát a nadrágba, na persze, ha nem épp vicces kedvében van, és éppen nincs kedve felöltözni, akkor mindig elhúzza a lábát tőlem...na de tényleg sokat segit...aztán meg gyere ide, hozd ide, vidd oda...hűha, Márknál még kell egy kis idő, mire ezeket egyáltalán megérti, nemhogy teljesitse...de tudom, hogy minden korszaknak megvan a maga szépsége...ahogy rám lesz utalva, ahogy megnyugtatja a jelentlétem, aztán ahogy elkezd mosolyogni, gőgicsélni, mind olyan gyönyörű pillanatok lesznek...és ezek a pillanatok Priszcillánál már elmúltak...nála most mások vannak, amivel megörvendeztet....a tegnap zeneóra volt, énekeltek a fiatalok, ő is odaállt a mikrofonosok közé, vett egy mikrofont, a lábával ütötte a ritmust, és tele torokból ő is énekelt: Adonáj, Adonáj, Adonáj....a fiatalok nemrég tanulták ezt az éneket, és nagyon tetszik neki, mindig ezt énekeli mostanábam...nem számit, hogy mások mit énekelnek, ő fújja az adonájt....és persze, nem marad el a ritmus verése a lábával...mert hogy Apa úgy gitároz, hogy közben veri a ritmust...kérem, ő sem tehet másképp....
Majd megpróbálom egyszer lekamerázni...nagy érték lenne, ha sikerülne megörökiteni...
A szinezésben is látom, hogy fejlődött...nem csak úgy összefirkálja a lapot, hanem látom, hogy próbál ott szinezni, a vonalak között...aztán persze elfogy a türelme, és nem birja olyan finoman végig csinálni, ahogy elkezdte, de ez már haladás, hiszem, hogy tovább is fejlődni fog...
Az Úrnak nagyon hálás vagyok ezekért a kincsekért, csodákért, ajándékokért, akikkel megáldott engem.
És egy ilyen férj mellett, mint Immánuel, nem nehéz feleség és anyuka lenni. Gondoskodó, szerető, vidám, nem veszekedő, és még sorolhatnám vég nélkül...
Nagyon hálás vagyok családomért az Úrnak!!!
Mindenért NEKI legyen dicsőség!!!
2011. október 13., csütörtök
Prisz 2 évet töltött
A mi kis Hercegnőnk már két éves...elrepült az idő...Nemrég volt még pici baba...most meg már furcsa úgy mondani neki, hogy baba...
Néhány kép róla és a családban töltött napjáról...
2011. október 8., szombat
Kimerithetetlen téma...
BÖLCSI, BÖLCSI, BÖLCSI...nálunk most ez a téma...
Egyrészt úgy látom, hogy már megszokta...A bölcsiben nagyon megdicsérték...csak jót mondanak róla a felügyelők is, és ezért nagyon hálás vagyok...
De...azért délutánonként még nagyon nyűgös...hol Apás, és akkor Anyát ne is lássa, hol Anyás, és akkor senkit, Apát se ne is lássa...6 óra után már olyan fáradt, hogy nem lehet vele birni, akár lefekvésig, 7 óra utánig is folytonosan bömböl...el tudom képzelni, mennyit alszik a bölcsiben...
Tudom, hogy ez egy átmeneti időszak...épp ezért nem aggódom. Látom, hogy szereti, és látom, hogy fejlődik gondolkodásban, beszédben, szokásokban, stb...
De még ezt a programot nem szokta meg annyira, hogy ki is tudja pihenni magát...De majd az is meglesz...
Egy két példát leirok, ami újdonság.
Az egyik az, hogy ma ebéd után megmosdattam, aztán pedig magára hagytam, mig a teásüvegjét elkészitettem...kb 1 perc...Addig ő "dolgozott"...Bement a hálószobába, és lehúzta (benti) cipőjét, egyenként a zoknikat, amiket beledugott cipőibe, aztán pedig elrendezte szépen a cipőjét az ágy mellett.
Ekkor léptemén be a szobába, és rögtön felpattant az ágyra, látom mezitláb van...mi történhetet??? Hasra vágja magát, párnára a fejét, persze az apja helyén...és rámszól nagy komolyan: Anya, maradj csendben! Alszunk!!! Maradj csendben!!!
Az én következtetésem: a bölcsiben ebéd után lefekvés: cipőt, zoknit lehúzzák, zoknit cipőbe dugják, hogy ne keveredjenek, majd a cipőt odaállitják a kiságy mellé, hogy azt se keverjék össze. Ezuán lefekvés, és rájuk szólnak, hogy mindenki maradjon csendben. Amit Priszcilla kifelejtett, az az, hogy ebéd és lefekvés között bilire is ültetik őket...Na de tetszik nekem ez a szokás, és örülök, hogy engem is "rendre utasit"...
Azonban biliztetés után Prisznek még kell pellus....most már egyre többször száraz alvás után is, de azért még nem teljesen rendszeres...szóval teszem neki a pellust, és a fehérneműt lehúztam...nem szoktam mindkettőt adni rá...persze a nadrágját is, öltözünk pizsomába...igen ám, csak hogy a bölcsiben nem ez a szokás...és akkor veszekedik velem, hogy de igenis, a bugyikát huzzam csak szépen vissza, és nem pizsoma kell, hanem az a nadrág, ami rajta volt addig is...szóval...szokások...
Aztán még egy bölcsiből származó story...
Elég parancsolgató mostanában...lehet én is többször rászóltam határozottabban, és engem utánoz...
Leült a lépcsőre, és látom, hogy ütögeti a lépcsőt, és akkor kapcsolok, hogy mond is valamit: STAI JOS! STAI JOS! STAI JOS! Valakinek nagyon határozott hangon mondogatta, hogy üljön már le mellé a lépcsőre....ez újabb román "szó"...de emellett rengeteget beszél olyan dolgokat, amiket itthon nem tanulhatott meg...csak ott, a gyerekekkel, felvigyázókkal....most éppen nem jut eszembe példa rá...
Az étvágya kimondottan jobb...szerintem megszokta azt a rendszeres kajálást, meg látta a gyerekektől, hogy szép ügyesen esznek, és azt hiszi, hogy tényleg úgy kell, hogy ha már asztalhoz ülünk, akkor nem csak játszik az ennivalóval (eddig úgy volt), hanem eszünk is...és ügyesen eszik egyedül, mikor megúnja, akkor segitséget kér: Anya segits...ez is nagy meglepetés számomra...Ma 5x evett itthon. Nem mondhatni, hogy irto sokat, de evett, és nem 1-2 falásokat, mint máskor...Ez jó...és jelét adja annak, hogy éhes (abban az időpontban, amikor a bölcsiben étkeznek), kéri az édességet...olyankor megértem, hogy mi van, és rögtön akcióba lépek...kapja az ebédet, uzsonnát, azt amit....
Szóval eddig legalább 3 pozitiv dolgot látok a bölcsibe-járás következményeként: jobb étvágy, románul tanulás, és új szabályok bevezetése itthon is...ez jó...várom a többi jó hatást....
Hála az Úrnak mindenért!!!
Egyrészt úgy látom, hogy már megszokta...A bölcsiben nagyon megdicsérték...csak jót mondanak róla a felügyelők is, és ezért nagyon hálás vagyok...
De...azért délutánonként még nagyon nyűgös...hol Apás, és akkor Anyát ne is lássa, hol Anyás, és akkor senkit, Apát se ne is lássa...6 óra után már olyan fáradt, hogy nem lehet vele birni, akár lefekvésig, 7 óra utánig is folytonosan bömböl...el tudom képzelni, mennyit alszik a bölcsiben...
Tudom, hogy ez egy átmeneti időszak...épp ezért nem aggódom. Látom, hogy szereti, és látom, hogy fejlődik gondolkodásban, beszédben, szokásokban, stb...
De még ezt a programot nem szokta meg annyira, hogy ki is tudja pihenni magát...De majd az is meglesz...
Egy két példát leirok, ami újdonság.
Az egyik az, hogy ma ebéd után megmosdattam, aztán pedig magára hagytam, mig a teásüvegjét elkészitettem...kb 1 perc...Addig ő "dolgozott"...Bement a hálószobába, és lehúzta (benti) cipőjét, egyenként a zoknikat, amiket beledugott cipőibe, aztán pedig elrendezte szépen a cipőjét az ágy mellett.
Ekkor léptemén be a szobába, és rögtön felpattant az ágyra, látom mezitláb van...mi történhetet??? Hasra vágja magát, párnára a fejét, persze az apja helyén...és rámszól nagy komolyan: Anya, maradj csendben! Alszunk!!! Maradj csendben!!!
Az én következtetésem: a bölcsiben ebéd után lefekvés: cipőt, zoknit lehúzzák, zoknit cipőbe dugják, hogy ne keveredjenek, majd a cipőt odaállitják a kiságy mellé, hogy azt se keverjék össze. Ezuán lefekvés, és rájuk szólnak, hogy mindenki maradjon csendben. Amit Priszcilla kifelejtett, az az, hogy ebéd és lefekvés között bilire is ültetik őket...Na de tetszik nekem ez a szokás, és örülök, hogy engem is "rendre utasit"...
Azonban biliztetés után Prisznek még kell pellus....most már egyre többször száraz alvás után is, de azért még nem teljesen rendszeres...szóval teszem neki a pellust, és a fehérneműt lehúztam...nem szoktam mindkettőt adni rá...persze a nadrágját is, öltözünk pizsomába...igen ám, csak hogy a bölcsiben nem ez a szokás...és akkor veszekedik velem, hogy de igenis, a bugyikát huzzam csak szépen vissza, és nem pizsoma kell, hanem az a nadrág, ami rajta volt addig is...szóval...szokások...
Aztán még egy bölcsiből származó story...
Elég parancsolgató mostanában...lehet én is többször rászóltam határozottabban, és engem utánoz...
Leült a lépcsőre, és látom, hogy ütögeti a lépcsőt, és akkor kapcsolok, hogy mond is valamit: STAI JOS! STAI JOS! STAI JOS! Valakinek nagyon határozott hangon mondogatta, hogy üljön már le mellé a lépcsőre....ez újabb román "szó"...de emellett rengeteget beszél olyan dolgokat, amiket itthon nem tanulhatott meg...csak ott, a gyerekekkel, felvigyázókkal....most éppen nem jut eszembe példa rá...
Az étvágya kimondottan jobb...szerintem megszokta azt a rendszeres kajálást, meg látta a gyerekektől, hogy szép ügyesen esznek, és azt hiszi, hogy tényleg úgy kell, hogy ha már asztalhoz ülünk, akkor nem csak játszik az ennivalóval (eddig úgy volt), hanem eszünk is...és ügyesen eszik egyedül, mikor megúnja, akkor segitséget kér: Anya segits...ez is nagy meglepetés számomra...Ma 5x evett itthon. Nem mondhatni, hogy irto sokat, de evett, és nem 1-2 falásokat, mint máskor...Ez jó...és jelét adja annak, hogy éhes (abban az időpontban, amikor a bölcsiben étkeznek), kéri az édességet...olyankor megértem, hogy mi van, és rögtön akcióba lépek...kapja az ebédet, uzsonnát, azt amit....
Szóval eddig legalább 3 pozitiv dolgot látok a bölcsibe-járás következményeként: jobb étvágy, románul tanulás, és új szabályok bevezetése itthon is...ez jó...várom a többi jó hatást....
Hála az Úrnak mindenért!!!
2011. október 5., szerda
Napjaink
Mostanság zsúfoltak a napjaim...nem is tdom...azt hittem több időm lesz pihenni mikor Prisz bölcsibe fog járni...de nem igy lett...érdekes, de most kevesebb időm marad, igaz, hogy sokkal több munkát sikerül elvégezni...
Múlt héten nagytakaritás volt, rendre az egész lakásban, de hála az Úrnak sikerült befejezni. Ezen a héten hétfőn nekiálltam, amit csak tudtam kimostam, még Márknak is kellett mosni....egy csomó vasalni való vár, azoknak ma álltam neki, igy van ez, sok mosás után sok vasalni való...
Tegnap újból takaritás volt, és ami a legfontosabb, hogy sikerül véééégre a kórházi csomagomat elkésziteni. Hónapokkal ezelőtt készitettem egy listát, és azzal nyugtattam magam, hogy az alapján bármikor elkészitem...Aztán meg mindig arra vártam, hogy Priszcillát bölcsibe vigyem, hogy ne az legyen, hogy amit én öszehordok egy kupacba, ő széthordja a lakás összes sarkába...mert hogy ez lett volna...igy a tegnap mig egyedül voltam, nyugodtan összeszedtem mindent.
Na és főzés....hát, az sem maradhat el, ha enni akarunk...
Ezenkivül kb 1,5 órába telik, mig Priszcillát a bölcsiből hazahozom, azért ez sem elhanyagolható, mert a napom órácskáiból ezt is le kell vonjam...de addig is vele vagyok, és ez a legfontosabb számára.
Délután, mikor őt hazahozom, már próbálok nem dolgozni semmit, hanem vele lenni, foglalkozni, játszani, mert hamar eljön az este....7 óra után már vacsora, locsizás és 8-kor ágyban kell legyen, és amilyen fáradt, azonnal elalszik...
Az utazásunk elég érdekes...nekem 20-25 perces az út, a gyaloglás. Hazafele Priszcillával már nem annyi...Van, hogy egy megállót villamosozunk, és élvezi nagyon...Aztán ahogy a villamosról leszálltunk, van egy fahinta, felnőtteknek való, azt ki szoktuk próbálni...egy gesztenye fa alatt helyezték el a járda mellett, reklámnak....de sokan kipróbálják még rajtunk kivül...nagyon jó hinta, az biztos, aki elfáradt, megpihenhet rajta....aztán szedünk egy kis gesztenyét, aztán valahogy nagy nehezen elindulunk hazafele...persze a kezét nem foghatom, mert ő már nagylány, "egyedüt" akar jönni (=egyedül). A baj az, hogy néha elfelejti tenni a kis lábait, és sokszor már nem tudom mit találjak ki, hogy arra sarkalljam, hogy kicsit gyorsabban haladjunk hazafelé....ma egy ismeretlen bácsi azt kérdezte, hogy mikor érünk haza, ha igy haladunk? Hát, reménységem szerint reggelre csak hazaérünk---válaszoltam....azért nem annyira vészes, kb 45-60 perc elég hazáig...reggelig meg ennél sokkal több van....ez a kalandos utazás csak délután van, reggel sokkal egyszerűbb, Apa elviszi autóval, eddig én is elkisértem, de ma már csak kellen mentek...
A bölcsiben egyre jobban megszokta. Azt hittem hétfő reggel megint nehéz lesz a két hétvégei nap kimaradása miatt, de nem volt semmi gond, egyáltalán nem sirt, izgalommal várta, hogy mi lesz reggelire, hogy mit fognak játszani a gyerekekkel...Meg is mutatta hétfőn, hogy vele ugyan nem kezdenek ki csak úgy...egy kisfiú nagyon kapitányos tipus, aki mindig veszi el a gyerekektől a játékokat....na de ám Priszcilla nem hagyta magát, ő csak szépen kikérte magának és a játékot visszavette, tőle nem lehet csak úgy elvenni a játékot...az ovónéni szerint ezzel pontra tette játszótársát, párjára akadt...ez már azt jelzi, hogy feloldódott, már nem húzódik csak úgy vissza, hanem kezd önmaga lenni...ennek egyrészt örülök, másrészt remélem, nem lesz gond vele...hogy túlságosan kapitányoskodjon...ha meg igen, akkor azért vannak ott a felügyelők, hogy rendet teremtsenek, nem?
Kézimunkálnak is, ennek is nagyon örülök...
Kockákkal épitenek, labdáznak (ezt Prisz mesélte)...
Ha jól észleltem, az alvás alatt használt pellusról is kezd leszokni, mivel ott rendszeresen biliztetik...na de itthon is, már két reggel volt száraz a pellusa...ennek örülök...csak én is oda kell figyeljek, hogy este lefekvés előtt és reggel ébredés után azonnal használjuk a bilit...
Az evést, meg az alvást nem hogy kontrollálni nem tudom, de még csak ellenőrizni sem, hogy legalább tudjam, hogy mennyit evett, mennyit aludt...hogy keveset alszik, azt látom, mert 7 után már nagyon fáradt...de hogy mennyit eszik...azt nem tudom...mikor hazajön mindig van étvágya, pedig uzsonnázik...este viszont már nincs olyan jó étvágya...a hétvégén semmit itthon nem evett....lehet a kis megfázás is közrejátszott...nem tudom...de hát szerintem ha nem is eszik egy két alkalommal, egy idő után csak megéhezik és enni fog...Úgyhogy nem aggódom...
A terhességről...hát...aáltalában mindenki azt mondja, hogy óriási hasam van...na....em akarok túlozni, de most már kezdem érezni, hogy terhet cipelek, mégiscsak néhány kiló pluszban...úgy érzem, a bőröm maximálisan feszül most már... Lehet a pihenés hiánya miatt is...nem tudom...a tagjaim mozgatásakor úgy érzem, mintha minden porcikámnál a kézifék be lenne húzva...de nincs miért panaszkodjak, mert sehol nem fáj, sem a lábam nem dagadt fel, sem semmi negativ dolgot nem érzek azokon a plusz kilókon, amiket magamra vettem fel.
Pénteken töltöm a 38. hetet. Annyi voltam, mikor Priszcilla megszületett...egyrészt reménykedek...másrészt, nem is tudom, hogy akarom-e vagy sem...nem tudom eldönteni, hogy szeretném már hogy ettől a súlytól megszabaduljak, vagy pedig szeretném, hogy még egy kis ideig ne ébresszenek 2-3 óránként éjszaka, ne kelljen még etetni, pelenkázni most, csak mondjuk 2 hét múlva......nem is tudom, melyiket szeretném jobban. Inkább az Úrra bizom, Ő jobban tudja, hogy mi a jobb...azt tudom, hogy a baba a kellő pillanatban fog jönni :)
Érdekes lesz...számomra felfoghatatlan, hogy milyen egy család, ahol egynél több gyerek van....mivel nincs testvérem, nem igazán tudom ezt megérteni...de majd lesz rá lehetőségem....Priszcillát próbáltam felkésziteni...nem tudom mennyire sikerült....mostanában a bölcsire koncentráltunk...remélem nem lesz neki túl nagy trauma még ez is....nem hiszem, hogy felfogta azt, amit mondtam neki...hogy hazahozom Márkot a kórházból, és aztán mindig itt lesz velünk....úgy érzem, többet kell meséljek neki róla...
Sokszor olyan nehéz megfelelni mint feleség, anya...sokszor koncentrálunk egy feladatra, és közben a másikat, vagy a többi összest elhanyagoljuk...vagy csak én vagyok igy ezzel? Úgy érzem sose fogom utolérni magam...mindig valamivel el vagyok maradva....pl a héten nem is tanultunk még aranymondatot....a héten nem is nagyon volt alkalmunk Immánuellel egy jó alaposat beszélgetni...ő is sokat dolgozik, én is csak ágyba hullok estére, főleg, hogy napközben nem pihenek...ez igy nem jól van...
Na jó, néhány kép, és most már pihenni kéne...
Múlt héten nagytakaritás volt, rendre az egész lakásban, de hála az Úrnak sikerült befejezni. Ezen a héten hétfőn nekiálltam, amit csak tudtam kimostam, még Márknak is kellett mosni....egy csomó vasalni való vár, azoknak ma álltam neki, igy van ez, sok mosás után sok vasalni való...
Tegnap újból takaritás volt, és ami a legfontosabb, hogy sikerül véééégre a kórházi csomagomat elkésziteni. Hónapokkal ezelőtt készitettem egy listát, és azzal nyugtattam magam, hogy az alapján bármikor elkészitem...Aztán meg mindig arra vártam, hogy Priszcillát bölcsibe vigyem, hogy ne az legyen, hogy amit én öszehordok egy kupacba, ő széthordja a lakás összes sarkába...mert hogy ez lett volna...igy a tegnap mig egyedül voltam, nyugodtan összeszedtem mindent.
Na és főzés....hát, az sem maradhat el, ha enni akarunk...
Ezenkivül kb 1,5 órába telik, mig Priszcillát a bölcsiből hazahozom, azért ez sem elhanyagolható, mert a napom órácskáiból ezt is le kell vonjam...de addig is vele vagyok, és ez a legfontosabb számára.
Délután, mikor őt hazahozom, már próbálok nem dolgozni semmit, hanem vele lenni, foglalkozni, játszani, mert hamar eljön az este....7 óra után már vacsora, locsizás és 8-kor ágyban kell legyen, és amilyen fáradt, azonnal elalszik...
Az utazásunk elég érdekes...nekem 20-25 perces az út, a gyaloglás. Hazafele Priszcillával már nem annyi...Van, hogy egy megállót villamosozunk, és élvezi nagyon...Aztán ahogy a villamosról leszálltunk, van egy fahinta, felnőtteknek való, azt ki szoktuk próbálni...egy gesztenye fa alatt helyezték el a járda mellett, reklámnak....de sokan kipróbálják még rajtunk kivül...nagyon jó hinta, az biztos, aki elfáradt, megpihenhet rajta....aztán szedünk egy kis gesztenyét, aztán valahogy nagy nehezen elindulunk hazafele...persze a kezét nem foghatom, mert ő már nagylány, "egyedüt" akar jönni (=egyedül). A baj az, hogy néha elfelejti tenni a kis lábait, és sokszor már nem tudom mit találjak ki, hogy arra sarkalljam, hogy kicsit gyorsabban haladjunk hazafelé....ma egy ismeretlen bácsi azt kérdezte, hogy mikor érünk haza, ha igy haladunk? Hát, reménységem szerint reggelre csak hazaérünk---válaszoltam....azért nem annyira vészes, kb 45-60 perc elég hazáig...reggelig meg ennél sokkal több van....ez a kalandos utazás csak délután van, reggel sokkal egyszerűbb, Apa elviszi autóval, eddig én is elkisértem, de ma már csak kellen mentek...
A bölcsiben egyre jobban megszokta. Azt hittem hétfő reggel megint nehéz lesz a két hétvégei nap kimaradása miatt, de nem volt semmi gond, egyáltalán nem sirt, izgalommal várta, hogy mi lesz reggelire, hogy mit fognak játszani a gyerekekkel...Meg is mutatta hétfőn, hogy vele ugyan nem kezdenek ki csak úgy...egy kisfiú nagyon kapitányos tipus, aki mindig veszi el a gyerekektől a játékokat....na de ám Priszcilla nem hagyta magát, ő csak szépen kikérte magának és a játékot visszavette, tőle nem lehet csak úgy elvenni a játékot...az ovónéni szerint ezzel pontra tette játszótársát, párjára akadt...ez már azt jelzi, hogy feloldódott, már nem húzódik csak úgy vissza, hanem kezd önmaga lenni...ennek egyrészt örülök, másrészt remélem, nem lesz gond vele...hogy túlságosan kapitányoskodjon...ha meg igen, akkor azért vannak ott a felügyelők, hogy rendet teremtsenek, nem?
Kézimunkálnak is, ennek is nagyon örülök...
Kockákkal épitenek, labdáznak (ezt Prisz mesélte)...
Ha jól észleltem, az alvás alatt használt pellusról is kezd leszokni, mivel ott rendszeresen biliztetik...na de itthon is, már két reggel volt száraz a pellusa...ennek örülök...csak én is oda kell figyeljek, hogy este lefekvés előtt és reggel ébredés után azonnal használjuk a bilit...
Az evést, meg az alvást nem hogy kontrollálni nem tudom, de még csak ellenőrizni sem, hogy legalább tudjam, hogy mennyit evett, mennyit aludt...hogy keveset alszik, azt látom, mert 7 után már nagyon fáradt...de hogy mennyit eszik...azt nem tudom...mikor hazajön mindig van étvágya, pedig uzsonnázik...este viszont már nincs olyan jó étvágya...a hétvégén semmit itthon nem evett....lehet a kis megfázás is közrejátszott...nem tudom...de hát szerintem ha nem is eszik egy két alkalommal, egy idő után csak megéhezik és enni fog...Úgyhogy nem aggódom...
A terhességről...hát...aáltalában mindenki azt mondja, hogy óriási hasam van...na....em akarok túlozni, de most már kezdem érezni, hogy terhet cipelek, mégiscsak néhány kiló pluszban...úgy érzem, a bőröm maximálisan feszül most már... Lehet a pihenés hiánya miatt is...nem tudom...a tagjaim mozgatásakor úgy érzem, mintha minden porcikámnál a kézifék be lenne húzva...de nincs miért panaszkodjak, mert sehol nem fáj, sem a lábam nem dagadt fel, sem semmi negativ dolgot nem érzek azokon a plusz kilókon, amiket magamra vettem fel.
Pénteken töltöm a 38. hetet. Annyi voltam, mikor Priszcilla megszületett...egyrészt reménykedek...másrészt, nem is tudom, hogy akarom-e vagy sem...nem tudom eldönteni, hogy szeretném már hogy ettől a súlytól megszabaduljak, vagy pedig szeretném, hogy még egy kis ideig ne ébresszenek 2-3 óránként éjszaka, ne kelljen még etetni, pelenkázni most, csak mondjuk 2 hét múlva......nem is tudom, melyiket szeretném jobban. Inkább az Úrra bizom, Ő jobban tudja, hogy mi a jobb...azt tudom, hogy a baba a kellő pillanatban fog jönni :)
Érdekes lesz...számomra felfoghatatlan, hogy milyen egy család, ahol egynél több gyerek van....mivel nincs testvérem, nem igazán tudom ezt megérteni...de majd lesz rá lehetőségem....Priszcillát próbáltam felkésziteni...nem tudom mennyire sikerült....mostanában a bölcsire koncentráltunk...remélem nem lesz neki túl nagy trauma még ez is....nem hiszem, hogy felfogta azt, amit mondtam neki...hogy hazahozom Márkot a kórházból, és aztán mindig itt lesz velünk....úgy érzem, többet kell meséljek neki róla...
Sokszor olyan nehéz megfelelni mint feleség, anya...sokszor koncentrálunk egy feladatra, és közben a másikat, vagy a többi összest elhanyagoljuk...vagy csak én vagyok igy ezzel? Úgy érzem sose fogom utolérni magam...mindig valamivel el vagyok maradva....pl a héten nem is tanultunk még aranymondatot....a héten nem is nagyon volt alkalmunk Immánuellel egy jó alaposat beszélgetni...ő is sokat dolgozik, én is csak ágyba hullok estére, főleg, hogy napközben nem pihenek...ez igy nem jól van...
Na jó, néhány kép, és most már pihenni kéne...
A bölcsi folyosóján
Kézimunka 1. hét
Kézimunka 2. hét
2011. szeptember 29., csütörtök
Bölcsőde...és egy kevés Márkról
A drága kis Priszcillám most már lassan egy hete rendszeresen jár bölcsődébe...sok minden megváltozott a kis életében, na meg az egész kis családunkban...
Először is, Anyának fél 7-kor kell kelni...gondolta volna valaki, hogy én valaha fél 7kor kelek rendszeresen??? Én biztos nem gondoltam volna...na de ahhoz, hogy nyugodtan elkészüljek mindennel, még ez sem elég, kicsikét kell igyekezzek...de azt hiszem egyelőre ez marad igy...és akkor most már újból várom a hétvégéket, mint a régi időkben, mikor még iskoláztam, vagy dolgoztam, hogy végre aludhassak csak egy órácskával is többet :) Érdekes, ezt a hétvégés érzést már el is felejtettem...milyen az ember...
Aztán a programhoz tartozik egyelőre még, hogy reggel Apa elvisz minket autóval, aztán Anyát haza is hozza, utána megy munkába, és Anya végzi nyugodtan a dolgát itthon. Senki nem mondja meg neki, hogy melyik felmosóval dolgozzon, hogy a konyhában ki kell a rántást kavarja, és senki nem mondja meg neki, hogy most éppen rajzolunk, takaritunk vagy főzünk...nos, eddig a Priszcilla feladata volt mindez, legalábbis ő kijelölte magát erre :P Most már én beosztom úgy ahogy akarom, nem kell vitatkozzak rajta senkivel...Aztán 2-kor készülődés és indulás a bölcsibe a kis Hercegnőért, 20 pert az út oda, 30-45 vissza, ha villamossal, vagy ha gyalog jövünk...Volt, hogy egy és fél órát "utaztam" :)
Utána pedig le is mondtam a munkáimról, mikor Priszcilla itthon van, leginkább játszunk, rajzolunk, kertben sétálunk, egyik este vásárolni voltunk, stb...
Priszcilla a bölcsiben szereti, egyedüli kifogása az, hogy Anya nem marad ott vele...na de ez ellen nagyon is tüntet! Volt, hogy visitva hagytam ott, volt, hogy csak sirt, de mindenképpen a nemtetszését fejezte ki eddig mindig...viszont egyre ügyesebb, egyre jobb kislány, igy mondják az "ovónénik"...azt hiszem kezd önmaga lenni, mert énekel, ugrál, játszik a gyerekekkel, beszélget...és ez azt jelenti, hogy kezd feloldódni, ennek nagyon örülök. Eszik, alszik, stb...úgy látom, meg fogja szokni, reménykedek az Úrban, az Ő segitségében.
Mellékhatásként jelentkezett nála egy kis bizalmatlanság irányomban...csak úgy bizik meg bennem, ha állandóan mellette vagyok...nem mehetek ki a szobából, bármennyire magyarázom neki, hogy csak épp egy hajgumit hozok neki...nem mehetek ki a vécére, nem mozdulhatok mellőle, azonnal sir, fél, hogy elhagyom, vagy valami hasonló...Csak úgy alszik el, ha mellette vagyok, vagy rosszabb esetben az ölemben (Márkon), és többször megébred estefelé, sirva, vigasztalni kell, és ott lenni vele, mig visszaalszik....
Mindent kitalál, csak vele legyünk, Apa, vagy Anya....múlt este másfél órát ült a bilin, mert tudta, hogy ott nem hagyjuk magára...mig rájöttem, hogy miben huncútkodik, aztán mikor láttam, hogy már a szeme becsukodik, a fejét kezdi elejteni, ölbe vettem, és úgy aludt el...akkor jöttem rá, hogy ő csak annyit akart a bilis üggyel, hogy vele legyek...Mindenféle módszert felhasznál arra, hogy maga mellett tartsa szüleit, akik nagyon hiányoznak neki...Persze a legmenőbb módszer a sirás, de 2 éves korához képest olyanokat is talál, amikkel úgy átvert, ahogy nem is gondoltam volna....sajnálom, a szivem fáj érte, de hiszem, hogy nem tart soká...éreztetem vele, hogy szeretem, hogy fontos nekem, és hiszem, hogy megérti...
Márkról nem tudok ilyen sokat mondani, ő nincs épp ilyen nehéz periódusban...ő még egyelőre jól érzi magát...37 hetes, és egyelőre nem néz ki úgy, hogy meg akarna születni (Prisz 38 volt, mikor megszületett, ő sem készitett fel, csak hopp megszületett) 3000 gramm a nagyfiú, és legközelebb okt. 17-én kell menjek az orvosbácsihoz, ha esetleg addig nem születik meg...
Most egy kicsit ez a periódus nehéz nekünk, leginkább érzelmi területen, de hiszem, hogy az Úr megsegit, hogy sértetlenül kilábaljunk belőle...
Először is, Anyának fél 7-kor kell kelni...gondolta volna valaki, hogy én valaha fél 7kor kelek rendszeresen??? Én biztos nem gondoltam volna...na de ahhoz, hogy nyugodtan elkészüljek mindennel, még ez sem elég, kicsikét kell igyekezzek...de azt hiszem egyelőre ez marad igy...és akkor most már újból várom a hétvégéket, mint a régi időkben, mikor még iskoláztam, vagy dolgoztam, hogy végre aludhassak csak egy órácskával is többet :) Érdekes, ezt a hétvégés érzést már el is felejtettem...milyen az ember...
Aztán a programhoz tartozik egyelőre még, hogy reggel Apa elvisz minket autóval, aztán Anyát haza is hozza, utána megy munkába, és Anya végzi nyugodtan a dolgát itthon. Senki nem mondja meg neki, hogy melyik felmosóval dolgozzon, hogy a konyhában ki kell a rántást kavarja, és senki nem mondja meg neki, hogy most éppen rajzolunk, takaritunk vagy főzünk...nos, eddig a Priszcilla feladata volt mindez, legalábbis ő kijelölte magát erre :P Most már én beosztom úgy ahogy akarom, nem kell vitatkozzak rajta senkivel...Aztán 2-kor készülődés és indulás a bölcsibe a kis Hercegnőért, 20 pert az út oda, 30-45 vissza, ha villamossal, vagy ha gyalog jövünk...Volt, hogy egy és fél órát "utaztam" :)
Utána pedig le is mondtam a munkáimról, mikor Priszcilla itthon van, leginkább játszunk, rajzolunk, kertben sétálunk, egyik este vásárolni voltunk, stb...
Priszcilla a bölcsiben szereti, egyedüli kifogása az, hogy Anya nem marad ott vele...na de ez ellen nagyon is tüntet! Volt, hogy visitva hagytam ott, volt, hogy csak sirt, de mindenképpen a nemtetszését fejezte ki eddig mindig...viszont egyre ügyesebb, egyre jobb kislány, igy mondják az "ovónénik"...azt hiszem kezd önmaga lenni, mert énekel, ugrál, játszik a gyerekekkel, beszélget...és ez azt jelenti, hogy kezd feloldódni, ennek nagyon örülök. Eszik, alszik, stb...úgy látom, meg fogja szokni, reménykedek az Úrban, az Ő segitségében.
Mellékhatásként jelentkezett nála egy kis bizalmatlanság irányomban...csak úgy bizik meg bennem, ha állandóan mellette vagyok...nem mehetek ki a szobából, bármennyire magyarázom neki, hogy csak épp egy hajgumit hozok neki...nem mehetek ki a vécére, nem mozdulhatok mellőle, azonnal sir, fél, hogy elhagyom, vagy valami hasonló...Csak úgy alszik el, ha mellette vagyok, vagy rosszabb esetben az ölemben (Márkon), és többször megébred estefelé, sirva, vigasztalni kell, és ott lenni vele, mig visszaalszik....
Mindent kitalál, csak vele legyünk, Apa, vagy Anya....múlt este másfél órát ült a bilin, mert tudta, hogy ott nem hagyjuk magára...mig rájöttem, hogy miben huncútkodik, aztán mikor láttam, hogy már a szeme becsukodik, a fejét kezdi elejteni, ölbe vettem, és úgy aludt el...akkor jöttem rá, hogy ő csak annyit akart a bilis üggyel, hogy vele legyek...Mindenféle módszert felhasznál arra, hogy maga mellett tartsa szüleit, akik nagyon hiányoznak neki...Persze a legmenőbb módszer a sirás, de 2 éves korához képest olyanokat is talál, amikkel úgy átvert, ahogy nem is gondoltam volna....sajnálom, a szivem fáj érte, de hiszem, hogy nem tart soká...éreztetem vele, hogy szeretem, hogy fontos nekem, és hiszem, hogy megérti...
Márkról nem tudok ilyen sokat mondani, ő nincs épp ilyen nehéz periódusban...ő még egyelőre jól érzi magát...37 hetes, és egyelőre nem néz ki úgy, hogy meg akarna születni (Prisz 38 volt, mikor megszületett, ő sem készitett fel, csak hopp megszületett) 3000 gramm a nagyfiú, és legközelebb okt. 17-én kell menjek az orvosbácsihoz, ha esetleg addig nem születik meg...
Most egy kicsit ez a periódus nehéz nekünk, leginkább érzelmi területen, de hiszem, hogy az Úr megsegit, hogy sértetlenül kilábaljunk belőle...
2011. szeptember 20., kedd
Prisz folytatás...
Tegnap irtam Priszről...
Ma újabb hireim vannak, ugyanis elkezdtünk bölcsődébe járni.
Nagyon izgultam. És habár tudtam, hogy az Úr kezében van minden, annyira elérzékenyültem...
Már tegnap készitettem lelkileg. Mondtam, hogy megyünk gyerekekhez, és hogy sok játék lesz, és játszani fog kisfiúkkal, kislányokkal. Azonnal indult volna, már az este nyafogott, hogy most akar menni. De azért megvártuk a reggelt. Persze, ahogy gondoltam, nem ébredt fel, én kellett ébresszem, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nyűgös, stb. Amúgy is éjszaka nyugtalanul aludt, felsirt többször is. Szóval felébresztettem, és mondtam, hogy készülödni kell, mert hogy megyünk gyerekekhez. Hát persze, az arca felvillant, és egyből rávágta, hogy autóval...hát, én is úgy terveztem, hogy autóval megyünk, igy teljesült a kivánsága...Érdekes ez még nekem, hogy a kivánságait ki tudja szavakkal fejezni, legtöbbször meglepődök még, mert nem vagyok hozzá szokva...Az úton az autóban is készitettem...magyaráztam neki, hogy játszani fognak gyerekekkel...na jó, de ott románul fognak beszélni, és kicsim, te nem fogod megérteni...aztán meg azt is mondtam, hogy miután játszottak, Apa meg Anya érte jön autóval..még jó, hogy volt annyi eszem, hogy az autóban ezt elmondjam neki...megérkeztünk, és még be se léptünk jóformán az épületbe, üvöltééééés....MAMI, te rog NUUUUU, Anyaaaaaaaaaaaa........nneeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm........kb 3-4 gyerek sirt, verte magát a földhöz, hogy nem akartak ott maradni....Prisz annyira megszeppent, hogy nem tudta hova tenni ezt a cirkuszt. Teljesen lesokkolta a kép, ha akart volna se tudott volna sirni szerintem. Na de az anyja annál inkább...mióta terhes vagyok, sokkal inkább érzékeny vagyok, mint addig, pedig addig se voltam kemény dió. Csak amúgy potyogtak a könnyeim, és közben próbáltam Priszcillának magyarázni, hogy mi történik. Sajnos hazudtam neki, mert hirtelen nem jutott jobb eszembe, azt mondtam, hogy sirnak, mert fáj a hasuk. Immánuel ennél bölcsebb volt, mondta, hogy sirnak, mert nem akarnak játszani, és odavitte, hogy vigasztalja meg, mondták: ne sirjál, ne sirjál egyik kisgyereknek...na, az annál jobban sirt...
Elköszönni nem tudtam, mert már egyáltalán nem tudtam visszatartani a könnyeimet...Gyorsan kihúztam a csikot. Pedig úgy terveztem, hogy megpuszilom, és megmondom neki még egyszer, hogy miután játszott, anya meg apa nemsokára jönnek, és majd autóval hazamegyünk, legyen jó kislány. Na ez csak terv volt....A bölcsi vezetőjével megegyeztünk, hogy ha kell, felhiv...És én egész délelőtt lestem a telefonomat, nem gondoltam, hogy 1-2 óránál többet kibir...de hát....nem hivtak, és igy 12-kor utána mentünk.
Na, nem dicsérték agyon, de azt mondták, első naphoz képest jól viselkedett, az ebédet mind megette (amúgy ez itthon elég kinos, erőltetni kell), szót fogadott, nem sirt egyfolytában, hanem csak rövidebb szakaszokban...ez azért is jó, mert látva a siró gyerekeket, tényleg nem tűnik soknak...sokat nem beszélt, és nem volt rossz kislány.
Ez igy elsőre azért mégiscsak megvigasztal.
Mikor meglátott, rohant hozzám, a nyakamat átölelte, és hahotázva nevetett...olyan jól esett, hogy nem sirt :) Örült nekem, nekünk, Apa is ott volt....Aztán mikor jöttünk haza, köszönt ügyesen, hogy SARUMANA, persze kellett mondani neki, de azt senki nem mondta hogy puszit küldjön, ő meg küldte nagy buzgón...Érdekes, nem szokásunk igy elköszönni, nem tudom, honnan vette...de nekem jól esett, hogy ilyen nyugodt, örömteli, és nem feszült, meg hisztis.
Itthon Lois kérdezte tőle, hogy voltál bölcsiben? Az ő válasza az volt, hogy igen, voltam, és holnap is megyek...nagy büszkén mondta....és aztán később játszás közben valamit ideadott nekem, és mondta: MULTUMESC Anya....többször is előfordult....később meg SARUMANA....a kis drágám hamar elkezdte tanulni a román nyelvet :)
Amikor kérdeztem tőle, hogy mivel játszott, azt mondta, hogy lufival. És igaz, mert a reggel láttam, hogy lufik voltak a földön...Ez is még érdekes nekem, hogy dolgokat el tud "mesélni", mondani...magától, anélkül, hogy valaki a szájába rágná, hogy most mit kell mondani...Különös...hamarabb nő, fejlődik, mint ahogy azt követni tudnám...alig hiszem, hogy már bölcsibe jár :)
Kiváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre...biztos lesznek még meglepetések részéről...és imádkozom, hogy szeresse a bölcsit, ne hisztizzen úgy, mint néhány más gyerek...
Ma újabb hireim vannak, ugyanis elkezdtünk bölcsődébe járni.
Nagyon izgultam. És habár tudtam, hogy az Úr kezében van minden, annyira elérzékenyültem...
Már tegnap készitettem lelkileg. Mondtam, hogy megyünk gyerekekhez, és hogy sok játék lesz, és játszani fog kisfiúkkal, kislányokkal. Azonnal indult volna, már az este nyafogott, hogy most akar menni. De azért megvártuk a reggelt. Persze, ahogy gondoltam, nem ébredt fel, én kellett ébresszem, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nyűgös, stb. Amúgy is éjszaka nyugtalanul aludt, felsirt többször is. Szóval felébresztettem, és mondtam, hogy készülödni kell, mert hogy megyünk gyerekekhez. Hát persze, az arca felvillant, és egyből rávágta, hogy autóval...hát, én is úgy terveztem, hogy autóval megyünk, igy teljesült a kivánsága...Érdekes ez még nekem, hogy a kivánságait ki tudja szavakkal fejezni, legtöbbször meglepődök még, mert nem vagyok hozzá szokva...Az úton az autóban is készitettem...magyaráztam neki, hogy játszani fognak gyerekekkel...na jó, de ott románul fognak beszélni, és kicsim, te nem fogod megérteni...aztán meg azt is mondtam, hogy miután játszottak, Apa meg Anya érte jön autóval..még jó, hogy volt annyi eszem, hogy az autóban ezt elmondjam neki...megérkeztünk, és még be se léptünk jóformán az épületbe, üvöltééééés....MAMI, te rog NUUUUU, Anyaaaaaaaaaaaa........nneeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm........kb 3-4 gyerek sirt, verte magát a földhöz, hogy nem akartak ott maradni....Prisz annyira megszeppent, hogy nem tudta hova tenni ezt a cirkuszt. Teljesen lesokkolta a kép, ha akart volna se tudott volna sirni szerintem. Na de az anyja annál inkább...mióta terhes vagyok, sokkal inkább érzékeny vagyok, mint addig, pedig addig se voltam kemény dió. Csak amúgy potyogtak a könnyeim, és közben próbáltam Priszcillának magyarázni, hogy mi történik. Sajnos hazudtam neki, mert hirtelen nem jutott jobb eszembe, azt mondtam, hogy sirnak, mert fáj a hasuk. Immánuel ennél bölcsebb volt, mondta, hogy sirnak, mert nem akarnak játszani, és odavitte, hogy vigasztalja meg, mondták: ne sirjál, ne sirjál egyik kisgyereknek...na, az annál jobban sirt...
Elköszönni nem tudtam, mert már egyáltalán nem tudtam visszatartani a könnyeimet...Gyorsan kihúztam a csikot. Pedig úgy terveztem, hogy megpuszilom, és megmondom neki még egyszer, hogy miután játszott, anya meg apa nemsokára jönnek, és majd autóval hazamegyünk, legyen jó kislány. Na ez csak terv volt....A bölcsi vezetőjével megegyeztünk, hogy ha kell, felhiv...És én egész délelőtt lestem a telefonomat, nem gondoltam, hogy 1-2 óránál többet kibir...de hát....nem hivtak, és igy 12-kor utána mentünk.
Na, nem dicsérték agyon, de azt mondták, első naphoz képest jól viselkedett, az ebédet mind megette (amúgy ez itthon elég kinos, erőltetni kell), szót fogadott, nem sirt egyfolytában, hanem csak rövidebb szakaszokban...ez azért is jó, mert látva a siró gyerekeket, tényleg nem tűnik soknak...sokat nem beszélt, és nem volt rossz kislány.
Ez igy elsőre azért mégiscsak megvigasztal.
Mikor meglátott, rohant hozzám, a nyakamat átölelte, és hahotázva nevetett...olyan jól esett, hogy nem sirt :) Örült nekem, nekünk, Apa is ott volt....Aztán mikor jöttünk haza, köszönt ügyesen, hogy SARUMANA, persze kellett mondani neki, de azt senki nem mondta hogy puszit küldjön, ő meg küldte nagy buzgón...Érdekes, nem szokásunk igy elköszönni, nem tudom, honnan vette...de nekem jól esett, hogy ilyen nyugodt, örömteli, és nem feszült, meg hisztis.
Itthon Lois kérdezte tőle, hogy voltál bölcsiben? Az ő válasza az volt, hogy igen, voltam, és holnap is megyek...nagy büszkén mondta....és aztán később játszás közben valamit ideadott nekem, és mondta: MULTUMESC Anya....többször is előfordult....később meg SARUMANA....a kis drágám hamar elkezdte tanulni a román nyelvet :)
Amikor kérdeztem tőle, hogy mivel játszott, azt mondta, hogy lufival. És igaz, mert a reggel láttam, hogy lufik voltak a földön...Ez is még érdekes nekem, hogy dolgokat el tud "mesélni", mondani...magától, anélkül, hogy valaki a szájába rágná, hogy most mit kell mondani...Különös...hamarabb nő, fejlődik, mint ahogy azt követni tudnám...alig hiszem, hogy már bölcsibe jár :)
Kiváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre...biztos lesznek még meglepetések részéről...és imádkozom, hogy szeresse a bölcsit, ne hisztizzen úgy, mint néhány más gyerek...
2011. szeptember 19., hétfő
Priszcilla
Már egy ideje készülök irni, de mindig elmaradt...a tennivaló nem több mint volt, csak lassabban haladok velük, igy kevesebb idő marad a kevésbé fontos/sürgős tevékenységekre.
Priszcilla nemsokára 2 éves lesz, és nagyon aktiv kislány. Sokszor igazi tündér, máskor meg olyan csintalan, hogy nem tudom hova tegyem...és hogy kezeljem...Mindent ő akar irányitni, mindent ő akar egyedül csinálni...fogmosás, kézmosás, evés, fésülködés :P, öltözködés....csak türelmem legyen hozzá...
Evés szempontjából nem haladtunk, ugyanolyan keveset eszik, mint eddig, talán makarónét eszik többet egy kicsivel...gyümölcsöt ugyanúgy szereti, mint eddig :) ennek örülök...most kezd rászokni az édességre...csokit, cukorkát kér sokat mostanában...de van, hogy mást kap helyette...
Alvás...hát, nagyon változó, de azért az átlag mégis a 9-10 óra éjszaka, 3-4 óra nappal...ha csend van.
Játszani most is szeret, mint minden gyerek, a babák a kedvencek, tipikus kislány...de a kockák, a homokozó, a könyvek, rajzolás mind vonzó számára...
Azt hiszi, már nagylány, és mindenben segiteni akar...mosogépet elinditni, ruhákat ki-be pakolni, felmosni a földet, fözni, stb stb...
Most be kell zárjam, mert felébredt, és most is akar segitni irni...
Priszcilla nemsokára 2 éves lesz, és nagyon aktiv kislány. Sokszor igazi tündér, máskor meg olyan csintalan, hogy nem tudom hova tegyem...és hogy kezeljem...Mindent ő akar irányitni, mindent ő akar egyedül csinálni...fogmosás, kézmosás, evés, fésülködés :P, öltözködés....csak türelmem legyen hozzá...
Evés szempontjából nem haladtunk, ugyanolyan keveset eszik, mint eddig, talán makarónét eszik többet egy kicsivel...gyümölcsöt ugyanúgy szereti, mint eddig :) ennek örülök...most kezd rászokni az édességre...csokit, cukorkát kér sokat mostanában...de van, hogy mást kap helyette...
Alvás...hát, nagyon változó, de azért az átlag mégis a 9-10 óra éjszaka, 3-4 óra nappal...ha csend van.
Játszani most is szeret, mint minden gyerek, a babák a kedvencek, tipikus kislány...de a kockák, a homokozó, a könyvek, rajzolás mind vonzó számára...
Azt hiszi, már nagylány, és mindenben segiteni akar...mosogépet elinditni, ruhákat ki-be pakolni, felmosni a földet, fözni, stb stb...
Most be kell zárjam, mert felébredt, és most is akar segitni irni...
2011. szeptember 6., kedd
Újból konyha
Tervezek egy bejegyzést a gyerekekről, de most röviden újból a konyhából egy kis tudósitás...
Egy kép még elmaradt a tejlepényről...már csak a kép van meg belőle...sajnos, pedig megennék most is egy szeletet...
Egy kép még elmaradt a tejlepényről...már csak a kép van meg belőle...sajnos, pedig megennék most is egy szeletet...
Prisz ma segitett palacsintát késziteni...
Azért a blog cime a "Csodák világában élni", mert ilyen csodákat is átélünk, mint pl ez a veder paradicsom a kertünkben...számomra ez egy nagy csoda, gyönyörködöm benne, és nagyon hálás vagyok érte az Úrnak!!!
És még sok sok más csodát az Úr megenged átélni...például vannak éjszakák, amikor végig aludni tudok...ez is egy csoda már ebben a "korban"...de ez egy másik téma, másik bejegyzés lesz...
2011. szeptember 3., szombat
Újdonságok a konyhán...
Kaprunk egy kis nyári almát, igy almás receptek után kerestem...ki is próbáltam egyet...
A receptet egy a számitógépre felinstallált recept-programból vettem...fogalmam sincs honnan szerezte Immánuel...
Hozzávalók:
1 kg nyári alma,
8 dkg vaj
2 tojás
20 dkg búzadara
2 dl tej
5 dkg cukor
só
zsemlemorzsa
Az almát meghámozzuk, magházát kivágva apróra vágjuk.
Összekeverjük a lágy vajjal, tejjel, cukorral, darával, kevés sóval, tojásokkal, annyi zsemlemorzsával,, hogy gombócokat formálhassunk belőle, majd fél órán át állni hagyjuk, hogy a dara megduzzadjon. Lobogva forró vizbe tesszük, felszinre bukkanásuk után még 4-5 percig főzzük. A tálalótálat vékonyan megolajozzuk,, morzsával hintjük, hogy a gombócok le ne ragadjanak. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
Vigyáznom kellett, mert a darabos alma miatt könnyen szétmentek a gombócok a vizben, ezért úgy gondoltam, legközelebb lereszelem az almát, de Immánuel igy meg volt elégedve vele, azt mondta legközelebb is igy készitsem. Ötletnek ajánlta a tejszinhabos tálalást...én ma csokiszirupot csorgattam rá (Nesquick), és nagyon izlett :)
Múlt héten készült Gyümölcsös túró-torta, a recept Kiskuktától. Köszönöm. Na persze, meg se közeliti az övét....de elkészült...
Ma készült Tejlepény eperrel...a recept Evódiától, nagyon izlett a tavasszal, most megint van eper a kertben, és más gyümölcs is, málna, fehér szamóca, ezekkel diszitettem:
Fasirt vinettából...most próbáltam először...de nagyon finom :P
Ennyi finomság után csoda hogy hizik az ember? Na jó, a baba is nő, már több mint 2 kg, 33 hetesen...de akkor is...
Almagombóc
A receptet egy a számitógépre felinstallált recept-programból vettem...fogalmam sincs honnan szerezte Immánuel...
Hozzávalók:
1 kg nyári alma,
8 dkg vaj
2 tojás
20 dkg búzadara
2 dl tej
5 dkg cukor
só
zsemlemorzsa
Az almát meghámozzuk, magházát kivágva apróra vágjuk.
Összekeverjük a lágy vajjal, tejjel, cukorral, darával, kevés sóval, tojásokkal, annyi zsemlemorzsával,, hogy gombócokat formálhassunk belőle, majd fél órán át állni hagyjuk, hogy a dara megduzzadjon. Lobogva forró vizbe tesszük, felszinre bukkanásuk után még 4-5 percig főzzük. A tálalótálat vékonyan megolajozzuk,, morzsával hintjük, hogy a gombócok le ne ragadjanak. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
Vigyáznom kellett, mert a darabos alma miatt könnyen szétmentek a gombócok a vizben, ezért úgy gondoltam, legközelebb lereszelem az almát, de Immánuel igy meg volt elégedve vele, azt mondta legközelebb is igy készitsem. Ötletnek ajánlta a tejszinhabos tálalást...én ma csokiszirupot csorgattam rá (Nesquick), és nagyon izlett :)
Múlt héten készült Gyümölcsös túró-torta, a recept Kiskuktától. Köszönöm. Na persze, meg se közeliti az övét....de elkészült...
Ma készült Tejlepény eperrel...a recept Evódiától, nagyon izlett a tavasszal, most megint van eper a kertben, és más gyümölcs is, málna, fehér szamóca, ezekkel diszitettem:
Fasirt vinettából...most próbáltam először...de nagyon finom :P
Ennyi finomság után csoda hogy hizik az ember? Na jó, a baba is nő, már több mint 2 kg, 33 hetesen...de akkor is...
2011. augusztus 14., vasárnap
Vinetta szezon
A kertben is terem a vinetta...
Rétegesen krumplival, tetején tojás felverve, tejföllel, sajt és kolbászkarikák, kb 40 perc alatt készre sült 200 fokon.
Töltött vinetta: kettévágtam, kikapartam, a kaparékot felkockáztam. Kevés olajon üvegesitettem egy kis hagymát apróra vágva, hozzá adtam a kockázott vinettát, majd 150 gramm szeletelt sonkát kisebb darabokra vágva és sót. Mikor megpuhult a vinetta, levettem a tűzről, hozzákavartam két tojást, megtöltöttem vele a kikapart vinettákat. Kettőt paradicsomszeletekkel, kettőt szajtszeletekkel diszitettem, a sajtos finomabb volt...
Priszcilla szedi a talicskába
Készült belőle:
Vinettakrém majonézesen. Priszcilla úgy eszi, mint egy igazi gyerek a csokit :)
Krumplipirével tálaltam...
Immánuel nagyon szereti, mig vinetta van a kerben, nem is akar enni húst....hamarosan ki fogom próbálni a vinettás fasirtot is :) Kiváncsi vagyok...
2011. augusztus 9., kedd
Konyha vegyesen...
Utóbbi időben nem irtam a konyháról...most már épp ideje...
A tésztája: 300 g liszt, 1 tojás, kevés cukor, kevés só, 2 kanál olaj, 1 tasak száraz élesztő, és 125 ml tej. Megdagasztom, félórát hagyom pihenni, majd két részre osztom, kerekre nyújtom, megkenem paradicsomléve, és izlés szerint diszitem...mi nagyon szeretjük rajta a kukoricát, tojást, gombát.........stb....
5 kg franciabarack, 1 kg körte, 1 sárgadinnye...rétegesen teszem az üvegbe, minden üvegre 3 kanál cukor, egy késhegynyi szalicil, viz, és dunsztolás. Az egészből 20 üveg lett....tavaly 2x ennyit tettem, és nem látta meg a tavaszt...
7 éves házassági évforduló vasárnap (7-én), ma meg Immánuel 31 éves, és Prisz 1 éves, 10 hónapos....
Immánuel kivánsága az ünnepre a Karamell torta volt, mi a családban finom tortának mondjuk, és legtöbbször ez készül ünnepekre...minden tortátnál jobban szeretjük...
Recept: egy lábasban (kb 3 literes), amelyben majd sülni is fog a torta...szóval 5 kanál cukrot megolvasztok, majd kiteszem hűlni...amig hűl, 5 tojást felverek 5 kanál cukorral, 1 csomag vaniliacukorral, majd hozzáadok 1 liter tejet. Ezt ráöntöm a kihűlt cukorra, majd egy kakaós piskótát készitek a tetejére. 200 fokon, előmelegitett sütőben sütöm kb félórát, tűpróbáig. Mikor kihűlt, kiboritom a lábasból, és gyümölccsel és tejszinhabbal diszitem. Kb 3 dl tejszin felverve. Most éppen eper (fagyasztott) volt a tejszinhab alatt, a tetejét pedig barackkal diszitettem...
Ha valaki megkivánja, csak rajta, nem fogja megbánni....
Görög saláta
Egy paradicsomot, egy ugorkát a kertből összevágtam, egy kis telemiát, néhány olajbogyót tettem hozzá, megsóztam, és leöntöttem egy kevés aludtejjel, majd a kertből frissen szedett cherry maradicsomot vágram kettőbe, ezzel diszitettem... Ja, és karikákra vágott virslit is tettem hozzá...Prisz is szereti :P
Pizza
Kompót
Karamell torta (Finom torta)
Immánuel kivánsága az ünnepre a Karamell torta volt, mi a családban finom tortának mondjuk, és legtöbbször ez készül ünnepekre...minden tortátnál jobban szeretjük...
Recept: egy lábasban (kb 3 literes), amelyben majd sülni is fog a torta...szóval 5 kanál cukrot megolvasztok, majd kiteszem hűlni...amig hűl, 5 tojást felverek 5 kanál cukorral, 1 csomag vaniliacukorral, majd hozzáadok 1 liter tejet. Ezt ráöntöm a kihűlt cukorra, majd egy kakaós piskótát készitek a tetejére. 200 fokon, előmelegitett sütőben sütöm kb félórát, tűpróbáig. Mikor kihűlt, kiboritom a lábasból, és gyümölccsel és tejszinhabbal diszitem. Kb 3 dl tejszin felverve. Most éppen eper (fagyasztott) volt a tejszinhab alatt, a tetejét pedig barackkal diszitettem...
Ha valaki megkivánja, csak rajta, nem fogja megbánni....
2011. augusztus 8., hétfő
Priszcilla
Néhány szót róla is kell ejtsek...
A tábor hete alatt Lónán volt, Tatánál, Mamánál...már előtte elengedtem egy-egy napra, fél napra ide-oda ismerősökhöz, vagy Bálint Mamához...elég sokat volt távol itthonról, és már kezdett elkanászosodni...nem fogadni szót, "durva" szavakat használni, mint pl. hagyjál békén, stb...Szóval igy került Lónára egy hétre...
Aztán első nap már belázasodott...39,5 fok láza lett, délutánonként csak Édesapámmal volt otthon, és mint mindig, délután nyűgösebb, a délelőtt nem szokott gond lenni neki...először azt sem tudtuk, hogy mi baja van, aztán rájöttem, hogy a foga...Kicsit megnyugodtam, hogy legalább nem beteg, de azért tudtam, hogy rám lenne legnagyobb szüksége ebben a helyzetben...Már bántam, hogy elmentem nélküle a táborba, és vádoltam magam, hogy nem vagyok a gyermekem mellett...kedden eldöntöttem (második nap), hogy ha másnapra nem javul a helyzet, akkor hazamegyek hozzá!!! De az Úr folyton olyan igéket adott, hogy ne aggódjak, bizzak Benne....szerdán már jobban volt a kis Prisz...igy nem jöttem le a hegyről...és ennek örülök is, mert nagy áldásokban volt részünk, főleg a hét vége fele......és Prisznek se sokat tudtam volna segiteni...csak hogy átöleljem....
Aztán csak eltelt a hét.....a szivem kettőbe volt szakadva...egyik fele nagyon jól érezte magát a táborban, viszonylag én is a nagy pocakommal beilleszkedtem a fiaalok közé....röpinél én számoltam a pontokat, játékoknál leginkább fényképeztem...ezekben nem akadályozott a "kerek voltom" :)
Másik részem nagyon vágyott már haza Priszcillához...
Mikor vasárnap megérkeztünk Lónára....és meglátott bennünket...nm győzött eléggé csodálkozni. Sose fogom elfelejteni, ahogy félórán keresztül csodálkozott, hogy tényleg ott vagyunk, hogy tényleg megjöttünk, hogy "Hhhhhhhhhhhhjjjjjjjjjjuuuuuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj itt van Anya!!!"....és ölelgetett, simogatott, engem is, Immánuelt is, na meg Márkot is :)
Olyan aranyos volt, csak sirni tudtam az örömtől...sokáig...
Aztán másnap hazajöttünk...még két három napig csodálta és élvezte a helyzetet, hogy velünk lehet...és ha csak lehetett, nem maradt csak Mamával vagy Tatával, nehogy megint eltűnjünk :)
Itt voltak néhány napig szüleim, igy nem volt olyan drasztikus az elválás egy hét után....de ma hazament Édesanyám is...és mikor este bejöttünk a házba, mindenhol kereste Mamát.... "Hol van Mama? Hol van Mama?" Olyan aranyos volt....annyira megszokta már, hogy együtt vagyunk....de kicsit fáradt volt ahhoz, hogy tovább beszéljünk az ügyről...holnap kiváncsi vagyok, mivel jön elő...
Remélem nemsokára megyünk újból Lónára, hogy megint találkozzanak :)
Mindenesetre az utóbbi két hétben jól vizsgázott...kitünően megvolt nélkülünk, még nehéz helyzetekben is (fogfájás), és nem is lett nagyon elkényeztetve nélkülünk....még azért kiváncsi vagyok a jövő hétre, amikor csak mi leszünk a megszokott kerékvágásunkban....de nem hiszem, hogy gond lesz...
Az Úr adjon bölcsességet, hogy tudjunk helyesen kezelni minden helyzetet...
A tábor hete alatt Lónán volt, Tatánál, Mamánál...már előtte elengedtem egy-egy napra, fél napra ide-oda ismerősökhöz, vagy Bálint Mamához...elég sokat volt távol itthonról, és már kezdett elkanászosodni...nem fogadni szót, "durva" szavakat használni, mint pl. hagyjál békén, stb...Szóval igy került Lónára egy hétre...
Aztán első nap már belázasodott...39,5 fok láza lett, délutánonként csak Édesapámmal volt otthon, és mint mindig, délután nyűgösebb, a délelőtt nem szokott gond lenni neki...először azt sem tudtuk, hogy mi baja van, aztán rájöttem, hogy a foga...Kicsit megnyugodtam, hogy legalább nem beteg, de azért tudtam, hogy rám lenne legnagyobb szüksége ebben a helyzetben...Már bántam, hogy elmentem nélküle a táborba, és vádoltam magam, hogy nem vagyok a gyermekem mellett...kedden eldöntöttem (második nap), hogy ha másnapra nem javul a helyzet, akkor hazamegyek hozzá!!! De az Úr folyton olyan igéket adott, hogy ne aggódjak, bizzak Benne....szerdán már jobban volt a kis Prisz...igy nem jöttem le a hegyről...és ennek örülök is, mert nagy áldásokban volt részünk, főleg a hét vége fele......és Prisznek se sokat tudtam volna segiteni...csak hogy átöleljem....
Aztán csak eltelt a hét.....a szivem kettőbe volt szakadva...egyik fele nagyon jól érezte magát a táborban, viszonylag én is a nagy pocakommal beilleszkedtem a fiaalok közé....röpinél én számoltam a pontokat, játékoknál leginkább fényképeztem...ezekben nem akadályozott a "kerek voltom" :)
Másik részem nagyon vágyott már haza Priszcillához...
Mikor vasárnap megérkeztünk Lónára....és meglátott bennünket...nm győzött eléggé csodálkozni. Sose fogom elfelejteni, ahogy félórán keresztül csodálkozott, hogy tényleg ott vagyunk, hogy tényleg megjöttünk, hogy "Hhhhhhhhhhhhjjjjjjjjjjuuuuuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj itt van Anya!!!"....és ölelgetett, simogatott, engem is, Immánuelt is, na meg Márkot is :)
Olyan aranyos volt, csak sirni tudtam az örömtől...sokáig...
Aztán másnap hazajöttünk...még két három napig csodálta és élvezte a helyzetet, hogy velünk lehet...és ha csak lehetett, nem maradt csak Mamával vagy Tatával, nehogy megint eltűnjünk :)
Itt voltak néhány napig szüleim, igy nem volt olyan drasztikus az elválás egy hét után....de ma hazament Édesanyám is...és mikor este bejöttünk a házba, mindenhol kereste Mamát.... "Hol van Mama? Hol van Mama?" Olyan aranyos volt....annyira megszokta már, hogy együtt vagyunk....de kicsit fáradt volt ahhoz, hogy tovább beszéljünk az ügyről...holnap kiváncsi vagyok, mivel jön elő...
Remélem nemsokára megyünk újból Lónára, hogy megint találkozzanak :)
Mindenesetre az utóbbi két hétben jól vizsgázott...kitünően megvolt nélkülünk, még nehéz helyzetekben is (fogfájás), és nem is lett nagyon elkényeztetve nélkülünk....még azért kiváncsi vagyok a jövő hétre, amikor csak mi leszünk a megszokott kerékvágásunkban....de nem hiszem, hogy gond lesz...
Az Úr adjon bölcsességet, hogy tudjunk helyesen kezelni minden helyzetet...
2011. augusztus 7., vasárnap
A táborról egy keveset...
Első tábor volt, amit Immánuel a kis IFInkkel szervezett...
Az Aranyos partján, ARIESENI településen volt a szállásunk, egy gyönyörű házban, melyet egy hivő testvértől béreltünk...
Az árban az is benne volt, hogy a patak másik parján levő imaházat is használhattuk összejövetelekre, egész héten, amennyit csak akartuk...
A házban a szobák gyönyörűek, külön fürdőszobával. A konyha se marad le a ház többi részétől, nagyon praktikus, szép, kényelmes.
A ház előtt nagy tér, ahol focizni, röpizni, vagy más nem csak labdás játékokat lehet játszani...zsákban szaladás, kötélhúzás, talicskázás, stb....
A napi program kb igy nézett ki, kisebb nagyobb eltérésekkel:
9-kor reggeli
10-kor délelőtti alkalom az imaházban
11-kor közös játék...pl Bibliai kérdések
13-kor ebéd
14-kor játékok
17-kor uzsonna (gyümölcs és egy kis édesség)
17:30-tól még mindig játékok
19-től vacsora
20-tól Esti alkalom az imaházban ---ez általában 10 utánig eltartott...ezt követte még egy rövidebb vacsora a konyhában, lekváros kenyér, stb, ez már nem igazán programszerű, inkább szükségszerű volt :) Aztán még jöhetett egy film, vagy beszélgetés...
Adélután program néha annyiban különbözött, hogy amikor nem esett az eső, akkor kirándultunk, vagy a Bihari csúcsra (1849m), vagy a Rozsda szakadékhoz, vagy röpizés volt...igazából arra nem emlékszem, hogy focizás lett volna...inkább a röpihez igyekezett mindenki... :)
Az imaházi alkalmak jók voltak, de különösen a szombati két alkalom....délelőtt kb 2 és fél órát tarott, este pedig még talán 3-at is. És az alkalmak nagy része az imádkozás volt, na meg éneklés...
A himnuszunk Erőt adsz minden helyzetben volt...(nekem kicsit furcsa, mert úgy 15 évvel ezelőtt tanultam ezt az éneket, de nem ez a lényeg, az Úr meg tudta újitni bennem is).
Voltak megtérők, voltak akik megújultak, tehát nem volt hiába való a tábor.
Örülök, hogy az Úr adott esős időt is, mert akkor kovácsolódott össze a csapat, együtt voltak a nappaliban, és játszottak, beszélgettek. Ha csak napsütés lett volna, akkor csak röpi lett volna, és nem alakult volna ilyen jól....
Az Úr nagyon megáldotta ezt a hetet számunkra, és ezért nagyon hálásak vagyunk!!! Az Úrra biztuk az elején, és Ő volt, Aki vezetett, irányitott mindent. Ez igy volt jól! Hisszük, hogy még lesz ilyen táborozás, mert máris van rá igény...Egyelőre csak egy utótalálkozón gondolkodunk, itt Váradon, ha az Úr is akarja....
Az Úré legyen a dicsőség mindenért!!! Ámen!
Az Aranyos partján, ARIESENI településen volt a szállásunk, egy gyönyörű házban, melyet egy hivő testvértől béreltünk...
Az árban az is benne volt, hogy a patak másik parján levő imaházat is használhattuk összejövetelekre, egész héten, amennyit csak akartuk...
A házban a szobák gyönyörűek, külön fürdőszobával. A konyha se marad le a ház többi részétől, nagyon praktikus, szép, kényelmes.
A ház előtt nagy tér, ahol focizni, röpizni, vagy más nem csak labdás játékokat lehet játszani...zsákban szaladás, kötélhúzás, talicskázás, stb....
A napi program kb igy nézett ki, kisebb nagyobb eltérésekkel:
9-kor reggeli
10-kor délelőtti alkalom az imaházban
11-kor közös játék...pl Bibliai kérdések
13-kor ebéd
14-kor játékok
17-kor uzsonna (gyümölcs és egy kis édesség)
17:30-tól még mindig játékok
19-től vacsora
20-tól Esti alkalom az imaházban ---ez általában 10 utánig eltartott...ezt követte még egy rövidebb vacsora a konyhában, lekváros kenyér, stb, ez már nem igazán programszerű, inkább szükségszerű volt :) Aztán még jöhetett egy film, vagy beszélgetés...
Adélután program néha annyiban különbözött, hogy amikor nem esett az eső, akkor kirándultunk, vagy a Bihari csúcsra (1849m), vagy a Rozsda szakadékhoz, vagy röpizés volt...igazából arra nem emlékszem, hogy focizás lett volna...inkább a röpihez igyekezett mindenki... :)
Az imaházi alkalmak jók voltak, de különösen a szombati két alkalom....délelőtt kb 2 és fél órát tarott, este pedig még talán 3-at is. És az alkalmak nagy része az imádkozás volt, na meg éneklés...
A himnuszunk Erőt adsz minden helyzetben volt...(nekem kicsit furcsa, mert úgy 15 évvel ezelőtt tanultam ezt az éneket, de nem ez a lényeg, az Úr meg tudta újitni bennem is).
Voltak megtérők, voltak akik megújultak, tehát nem volt hiába való a tábor.
Örülök, hogy az Úr adott esős időt is, mert akkor kovácsolódott össze a csapat, együtt voltak a nappaliban, és játszottak, beszélgettek. Ha csak napsütés lett volna, akkor csak röpi lett volna, és nem alakult volna ilyen jól....
Az Úr nagyon megáldotta ezt a hetet számunkra, és ezért nagyon hálásak vagyunk!!! Az Úrra biztuk az elején, és Ő volt, Aki vezetett, irányitott mindent. Ez igy volt jól! Hisszük, hogy még lesz ilyen táborozás, mert máris van rá igény...Egyelőre csak egy utótalálkozón gondolkodunk, itt Váradon, ha az Úr is akarja....
Az Úré legyen a dicsőség mindenért!!! Ámen!
2011. augusztus 4., csütörtök
2011. július 21., csütörtök
Program...
Holnap reggel indulunk Lónára. Szombaton mennyegzőbe megyünk.
Vasárnap hazajövünk valamilyenkor, Prisz nélkül :(, este pakolás.
Hétfő reggel indulás Arieseni-be, egy heti táborozás a gyülekezet ifjúságával, és más fiatalokkal, kb 30-an leszünk, hétvégén többen is.
Mindez, ha az Úr is igy akarja...eddig úgy értettük, hogy igy akarja.
Nagyban készülödtem ma, pakolásztam, még maradt holnapra is mit pakolni...
Jó éjszakát...rámfér most a pihenés :)
Vasárnap hazajövünk valamilyenkor, Prisz nélkül :(, este pakolás.
Hétfő reggel indulás Arieseni-be, egy heti táborozás a gyülekezet ifjúságával, és más fiatalokkal, kb 30-an leszünk, hétvégén többen is.
Mindez, ha az Úr is igy akarja...eddig úgy értettük, hogy igy akarja.
Nagyban készülödtem ma, pakolásztam, még maradt holnapra is mit pakolni...
Jó éjszakát...rámfér most a pihenés :)
2011. július 20., szerda
Pocaklakó
26/27 hetes, 915 gramm...
És a képen Immánuelre hasonlit :P Na jó, még sokat változhat ebben az életben :)
De ha Apukájára fog hasonlitni, az is nagyon jó lesz, apja fia lenne :) na nem mintha nem az lenne...de anyja fia is lehetne...
Mindenesetre most legalábbis nagy focista, rengeteget mozog...és Priszcilla szegény egyre sűrűbben mondogatja, hogy NEM BIR ANYA... NEM BIRJA ANYA PRISZCILLÁT....szakad meg a szivem, de most már tényleg nem birom állva ölben tartani sokáig...
De szegényke megérti :)
Az Úr segitsen, hogy bölcsen döntsek mindenben...
És a képen Immánuelre hasonlit :P Na jó, még sokat változhat ebben az életben :)
De ha Apukájára fog hasonlitni, az is nagyon jó lesz, apja fia lenne :) na nem mintha nem az lenne...de anyja fia is lehetne...
Mindenesetre most legalábbis nagy focista, rengeteget mozog...és Priszcilla szegény egyre sűrűbben mondogatja, hogy NEM BIR ANYA... NEM BIRJA ANYA PRISZCILLÁT....szakad meg a szivem, de most már tényleg nem birom állva ölben tartani sokáig...
De szegényke megérti :)
Az Úr segitsen, hogy bölcsen döntsek mindenben...
2011. július 18., hétfő
Gyerekszáj
Egy hosszú (4 óra) délutáni alvás után Apa megkérdi kislányát:
- Priszcilla aludtál? Jól aludtál?
- Nem aludtam, csak pihentem.
Apa válaszolni sem tudott a csodálkozástól...tudja egyáltalán mit jelent pihenni????
- Priszcilla aludtál? Jól aludtál?
- Nem aludtam, csak pihentem.
Apa válaszolni sem tudott a csodálkozástól...tudja egyáltalán mit jelent pihenni????
2011. július 16., szombat
Gyereknap
Tegnap kimentünk "melegedni", az erdő szélére :)
Nem fáztunk, melegünk volt, de a kis szellőcske simogatott, igy senki nem ájult el :)
Néhány izelitő kép...
Volt játszás, bőven :)
Nem fáztunk, melegünk volt, de a kis szellőcske simogatott, igy senki nem ájult el :)
Néhány izelitő kép...
Volt játszás, bőven :)
A gyerek"sereg" :)
Én Istennek szolgálok, Ó igen!!!
Aztán fürdés is volt, kicsit hűsülni is kellett :)
Japán foci
A kisebbek "halásztak"
A nap jól telt, hála az Úrnak minden féle baleset nélkül.
Ha az Úr is akarja, majd még megismételjük, nem tudjuk pontosan, hogy mikor...
Áldott legyen az Úr!!!
2011. július 10., vasárnap
Ünnepelünk...
Ezelőtt hét évvel jegyeztük el egymást kedves férjemmel...
Kedvenc számunk a 7es, ezért is különleges ez a mai nap :)
Hálát adok az Úrnak ezekért az évekért, azért, hogy egymásnak rendelt bennünket, és hogy eddig velünk volt!
Bizom benne, hogy ezután is velünk lesz, erőt ad minden nap, minden lépésben :)
Tegnap múlt Priszcilla 21 hónapos (1 éves és 9 hónapos). Még három hónap, és 2 éves lesz, még három hónap, és kistestvére születik :) Mindkettőt várom :) De addig is, szeretnék minden percet kihasználni egyrészt arra, hogy Priszcillát helyesen, böcsen, Isten félelmében neveljem, másrészt minden percet ki akarok használni, hogy a terhességet élvezzem. Nagyon szeretem, és élvezem a mozgásokat... Miután Prisz megszületett, borzasztóan hiányzott hónapokig...mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik...hát, most nem érzem, mert itt a másik baba, és élvezem ezt az állapotot :)
Hálát adok az Úrnak egész családomért, minden áldásáért, amivel az elmúlt 7 évben (azóta vagyok Immánuelé, mint jegyese), 21 hónapban (azóta vagyok Priszcilláé, mint anyuka), illetve 6 hónapban (azóta vagyok a pocaklakóé, mint kismama) megajándékozott....Áldott legyen az Ő Neve!!!
Kedvenc számunk a 7es, ezért is különleges ez a mai nap :)
Hálát adok az Úrnak ezekért az évekért, azért, hogy egymásnak rendelt bennünket, és hogy eddig velünk volt!
Bizom benne, hogy ezután is velünk lesz, erőt ad minden nap, minden lépésben :)
Tegnap múlt Priszcilla 21 hónapos (1 éves és 9 hónapos). Még három hónap, és 2 éves lesz, még három hónap, és kistestvére születik :) Mindkettőt várom :) De addig is, szeretnék minden percet kihasználni egyrészt arra, hogy Priszcillát helyesen, böcsen, Isten félelmében neveljem, másrészt minden percet ki akarok használni, hogy a terhességet élvezzem. Nagyon szeretem, és élvezem a mozgásokat... Miután Prisz megszületett, borzasztóan hiányzott hónapokig...mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik...hát, most nem érzem, mert itt a másik baba, és élvezem ezt az állapotot :)
Hálát adok az Úrnak egész családomért, minden áldásáért, amivel az elmúlt 7 évben (azóta vagyok Immánuelé, mint jegyese), 21 hónapban (azóta vagyok Priszcilláé, mint anyuka), illetve 6 hónapban (azóta vagyok a pocaklakóé, mint kismama) megajándékozott....Áldott legyen az Ő Neve!!!
2011. július 7., csütörtök
Priszcilla és kapcsolatai...
Érdekes téma...és mostanában alkalmam volt megfigyelni, mert több helyen megfordultunk...
Itthon és a gyülekezetben teljesen otthon érzi magát, és tud "ő" lenni...illetve: nem szégyelli magát, már mindnekit ismer, név szerint is, főleg a fiatalokat, gyerekeket...de a felnőtteket is. Nem szeppen meg, nincs meglepődve, mindenkivel barátságos, szaladgál, visit....satöbbi....
Amikor baba-mama körön külön volt a gyerekekkel, úgy alakult, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, sem megmagyarázni neki, hogy nemsokára érte jövök...fél óra után sirva hozták be hozzám, de ilyen sirást nem is emlékszem mikor hallottam tőle...még 10 percig kapkodott a levegő után, annyira sirt, de 15 perc babusgatás után megnyugodott, és elhitte, hogy nem hagyom el...
Következő alkalommal ott volt vele Damarisz, a kis kedvelt uncsija...egész délelőtt külön voltak, és már lehet az óvonénit is kezdte megismerni...de egyáltalán nem volt vele gond...volt egy kis támasz neki, Damarisz...és mikor megszokta, az sem volt gond, ha elszakadt tőle...
A gyülekezetből több fiatal is elvitte, hogy játszanak...távol az otthontól, Anyától, Apától, egyáltalán nem volt gond, evett, aludt (délben), egy sirás, nyafogás nélkül...mert ismerte őket....megbizott bennük...
Egy másik eset az, amikor ismeretlenek, vagy kevésbé ismerősök jönnek hozzánk haza...ez történt tegnap...Imoláék látogattak meg, akikkel már régen nem találkoztunk, igy nem igazán ismeri őket...Itt volt Vivien is, aki nem szégyellte magát, habár kb 10 hónappal kisebb, mint Prisz...neki nem volt gond...bátran odamászott a játékokhoz, és nem is kérte Prisz engedélyét, hogy játszodjon velük :)))))))
Priszcilla nagyon megszeppent....és kb 2 órán keresztül egy szót sem szólt, egy halvány mosoly sem jelent meg arcán, habár küzdött magával, és próbált játszani Viviennel....aztán 2 óra után megjelent az első mosoly, majd az első szó....és három óra után már feloldódott, és kezdett önmaga lenni...
Vacsoránál etette Vivient, majd olvasott neki a Bibliájából, a játékait is igen-igen odaadta neki, nem igazán vettem észre, hogy nem akarná adni...
Aztán a bilit is szivesen felajánlta a kisbabának...Reggel mikor felébredt, Vivien sirt, ezért odavitte neki a teásüvegjét, hogy hátha az megvigasztalja...a cumijára is nagyon vigyázott, hogy mindig kéznél legyen....nagyon anyáskodott felette...elképzeltem, hogy majd a kistestvérével is majd igy fog bánni... :)
Az biztos, hogy ha a kicsi sirni fog, tudni fogja, hogy cumit, vagy teás/tejesüveget kell adni neki :) Ez már óriási segitség egy két éves gyerektől....szóval egy kisebb gyereken máris anyáskodik, ahogy megismerkedik vele....érdekes...amúgy a babákkal is mindig ezt csinálja...
Ja, és más gyerekekre ritkán mondja, hogy baba, ha már tudja a nevét, most meg úgy mondta, hogy Vivien-baba...
Érdekes, hogy 21 hónapos fejjel ilyesmit a gyerekek felfognak, és ahogy viselkednek...tudta, hogy többet tud, mint a 10 hónapos Vivien...és ezt ki is mutatta...azt hiszem minden tudását összeszedte, csak hogy megmutassa, amit tud :)
Hála az Úrnak a fejlődéséért, a kedvessségéért, a szeretetéért...
Itthon és a gyülekezetben teljesen otthon érzi magát, és tud "ő" lenni...illetve: nem szégyelli magát, már mindnekit ismer, név szerint is, főleg a fiatalokat, gyerekeket...de a felnőtteket is. Nem szeppen meg, nincs meglepődve, mindenkivel barátságos, szaladgál, visit....satöbbi....
Amikor baba-mama körön külön volt a gyerekekkel, úgy alakult, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, sem megmagyarázni neki, hogy nemsokára érte jövök...fél óra után sirva hozták be hozzám, de ilyen sirást nem is emlékszem mikor hallottam tőle...még 10 percig kapkodott a levegő után, annyira sirt, de 15 perc babusgatás után megnyugodott, és elhitte, hogy nem hagyom el...
Következő alkalommal ott volt vele Damarisz, a kis kedvelt uncsija...egész délelőtt külön voltak, és már lehet az óvonénit is kezdte megismerni...de egyáltalán nem volt vele gond...volt egy kis támasz neki, Damarisz...és mikor megszokta, az sem volt gond, ha elszakadt tőle...
A gyülekezetből több fiatal is elvitte, hogy játszanak...távol az otthontól, Anyától, Apától, egyáltalán nem volt gond, evett, aludt (délben), egy sirás, nyafogás nélkül...mert ismerte őket....megbizott bennük...
Egy másik eset az, amikor ismeretlenek, vagy kevésbé ismerősök jönnek hozzánk haza...ez történt tegnap...Imoláék látogattak meg, akikkel már régen nem találkoztunk, igy nem igazán ismeri őket...Itt volt Vivien is, aki nem szégyellte magát, habár kb 10 hónappal kisebb, mint Prisz...neki nem volt gond...bátran odamászott a játékokhoz, és nem is kérte Prisz engedélyét, hogy játszodjon velük :)))))))
Priszcilla nagyon megszeppent....és kb 2 órán keresztül egy szót sem szólt, egy halvány mosoly sem jelent meg arcán, habár küzdött magával, és próbált játszani Viviennel....aztán 2 óra után megjelent az első mosoly, majd az első szó....és három óra után már feloldódott, és kezdett önmaga lenni...
Vacsoránál etette Vivient, majd olvasott neki a Bibliájából, a játékait is igen-igen odaadta neki, nem igazán vettem észre, hogy nem akarná adni...
Aztán a bilit is szivesen felajánlta a kisbabának...Reggel mikor felébredt, Vivien sirt, ezért odavitte neki a teásüvegjét, hogy hátha az megvigasztalja...a cumijára is nagyon vigyázott, hogy mindig kéznél legyen....nagyon anyáskodott felette...elképzeltem, hogy majd a kistestvérével is majd igy fog bánni... :)
Az biztos, hogy ha a kicsi sirni fog, tudni fogja, hogy cumit, vagy teás/tejesüveget kell adni neki :) Ez már óriási segitség egy két éves gyerektől....szóval egy kisebb gyereken máris anyáskodik, ahogy megismerkedik vele....érdekes...amúgy a babákkal is mindig ezt csinálja...
Ja, és más gyerekekre ritkán mondja, hogy baba, ha már tudja a nevét, most meg úgy mondta, hogy Vivien-baba...
Érdekes, hogy 21 hónapos fejjel ilyesmit a gyerekek felfognak, és ahogy viselkednek...tudta, hogy többet tud, mint a 10 hónapos Vivien...és ezt ki is mutatta...azt hiszem minden tudását összeszedte, csak hogy megmutassa, amit tud :)
Hála az Úrnak a fejlődéséért, a kedvessségéért, a szeretetéért...
2011. június 26., vasárnap
Vasárnap
Mama, Tata, Anna és Priszcilla :) Tatának már nem fér el az összes unokája az ölében, és idén még születik 2, őket, hogy fogja majd ölbe venni??? :)
Gyümölcstorta...szamócával, ribizlivel (Prisz szerint BIKI), puding és egy kis tejszinhab...már csak egy kis sarok van belőle...
A kis bohóc már megint viccelődik valamin...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)