Múlt héten nagytakaritás volt, rendre az egész lakásban, de hála az Úrnak sikerült befejezni. Ezen a héten hétfőn nekiálltam, amit csak tudtam kimostam, még Márknak is kellett mosni....egy csomó vasalni való vár, azoknak ma álltam neki, igy van ez, sok mosás után sok vasalni való...
Tegnap újból takaritás volt, és ami a legfontosabb, hogy sikerül véééégre a kórházi csomagomat elkésziteni. Hónapokkal ezelőtt készitettem egy listát, és azzal nyugtattam magam, hogy az alapján bármikor elkészitem...Aztán meg mindig arra vártam, hogy Priszcillát bölcsibe vigyem, hogy ne az legyen, hogy amit én öszehordok egy kupacba, ő széthordja a lakás összes sarkába...mert hogy ez lett volna...igy a tegnap mig egyedül voltam, nyugodtan összeszedtem mindent.
Na és főzés....hát, az sem maradhat el, ha enni akarunk...
Ezenkivül kb 1,5 órába telik, mig Priszcillát a bölcsiből hazahozom, azért ez sem elhanyagolható, mert a napom órácskáiból ezt is le kell vonjam...de addig is vele vagyok, és ez a legfontosabb számára.
Délután, mikor őt hazahozom, már próbálok nem dolgozni semmit, hanem vele lenni, foglalkozni, játszani, mert hamar eljön az este....7 óra után már vacsora, locsizás és 8-kor ágyban kell legyen, és amilyen fáradt, azonnal elalszik...
Az utazásunk elég érdekes...nekem 20-25 perces az út, a gyaloglás. Hazafele Priszcillával már nem annyi...Van, hogy egy megállót villamosozunk, és élvezi nagyon...Aztán ahogy a villamosról leszálltunk, van egy fahinta, felnőtteknek való, azt ki szoktuk próbálni...egy gesztenye fa alatt helyezték el a járda mellett, reklámnak....de sokan kipróbálják még rajtunk kivül...nagyon jó hinta, az biztos, aki elfáradt, megpihenhet rajta....aztán szedünk egy kis gesztenyét, aztán valahogy nagy nehezen elindulunk hazafele...persze a kezét nem foghatom, mert ő már nagylány, "egyedüt" akar jönni (=egyedül). A baj az, hogy néha elfelejti tenni a kis lábait, és sokszor már nem tudom mit találjak ki, hogy arra sarkalljam, hogy kicsit gyorsabban haladjunk hazafelé....ma egy ismeretlen bácsi azt kérdezte, hogy mikor érünk haza, ha igy haladunk? Hát, reménységem szerint reggelre csak hazaérünk---válaszoltam....azért nem annyira vészes, kb 45-60 perc elég hazáig...reggelig meg ennél sokkal több van....ez a kalandos utazás csak délután van, reggel sokkal egyszerűbb, Apa elviszi autóval, eddig én is elkisértem, de ma már csak kellen mentek...
A bölcsiben egyre jobban megszokta. Azt hittem hétfő reggel megint nehéz lesz a két hétvégei nap kimaradása miatt, de nem volt semmi gond, egyáltalán nem sirt, izgalommal várta, hogy mi lesz reggelire, hogy mit fognak játszani a gyerekekkel...Meg is mutatta hétfőn, hogy vele ugyan nem kezdenek ki csak úgy...egy kisfiú nagyon kapitányos tipus, aki mindig veszi el a gyerekektől a játékokat....na de ám Priszcilla nem hagyta magát, ő csak szépen kikérte magának és a játékot visszavette, tőle nem lehet csak úgy elvenni a játékot...az ovónéni szerint ezzel pontra tette játszótársát, párjára akadt...ez már azt jelzi, hogy feloldódott, már nem húzódik csak úgy vissza, hanem kezd önmaga lenni...ennek egyrészt örülök, másrészt remélem, nem lesz gond vele...hogy túlságosan kapitányoskodjon...ha meg igen, akkor azért vannak ott a felügyelők, hogy rendet teremtsenek, nem?
Kézimunkálnak is, ennek is nagyon örülök...
Kockákkal épitenek, labdáznak (ezt Prisz mesélte)...
Ha jól észleltem, az alvás alatt használt pellusról is kezd leszokni, mivel ott rendszeresen biliztetik...na de itthon is, már két reggel volt száraz a pellusa...ennek örülök...csak én is oda kell figyeljek, hogy este lefekvés előtt és reggel ébredés után azonnal használjuk a bilit...
Az evést, meg az alvást nem hogy kontrollálni nem tudom, de még csak ellenőrizni sem, hogy legalább tudjam, hogy mennyit evett, mennyit aludt...hogy keveset alszik, azt látom, mert 7 után már nagyon fáradt...de hogy mennyit eszik...azt nem tudom...mikor hazajön mindig van étvágya, pedig uzsonnázik...este viszont már nincs olyan jó étvágya...a hétvégén semmit itthon nem evett....lehet a kis megfázás is közrejátszott...nem tudom...de hát szerintem ha nem is eszik egy két alkalommal, egy idő után csak megéhezik és enni fog...Úgyhogy nem aggódom...
A terhességről...hát...aáltalában mindenki azt mondja, hogy óriási hasam van...na....em akarok túlozni, de most már kezdem érezni, hogy terhet cipelek, mégiscsak néhány kiló pluszban...úgy érzem, a bőröm maximálisan feszül most már... Lehet a pihenés hiánya miatt is...nem tudom...a tagjaim mozgatásakor úgy érzem, mintha minden porcikámnál a kézifék be lenne húzva...de nincs miért panaszkodjak, mert sehol nem fáj, sem a lábam nem dagadt fel, sem semmi negativ dolgot nem érzek azokon a plusz kilókon, amiket magamra vettem fel.
Pénteken töltöm a 38. hetet. Annyi voltam, mikor Priszcilla megszületett...egyrészt reménykedek...másrészt, nem is tudom, hogy akarom-e vagy sem...nem tudom eldönteni, hogy szeretném már hogy ettől a súlytól megszabaduljak, vagy pedig szeretném, hogy még egy kis ideig ne ébresszenek 2-3 óránként éjszaka, ne kelljen még etetni, pelenkázni most, csak mondjuk 2 hét múlva......nem is tudom, melyiket szeretném jobban. Inkább az Úrra bizom, Ő jobban tudja, hogy mi a jobb...azt tudom, hogy a baba a kellő pillanatban fog jönni :)
Érdekes lesz...számomra felfoghatatlan, hogy milyen egy család, ahol egynél több gyerek van....mivel nincs testvérem, nem igazán tudom ezt megérteni...de majd lesz rá lehetőségem....Priszcillát próbáltam felkésziteni...nem tudom mennyire sikerült....mostanában a bölcsire koncentráltunk...remélem nem lesz neki túl nagy trauma még ez is....nem hiszem, hogy felfogta azt, amit mondtam neki...hogy hazahozom Márkot a kórházból, és aztán mindig itt lesz velünk....úgy érzem, többet kell meséljek neki róla...
Sokszor olyan nehéz megfelelni mint feleség, anya...sokszor koncentrálunk egy feladatra, és közben a másikat, vagy a többi összest elhanyagoljuk...vagy csak én vagyok igy ezzel? Úgy érzem sose fogom utolérni magam...mindig valamivel el vagyok maradva....pl a héten nem is tanultunk még aranymondatot....a héten nem is nagyon volt alkalmunk Immánuellel egy jó alaposat beszélgetni...ő is sokat dolgozik, én is csak ágyba hullok estére, főleg, hogy napközben nem pihenek...ez igy nem jól van...
Na jó, néhány kép, és most már pihenni kéne...
A bölcsi folyosóján
Kézimunka 1. hét
Kézimunka 2. hét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése