Táplálkozás...mit és hogyan?

Mit szeretnek enni a gyerekek?
Ma meglepődtem, amikor az ebédnél Márk megette az én spagetti adagom felét...
Szóval az én gyerekeimnél az első helyen van a makaróné, tésztafélék...
Illetve az első helyért vetekednek a tésztafélék a szalmakrumplival.
A következőket nem tudom sorrendbe tenni.
De a tejbe-griz, puliszka lekvárral, ezekből előfordul, hogy még kérnek.
A zöldborsó is a kedvencek közé tartozik. Vagy a mexikói zöldségkeverék, párolva.
Húsok közül a rántotthús a kedvenc, habár tudom, hogy nem a legegészségesebb.
Levesek közül menő a húsleves, vagy bármilyen zöldségleves, és a tojásleves.
Márknak mennek a rántással sűritettek is, Priszcilla olyankor inkább nem éhes.
A virslit is szeretik, vacsorára megteszi.
Érdekes módon a tojással kiegészitik egymást, mert Priszcilla szereti a főtt tojás fehérjét, Márk a sárgáját, kizárólagosan. :)

"Nem vagyok éhes" amikor salátaleves van, spenót főzelék, lecsó, ilyenek.

Priszcilla nagyon szereti a gyümölcsöt, nem is bánná, ha nem kellene enni csak gyümölcsöt, na meg csokit, cukorkát.
Márk viszont nem szereti a gyümölcsöt, vagy nagyon kevés félét. Az almát megeszi, de narancs, mandarin, banán, kiwi szóba se jöhet. Meg se kóstolja a cseresznyét, epret, meggyet, dinnyét, málnát, ribizlit, stb stb....legalábbis a tavaly igy volt. Idén se mutat érdeklődést irántuk. És a csoki se nagyon megy nála. Inkább sós kekszet, perecet enne...
A pufi az mindkettőnek örök kedvenc :)
A sütihez még nem értenek, de általában nem a krémeseket csipik, inkább a piskóták, muffinok, szárazabb desszerteket. Érdekes, Márk a fagyit nem szereti, és Priszcilla se szerette ebben a korban. Most már a társadalom magával rángatta, látta más gyerekektől, igy most már ő is megszerette :)

Arról, hogy hogyan étkeznek...hát...még fiatalok....
Priszcilla három és fél évesen elég ügyesen eszik, egyre kevesebb morzsa kerül a földre, és egyre ritkábban kell segitni neki, leginkább csak mikor nem szereti a kaját.
Márk viszont még sokat kell tanuljon. Villával már elég jól eszik, kanállal is a keményebbeket. De levest még nem tud enni.
A terv az, hogy őszre megtanuljon enni :) Ugyanis bölcsibe megy és addig jó lesz, ha már egyedül eszik.

Őszig más tervek is vannak, de az már más téma...másik bejegyzés lesz :)

Egy kis "naplo"

Mit is lehetne irni ilyen hosszú szünet után? Olyan gyorsan fejlődnek a gyerekek még ebben a korban, és olyan sok minden történik, hogy nem lehet mindent leirni, még csak minden érdekességet sem...

Priszcilla egyre értelmesebb dolgokat mond, nagyon aranyosan. Márk ma éjszaka alszik anya/család nélkül, mamánál...és este mikor észrevette Prisz a hiányát, kérdi: de Anya, hol van Márkuci??? Néha olyan aranyosan tudja becézgetni, pedig nem sokszor szoktuk...ő még Márki-nak is szólitja néha...
Priszcilla most már végképp megbarátkozott a bölcsivel, dadusokkal, román nyelvvel...most, mikor még pár hét, és vége...de azért örülök, hogy a románba belevágott...szóval most már nem csak hogy érti, de ő is beszél, eddig nem beszélt...ez jó jel, és remélem, az oviban is menni fog neki. Szeptemberben román ovit kezd, és nem hinném, hogy a nyelv gond lenne neki, inkább csak az új arcok...gyerekek, óvonéni, dadus, stb...de majd pár hónap, és megbarátkozik...most egy aranyos kis két copfos román barátnője van. Ők ketten kézenfogva sétálgatnak, játszadoznak, ő is olyan kis kofa, mint Prisz...csak merje valaki megzavarni őket...akkor aztán lássál veszekedést!!! Priszcillának nem gond, ő akárkit összeszid, ha valaki nem fér bele az ő elképzeléseibe...egyelőre...készülök kinevelni belőle, csak keresem a megfelelő pillanatot, hogy ne legyen fáradt, éppen ne legyen Márk se éhes, álmos, stb...
Az alvásról egy jobb hir...mióta nagy ágyban alszik, húsvét óta, nagyon nehezen aludt el...délután, és este is sokszor 2 órát is igénybe vett az elalvás...próbálkoztam több mindennel...aztán pedig...csak úgy jött az ötlet a múlt héten...pici kis egyszerű meséskönyvet kap, azt olvasgathatja, miután lefekszik, a kicsi villanyt addig égve hagyjuk...majd mikor álmos lesz, akkor elalszik...később mi a villanyt lekapcsoljuk...a szabály az, hogy nem szabad az ágyból leszállni, felállni, stb...csak olvasni szabad...eddig bevált, úgy, hogy kb fél óra alatt már aludt...hálás vagyok az Úrnak ezért az ötletért...
Evés szempontjából Márk megelőzi Priszcillát...mint egy kis madár...de hát a Hercegnőknek nem is áll jól, hogy sokat egyenek nem igaz? :)
Játszani bármivel eljátszik most is, nincs vele baj...ha gyerekek is vannak, akkor ő szereti megmondani, hogy mivel akar játszani, és ahhoz is tartja magát...persze általában az a játék kell neki, ami a másik gyereknél van...ha nem fogadnak szót neki, akkor visit....és mivel irtózatosan éles hangja van, mindenki utána enged...(gyerekek)...szóval, megkapja amit akar...Sokszor közbe kell szóljak, de még mindig nem érti...

Márk...ő egy csodagyerek...mint a nővére is...számunkra nagyon különleges...sok mindenben különbözik Priszcillától...Jöjjenek először az ellentétek...Prisz nagyon jó alvó baba volt, Márk nagyon keveset alszik és nehezen alszik el...ringatva, kocsikáztatva, ölben, stb...Prisz rosszul eszik, keveset, Márknak nem számit, hogy mi, csak valami jó ize legyen...Inkább a sós, tömény kaját szereti, a gyümölccsel és az édességgel ellentétben...szivesebben eszik krumplit husival, mint almát, epret, vagy bármi más gyümölcsöt...de ha nincs más, azt is szivesen megeszi...éjszaka úgy tetszik neki, hogy a cumisüvegből a tejcsi ne fogyjon ki...ha kifogy nagyon megsértődik, anya rohan tejcsi után...most már...eddig szopizott, most már rohanunk tejcsi után...
nappal általában kétszer alszik...félórától két óráig tarthat az alvása...
Hét hónaposan állt fel először a kiságyban egyedül, azóta egyre többet gyakorolja, és most már, 8 hónaposan a lábait is kezdi tenni, ha tartjuk, hogy ne boruljon el...
Bármivel eljátszik, csak a szájába tehesse...ja, 6 fogacskája van...egyelőre :) mindent összerág...a kiságy, a hinta, bármi...Priszcilla több játékon felnőtt, semmit nem rongált el, de Márk szeret mindent rágni, még a széket, asztalt is... sokmindenen rajta vannak a figacskái helye...
8 hónaposan 8,8 kg...a hosszúságát nem mértem...
Nagyon kedves, mosolygós, barátságos kisbaba, és nagyon eleven ugrálós, duckó kis vasgyúró...

Nagyon szeretem a családomat és nagyon hálás vagyok az Úrnak értük...

Prisz

Anya csunya vagyok! Rossz vagyok! ---elhitettek vele a bolcsiben...hirtelen, mikor hallotam, rosszul esett, aztan gondolkoztam, es gyengeden azt mondtam neki,  hogy ha a hajgumit kiveszed a hajadbol, akkor igen, csunya vagy. Amikor meg elveszed a kisfiuktol a kisautot, a jatekot, akkor igenis, rossz vagy!!! De ha szot fogadsz, akkor nagyon szep es jo kislany vagy....neha adodnak helyzetek, amikor nem is olyan konnyu szulonek lenni, es helyesen tullepni minden helyzeten....szerintetek meg kellett volna vedjem? Mi a helyes hozzaallas ilyenkor? Szegeny nagyon szomoruan mondta, latszott rajta, hogy bantja...

Napok, hetek...

Napjaink nyugodtak mostanában...
Immánuel reggel elviszi Priszcillát bölcsibe, elmegy dolgozni, aztán majd csak délután 3 óra után hozza haza, akkor ebédelünk, és ő megy a második váltásba.
Igy elég sok időm marad, amit úgy osztok be, ahogy éppen akarok..
A kis munkáimat elvégzem, aztán olvasok, könyvet, vagy Bibliát...még mielőtt jönnek pihenek egy kicsit, hogy aztán legyen erőm Priszcillára délután. Nem szoktunk hancurozni, sem szaladgálni, mégis kell egy kis energia rá...
Kb igy nyugodtan telnek a napok, a nagy várakozás közepette...Márk nemsokára megérkezik, és akkor ez felborul, tudom, de addig is kihasználom...Kicsit hiányzik Priszcilla, hogy nincs itthon délelőtt, de tudom, hogy igy jobb neki is, mert nem lenne elég energiám rá egész nap, legalábbis úgy érzem...
Délután viszont nem csinálok semmi mást, csak együtt rajzolunk, ragasztunk, szinezünk, mesét nézünk (semmi mást nem akar, csak Bambit, azt is max fél órát nézi, még sose látta végig).

Sokan kérdik, hogy na még nem jött a baba? Hát, még nem jött...mindig mondom...ezen a héten vagyok 39 hetes, szóval nem késett, csak én kicsit hamarabb vártam, mert Prisz hamarabb jött...na de hát az Úr tudja, hogy mikor van teljesen felkészülve, mikor kell megérkezzen...
Egyesek azt is kérdik, hogy biztos csak egyen vannak ott bent? Hát, ebből mindig megértem, hogy óriásinak tűnik a hasam...nem érzem olyan nagynak...csak nehezen mozgok tőle, lehajolni meg még nehezebben, elvégre csont van a hasamba nem? :)
 Amúgy kicsit nehéz a várakozás, és még nehezebb a bizonytalanság, hogy nem tudni mikor jön...Immánuel egy ifjúsági konferenciára kell menjen szombaton, igy nagyon rosszul jönne, ha épp szombaton érkezne, de azért szeretném már, hogy itt legyen a karjaim között, és egy rendes ölelést adhassak már Immánuelnek, meg Priszcillának...olyan régen nem szorithattam már magamhoz őket úgy rendesen...
Néha úgy belegondolok, hogy megint öltöztetni kell a kis picuri babát, megint etetni kell, olyan kis tehetetlen lesz, a fejét sem fogja tudni tartani...annyira elszoktam ezektől...Priszcilla már egyedül eszik leginkább, és egyedül levetkőzik, ha jó kedve van, az öltözködésnél dugja a kezét a blúzba, a lábát a nadrágba, na persze, ha nem épp vicces kedvében van, és éppen nincs kedve felöltözni, akkor mindig elhúzza a lábát tőlem...na de tényleg sokat segit...aztán meg gyere ide, hozd ide, vidd oda...hűha, Márknál még kell egy kis idő, mire ezeket egyáltalán megérti, nemhogy teljesitse...de tudom, hogy minden korszaknak megvan a maga szépsége...ahogy rám lesz utalva, ahogy megnyugtatja a jelentlétem, aztán ahogy elkezd mosolyogni, gőgicsélni, mind olyan gyönyörű pillanatok lesznek...és ezek a pillanatok Priszcillánál már elmúltak...nála most mások vannak, amivel megörvendeztet....a tegnap zeneóra volt, énekeltek a fiatalok, ő is odaállt a mikrofonosok közé, vett egy mikrofont, a lábával ütötte a ritmust, és tele torokból ő is énekelt: Adonáj, Adonáj, Adonáj....a fiatalok nemrég tanulták ezt az éneket, és nagyon tetszik neki, mindig ezt énekeli mostanábam...nem számit, hogy mások mit énekelnek, ő fújja az adonájt....és persze, nem marad el a ritmus verése a lábával...mert hogy Apa úgy gitároz, hogy közben veri a ritmust...kérem, ő sem tehet másképp....
Majd megpróbálom egyszer lekamerázni...nagy érték lenne, ha sikerülne megörökiteni...
A szinezésben is látom, hogy fejlődött...nem csak úgy összefirkálja a lapot, hanem látom, hogy próbál ott szinezni, a vonalak között...aztán persze elfogy a türelme, és nem birja olyan finoman végig csinálni, ahogy elkezdte, de ez már haladás, hiszem, hogy tovább is fejlődni fog...

Az Úrnak nagyon hálás vagyok ezekért a kincsekért, csodákért, ajándékokért, akikkel megáldott engem.
És egy ilyen férj mellett, mint Immánuel, nem nehéz feleség és anyuka lenni. Gondoskodó, szerető, vidám, nem veszekedő, és még sorolhatnám vég nélkül...
Nagyon hálás vagyok családomért az Úrnak!!!
Mindenért NEKI legyen dicsőség!!!

Kimerithetetlen téma...

BÖLCSI, BÖLCSI, BÖLCSI...nálunk most ez a téma...

Egyrészt úgy látom, hogy már megszokta...A bölcsiben nagyon megdicsérték...csak jót mondanak róla a felügyelők is, és ezért nagyon hálás vagyok...
De...azért délutánonként még nagyon nyűgös...hol Apás, és akkor Anyát ne is lássa, hol Anyás, és akkor senkit, Apát se ne is lássa...6 óra után már olyan fáradt, hogy nem lehet vele birni, akár lefekvésig, 7 óra utánig is folytonosan bömböl...el tudom képzelni, mennyit alszik a bölcsiben...
Tudom, hogy ez egy átmeneti időszak...épp ezért nem aggódom. Látom, hogy szereti, és látom, hogy fejlődik gondolkodásban, beszédben, szokásokban, stb...
De még ezt a programot nem szokta meg annyira, hogy ki is tudja pihenni magát...De majd az is meglesz...

Egy két példát leirok, ami újdonság.
Az egyik az, hogy ma ebéd után megmosdattam, aztán pedig magára hagytam, mig a teásüvegjét elkészitettem...kb 1 perc...Addig ő "dolgozott"...Bement a hálószobába, és lehúzta (benti) cipőjét, egyenként a zoknikat, amiket beledugott cipőibe, aztán pedig elrendezte szépen a cipőjét az ágy mellett.

Ekkor léptemén be a szobába, és rögtön felpattant az ágyra, látom mezitláb van...mi történhetet??? Hasra vágja magát, párnára a fejét, persze az apja helyén...és rámszól nagy komolyan: Anya, maradj csendben! Alszunk!!! Maradj csendben!!!
Az én következtetésem: a bölcsiben ebéd után lefekvés: cipőt, zoknit lehúzzák, zoknit cipőbe dugják, hogy ne keveredjenek, majd a cipőt odaállitják a kiságy mellé, hogy azt se keverjék össze. Ezuán lefekvés, és rájuk szólnak, hogy mindenki maradjon csendben. Amit Priszcilla kifelejtett, az az, hogy ebéd és lefekvés között bilire is ültetik őket...Na de tetszik nekem ez a szokás, és örülök, hogy engem is "rendre utasit"...
Azonban biliztetés után Prisznek még kell pellus....most már egyre többször száraz alvás után is, de azért még nem teljesen rendszeres...szóval teszem neki a pellust, és a fehérneműt lehúztam...nem szoktam mindkettőt adni rá...persze a nadrágját is, öltözünk pizsomába...igen ám, csak hogy a bölcsiben nem ez a szokás...és akkor veszekedik velem, hogy de igenis, a bugyikát huzzam csak szépen vissza, és nem pizsoma kell, hanem az a nadrág, ami rajta volt addig is...szóval...szokások...

Aztán még egy bölcsiből származó story...
Elég parancsolgató mostanában...lehet én is többször rászóltam határozottabban, és engem utánoz...
Leült a lépcsőre, és látom, hogy ütögeti a lépcsőt, és akkor kapcsolok, hogy mond is valamit: STAI JOS! STAI JOS! STAI JOS! Valakinek nagyon határozott hangon mondogatta, hogy üljön már le mellé a lépcsőre....ez újabb román "szó"...de emellett rengeteget beszél olyan dolgokat, amiket itthon nem tanulhatott meg...csak ott, a gyerekekkel, felvigyázókkal....most éppen nem jut eszembe példa rá...

Az étvágya kimondottan jobb...szerintem megszokta azt a rendszeres kajálást, meg látta a gyerekektől, hogy szép ügyesen esznek, és azt hiszi, hogy tényleg úgy kell, hogy ha már asztalhoz ülünk, akkor nem csak játszik az ennivalóval (eddig úgy volt), hanem eszünk is...és ügyesen eszik egyedül, mikor megúnja, akkor segitséget kér: Anya segits...ez is nagy meglepetés számomra...Ma 5x evett itthon. Nem mondhatni, hogy irto sokat, de evett, és nem 1-2 falásokat, mint máskor...Ez jó...és jelét adja annak, hogy éhes (abban az időpontban, amikor a bölcsiben étkeznek), kéri az édességet...olyankor megértem, hogy mi van, és rögtön akcióba lépek...kapja az ebédet, uzsonnát, azt amit....

Szóval eddig legalább 3 pozitiv dolgot látok a bölcsibe-járás következményeként: jobb étvágy, románul tanulás, és új szabályok bevezetése itthon is...ez jó...várom a többi jó hatást....

Hála az Úrnak mindenért!!!

Napjaink

Mostanság zsúfoltak a napjaim...nem is tdom...azt hittem több időm lesz pihenni mikor Prisz bölcsibe fog járni...de nem igy lett...érdekes, de most kevesebb időm marad, igaz, hogy sokkal több munkát sikerül elvégezni...

Múlt héten nagytakaritás volt, rendre az egész lakásban, de hála az Úrnak sikerült befejezni. Ezen a héten hétfőn nekiálltam, amit csak tudtam kimostam, még Márknak is kellett mosni....egy csomó vasalni való vár, azoknak ma álltam neki, igy van ez, sok mosás után sok vasalni való...
Tegnap újból takaritás volt, és ami a legfontosabb, hogy sikerül véééégre a kórházi csomagomat elkésziteni. Hónapokkal ezelőtt készitettem egy listát, és azzal nyugtattam magam, hogy az alapján bármikor elkészitem...Aztán meg mindig arra vártam, hogy Priszcillát bölcsibe vigyem, hogy ne az legyen, hogy amit én öszehordok egy kupacba, ő széthordja a lakás összes sarkába...mert hogy ez lett volna...igy a tegnap mig egyedül voltam, nyugodtan összeszedtem mindent.
Na és főzés....hát, az sem maradhat el, ha enni akarunk...
Ezenkivül kb 1,5 órába telik, mig Priszcillát a bölcsiből hazahozom, azért ez sem elhanyagolható, mert a napom órácskáiból ezt is le kell vonjam...de addig is vele vagyok, és ez a legfontosabb számára.
Délután, mikor őt hazahozom, már próbálok nem dolgozni semmit, hanem vele lenni, foglalkozni, játszani, mert hamar eljön az este....7 óra után már vacsora, locsizás és 8-kor ágyban kell legyen, és amilyen fáradt, azonnal elalszik...
Az utazásunk elég érdekes...nekem 20-25 perces az út, a gyaloglás. Hazafele Priszcillával már nem annyi...Van, hogy egy megállót villamosozunk, és élvezi nagyon...Aztán ahogy a villamosról leszálltunk, van egy fahinta, felnőtteknek való, azt ki szoktuk próbálni...egy gesztenye fa alatt helyezték el a járda mellett, reklámnak....de sokan kipróbálják még rajtunk kivül...nagyon jó hinta, az biztos, aki elfáradt, megpihenhet rajta....aztán szedünk egy kis gesztenyét, aztán valahogy nagy nehezen elindulunk hazafele...persze a kezét nem foghatom, mert ő már nagylány, "egyedüt" akar jönni (=egyedül). A baj az, hogy néha elfelejti tenni a kis lábait, és sokszor már nem tudom mit találjak ki, hogy arra sarkalljam, hogy kicsit gyorsabban haladjunk hazafelé....ma egy ismeretlen bácsi azt kérdezte, hogy mikor érünk haza, ha igy haladunk? Hát, reménységem szerint reggelre csak hazaérünk---válaszoltam....azért nem annyira vészes, kb 45-60 perc elég hazáig...reggelig meg ennél sokkal több van....ez a kalandos utazás csak délután van, reggel sokkal egyszerűbb, Apa elviszi autóval, eddig én is elkisértem, de ma már csak kellen mentek...

A bölcsiben egyre jobban megszokta. Azt hittem hétfő reggel megint nehéz lesz a két hétvégei nap kimaradása miatt, de nem volt semmi gond, egyáltalán nem sirt, izgalommal várta, hogy mi lesz reggelire, hogy mit fognak játszani a gyerekekkel...Meg is mutatta hétfőn, hogy vele ugyan nem kezdenek ki csak úgy...egy kisfiú nagyon kapitányos tipus, aki mindig veszi el a gyerekektől a játékokat....na de ám Priszcilla nem hagyta magát, ő csak szépen kikérte magának és a játékot visszavette, tőle nem lehet csak úgy elvenni a játékot...az ovónéni szerint ezzel pontra tette játszótársát, párjára akadt...ez már azt jelzi, hogy feloldódott, már nem húzódik csak úgy vissza, hanem kezd önmaga lenni...ennek egyrészt örülök, másrészt remélem, nem lesz gond vele...hogy túlságosan kapitányoskodjon...ha meg igen, akkor azért vannak ott a felügyelők, hogy rendet teremtsenek, nem?

Kézimunkálnak is, ennek is nagyon örülök...
Kockákkal épitenek, labdáznak (ezt Prisz mesélte)...
Ha jól észleltem, az alvás alatt használt pellusról is kezd leszokni, mivel ott rendszeresen biliztetik...na de itthon is, már két reggel volt száraz a pellusa...ennek örülök...csak én is oda kell figyeljek, hogy este lefekvés előtt és reggel ébredés után azonnal használjuk a bilit...
Az evést, meg az alvást nem hogy kontrollálni nem tudom, de még csak ellenőrizni sem, hogy legalább tudjam, hogy mennyit evett, mennyit aludt...hogy keveset alszik, azt látom, mert 7 után már nagyon fáradt...de hogy mennyit eszik...azt nem tudom...mikor hazajön mindig van étvágya, pedig uzsonnázik...este viszont már nincs olyan jó étvágya...a hétvégén semmit itthon nem evett....lehet a kis megfázás is közrejátszott...nem tudom...de hát szerintem ha nem is eszik egy két alkalommal, egy idő után csak megéhezik és enni fog...Úgyhogy nem aggódom...
A terhességről...hát...aáltalában mindenki azt mondja, hogy óriási hasam van...na....em akarok túlozni, de most már kezdem érezni, hogy terhet cipelek, mégiscsak néhány kiló pluszban...úgy érzem, a bőröm maximálisan feszül most már... Lehet a pihenés hiánya miatt is...nem tudom...a tagjaim mozgatásakor úgy érzem, mintha minden porcikámnál a kézifék be lenne húzva...de nincs miért panaszkodjak, mert sehol nem fáj, sem a lábam nem dagadt fel, sem semmi negativ dolgot nem érzek azokon a plusz kilókon, amiket magamra vettem fel.
Pénteken töltöm a 38. hetet. Annyi voltam, mikor Priszcilla megszületett...egyrészt reménykedek...másrészt, nem is tudom, hogy akarom-e vagy sem...nem tudom eldönteni, hogy szeretném már hogy ettől a súlytól megszabaduljak, vagy pedig szeretném, hogy még egy kis ideig ne ébresszenek 2-3 óránként éjszaka, ne kelljen még etetni, pelenkázni most, csak mondjuk 2 hét múlva......nem is tudom, melyiket szeretném jobban. Inkább az Úrra bizom, Ő jobban tudja, hogy mi a jobb...azt tudom, hogy a baba a kellő pillanatban fog jönni :)
Érdekes lesz...számomra felfoghatatlan, hogy milyen egy család, ahol egynél több gyerek van....mivel nincs testvérem, nem igazán tudom ezt megérteni...de majd lesz rá lehetőségem....Priszcillát próbáltam felkésziteni...nem tudom mennyire sikerült....mostanában a bölcsire koncentráltunk...remélem nem lesz neki túl nagy trauma még ez is....nem hiszem, hogy felfogta azt, amit mondtam neki...hogy hazahozom Márkot a kórházból, és aztán mindig itt lesz velünk....úgy érzem, többet kell meséljek neki róla...
Sokszor olyan nehéz megfelelni mint feleség, anya...sokszor koncentrálunk egy feladatra, és közben a másikat, vagy a többi összest elhanyagoljuk...vagy csak én vagyok igy ezzel? Úgy érzem sose fogom utolérni magam...mindig valamivel el vagyok maradva....pl a héten nem is tanultunk még aranymondatot....a héten nem is nagyon volt alkalmunk Immánuellel egy jó alaposat beszélgetni...ő is sokat dolgozik, én is csak ágyba hullok estére, főleg, hogy napközben nem pihenek...ez igy nem jól van...
Na jó, néhány kép, és most már pihenni kéne...

 A bölcsi folyosóján

 Kézimunka 1. hét

Kézimunka 2. hét

Bölcsőde...és egy kevés Márkról

A drága kis Priszcillám most már lassan egy hete rendszeresen jár bölcsődébe...sok minden megváltozott a kis életében, na meg az egész kis családunkban...
Először is, Anyának fél 7-kor kell kelni...gondolta volna valaki, hogy én valaha fél 7kor kelek rendszeresen??? Én biztos nem gondoltam volna...na de ahhoz, hogy nyugodtan elkészüljek mindennel, még ez sem elég, kicsikét kell igyekezzek...de azt hiszem egyelőre ez marad igy...és akkor most már újból várom a hétvégéket, mint a régi időkben, mikor még iskoláztam, vagy dolgoztam, hogy végre aludhassak csak egy órácskával is többet :) Érdekes, ezt a hétvégés érzést már el is felejtettem...milyen az ember...
Aztán a programhoz tartozik egyelőre még, hogy reggel Apa elvisz minket autóval, aztán Anyát haza is hozza, utána megy munkába, és Anya végzi nyugodtan a dolgát itthon. Senki nem mondja meg neki, hogy melyik felmosóval dolgozzon, hogy a konyhában ki kell a rántást kavarja, és senki nem mondja meg neki, hogy most éppen rajzolunk, takaritunk vagy főzünk...nos, eddig a Priszcilla feladata volt mindez, legalábbis ő kijelölte magát erre :P Most már én beosztom úgy ahogy akarom, nem kell vitatkozzak rajta senkivel...Aztán 2-kor készülődés és indulás a bölcsibe a kis Hercegnőért, 20 pert az út oda, 30-45 vissza, ha villamossal, vagy ha gyalog jövünk...Volt, hogy egy és fél órát "utaztam" :)
Utána pedig le is mondtam a munkáimról, mikor Priszcilla itthon van, leginkább játszunk, rajzolunk, kertben sétálunk, egyik este vásárolni voltunk, stb...
Priszcilla a bölcsiben szereti, egyedüli kifogása az, hogy Anya nem marad ott vele...na de ez ellen nagyon is tüntet! Volt, hogy visitva hagytam ott, volt, hogy csak sirt, de mindenképpen a nemtetszését fejezte ki eddig mindig...viszont egyre ügyesebb, egyre jobb kislány, igy mondják az "ovónénik"...azt hiszem kezd önmaga lenni, mert énekel, ugrál, játszik a gyerekekkel, beszélget...és ez azt jelenti, hogy kezd feloldódni, ennek nagyon örülök. Eszik, alszik, stb...úgy látom, meg fogja szokni, reménykedek az Úrban, az Ő segitségében.

Mellékhatásként jelentkezett nála egy kis bizalmatlanság irányomban...csak úgy bizik meg bennem, ha állandóan mellette vagyok...nem mehetek ki a szobából, bármennyire magyarázom neki, hogy csak épp egy hajgumit hozok neki...nem mehetek ki a vécére, nem mozdulhatok mellőle, azonnal sir, fél, hogy elhagyom, vagy valami hasonló...Csak úgy alszik el, ha mellette vagyok, vagy rosszabb esetben az ölemben (Márkon), és többször megébred estefelé, sirva, vigasztalni kell, és ott lenni vele, mig visszaalszik....
Mindent kitalál, csak vele legyünk, Apa, vagy Anya....múlt este másfél órát ült a bilin, mert tudta, hogy ott nem hagyjuk magára...mig rájöttem, hogy miben huncútkodik, aztán mikor láttam, hogy már a szeme becsukodik, a fejét kezdi elejteni, ölbe vettem, és úgy aludt el...akkor jöttem rá, hogy ő csak annyit akart a bilis üggyel, hogy vele legyek...Mindenféle módszert felhasznál arra, hogy maga mellett tartsa szüleit, akik nagyon hiányoznak neki...Persze a legmenőbb módszer a sirás, de 2 éves korához képest olyanokat is talál, amikkel úgy átvert, ahogy nem is gondoltam volna....sajnálom, a szivem fáj érte, de hiszem, hogy nem tart soká...éreztetem vele, hogy szeretem, hogy fontos nekem, és hiszem, hogy megérti...

Márkról nem tudok ilyen sokat mondani, ő nincs épp ilyen nehéz periódusban...ő még egyelőre jól érzi magát...37 hetes, és egyelőre nem néz ki úgy, hogy meg akarna születni (Prisz 38 volt, mikor megszületett, ő sem készitett fel, csak hopp megszületett) 3000 gramm a nagyfiú, és legközelebb okt. 17-én kell menjek az orvosbácsihoz, ha esetleg addig nem születik meg...

Most egy kicsit ez a periódus nehéz nekünk, leginkább érzelmi területen, de hiszem, hogy az Úr megsegit, hogy sértetlenül kilábaljunk belőle...

Prisz folytatás...

Tegnap irtam Priszről...

Ma újabb hireim vannak, ugyanis elkezdtünk bölcsődébe járni.
Nagyon izgultam. És habár tudtam, hogy az Úr kezében van minden, annyira elérzékenyültem...
Már tegnap készitettem lelkileg. Mondtam, hogy megyünk gyerekekhez, és hogy sok játék lesz, és játszani fog kisfiúkkal, kislányokkal. Azonnal indult volna, már az este nyafogott, hogy most akar menni. De azért megvártuk a reggelt. Persze, ahogy gondoltam, nem ébredt fel, én kellett ébresszem, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nyűgös, stb. Amúgy is éjszaka nyugtalanul aludt, felsirt többször is. Szóval felébresztettem, és mondtam, hogy készülödni kell, mert hogy megyünk gyerekekhez. Hát persze, az arca felvillant, és egyből rávágta, hogy autóval...hát, én is úgy terveztem, hogy autóval megyünk, igy teljesült a kivánsága...Érdekes ez még nekem, hogy a kivánságait ki tudja szavakkal fejezni, legtöbbször meglepődök még, mert nem vagyok hozzá szokva...Az úton az autóban is készitettem...magyaráztam neki, hogy játszani fognak gyerekekkel...na jó, de ott románul fognak beszélni, és kicsim, te nem fogod megérteni...aztán meg azt is mondtam, hogy miután játszottak, Apa meg Anya érte jön autóval..még jó, hogy volt annyi eszem, hogy az autóban ezt elmondjam neki...megérkeztünk, és még be se léptünk jóformán az épületbe, üvöltééééés....MAMI, te rog NUUUUU, Anyaaaaaaaaaaaa........nneeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm........kb 3-4 gyerek sirt, verte magát a földhöz, hogy nem akartak ott maradni....Prisz annyira megszeppent, hogy nem tudta hova tenni ezt a cirkuszt. Teljesen lesokkolta a kép, ha akart volna se tudott volna sirni szerintem. Na de az anyja annál inkább...mióta terhes vagyok, sokkal inkább érzékeny vagyok, mint addig, pedig addig se voltam kemény dió. Csak amúgy potyogtak a könnyeim, és közben próbáltam Priszcillának magyarázni, hogy mi történik. Sajnos hazudtam neki, mert hirtelen nem jutott jobb eszembe, azt mondtam, hogy sirnak, mert fáj a hasuk. Immánuel ennél bölcsebb volt, mondta, hogy sirnak, mert nem akarnak játszani, és odavitte, hogy vigasztalja meg, mondták: ne sirjál, ne sirjál egyik kisgyereknek...na, az annál jobban sirt...
Elköszönni nem tudtam, mert már egyáltalán nem tudtam visszatartani a könnyeimet...Gyorsan kihúztam a csikot. Pedig úgy terveztem, hogy megpuszilom, és megmondom neki még egyszer, hogy miután játszott, anya meg apa nemsokára jönnek, és majd autóval hazamegyünk, legyen jó kislány. Na ez csak terv volt....A bölcsi vezetőjével megegyeztünk, hogy ha kell, felhiv...És én egész délelőtt lestem a telefonomat, nem gondoltam, hogy 1-2 óránál többet kibir...de hát....nem hivtak, és igy 12-kor utána mentünk.
Na, nem dicsérték agyon, de azt mondták, első naphoz képest jól viselkedett, az ebédet mind megette (amúgy ez itthon elég kinos, erőltetni kell), szót fogadott, nem sirt egyfolytában, hanem csak rövidebb szakaszokban...ez azért is jó, mert látva a siró gyerekeket, tényleg nem tűnik soknak...sokat nem beszélt, és nem volt rossz kislány.
Ez igy elsőre azért mégiscsak megvigasztal.
Mikor meglátott, rohant hozzám, a nyakamat átölelte, és hahotázva nevetett...olyan jól esett, hogy nem sirt :) Örült nekem, nekünk, Apa is ott volt....Aztán mikor jöttünk haza, köszönt ügyesen, hogy SARUMANA, persze kellett mondani neki, de azt senki nem mondta hogy puszit küldjön, ő meg küldte nagy buzgón...Érdekes, nem szokásunk igy elköszönni, nem tudom, honnan vette...de nekem jól esett, hogy ilyen nyugodt, örömteli, és nem feszült, meg hisztis.

Itthon Lois kérdezte tőle, hogy voltál bölcsiben? Az ő válasza az volt, hogy igen, voltam, és holnap is megyek...nagy büszkén mondta....és aztán később játszás közben valamit ideadott nekem, és mondta: MULTUMESC Anya....többször is előfordult....később meg SARUMANA....a kis drágám hamar elkezdte tanulni a román nyelvet :)
Amikor kérdeztem tőle, hogy mivel játszott, azt mondta, hogy lufival. És igaz, mert a reggel láttam, hogy lufik voltak a földön...Ez is még érdekes nekem, hogy dolgokat el tud "mesélni", mondani...magától, anélkül, hogy valaki a szájába rágná, hogy most mit kell mondani...Különös...hamarabb nő, fejlődik, mint ahogy azt követni tudnám...alig hiszem, hogy már bölcsibe jár :)

Kiváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre...biztos lesznek még meglepetések részéről...és imádkozom, hogy szeresse a bölcsit, ne hisztizzen úgy, mint néhány más gyerek...

Fogacskák

Priszcillának bújnak a fogai...csak Apával aludt el ma úgy 2 órás nyűgösködés után. Apával bármikor elalszik hamar, de ő kint volt. Amikor bejött együtt lefeküdtek és csend lett... Szerettem volna menni baba-mama körre de igy nem jön össze...majd legközelebb remélem...

A tegnap az imaházban elég jó kislány volt, persze állandóan foglalkozni kellett vele, még igy is beszélgetett elég sokat. Az egyik testvér evangélistának meg prédikátornénak mondja. Egy másik testvérnő meg azt mondta, hogy sajnálni fogja ha megtanul rendesen beszélni, mert a gőgicsélést már nem fogja folytatni...tényleg érdekesen gőgicsél...olyan egyedi...

Ma kapott egy biciklit, és nagyon élvezi, állandóan mondja: tütűűűűű
Bölcsödék listája van most már a kezemben. Valamikor el kell indulni meglátogatni a közelben lévőket, aztán majd beiratni a kis pindurkát...Ha 2 évesen vissza kell menjek dolgozni, nem lesz más választásunk, mint hogy bölcsibe járjon...egyrészt szeretnék itthon lenni vele, másrészt tudom, hogy másképp fejlődik, ha gyerekek között van. És nagyon nagyon szereti a gyerekeket. Repül ki az ölemből, mikor Loiskát meg Damarist meglátja...az imaházban nem tudják mi lelte, mikor bejönnek a kis unokatestvérei :) Ezért úgy gondolom, a bölcsiben is nagyon szeretni fogja...csak a koránkeléssel lesz gond, mint a szüleinek is :)

Szerdán oltásra megyünk, remélem nem fogja nehezen viselni. Amúgy eddig sose volt gond vele oltás után, csak oltás közben orditott annyira, hogy nem birtam vele. Az orvosnőt már ismeri, ahogy a kezét ráteszi, már sir....de valahogy túl leszünk ezen is...

A tegnapi Igékből:
Filippi 1
..."a szeretet egyre inkább gazdagodjon bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megitélhessétek mi a helyes, ... és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására"
Filippi 2
"Semmit se tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt"...és itt leirja, hogy milyen indulat volt Jézusban.
Csodálatos.