Program...

Holnap reggel indulunk Lónára. Szombaton mennyegzőbe megyünk.
Vasárnap hazajövünk valamilyenkor, Prisz nélkül :(, este pakolás.
Hétfő reggel indulás Arieseni-be, egy heti táborozás a gyülekezet ifjúságával, és más fiatalokkal, kb 30-an leszünk, hétvégén többen is.
Mindez, ha az Úr is igy akarja...eddig úgy értettük, hogy igy akarja.

Nagyban készülödtem ma, pakolásztam, még maradt holnapra is mit pakolni...
Jó éjszakát...rámfér most a pihenés :)

Pocaklakó

26/27 hetes, 915 gramm...
És a képen Immánuelre hasonlit :P Na jó, még sokat változhat ebben az életben :)
De ha Apukájára fog hasonlitni, az is nagyon jó lesz, apja fia lenne :) na nem mintha nem az lenne...de anyja fia is lehetne...

Mindenesetre most legalábbis nagy focista, rengeteget mozog...és Priszcilla szegény egyre sűrűbben mondogatja, hogy NEM BIR ANYA... NEM BIRJA ANYA PRISZCILLÁT....szakad meg a szivem, de most már tényleg nem birom állva ölben tartani sokáig...
De szegényke megérti :)

Az Úr segitsen, hogy bölcsen döntsek mindenben...

Gyerekszáj

Egy hosszú (4 óra) délutáni alvás után Apa megkérdi kislányát:

- Priszcilla aludtál? Jól aludtál?
- Nem aludtam, csak pihentem.


Apa válaszolni sem tudott a csodálkozástól...tudja egyáltalán mit jelent pihenni????

Gyereknap

Tegnap kimentünk "melegedni", az erdő szélére :)
Nem fáztunk, melegünk volt, de a kis szellőcske simogatott, igy senki nem ájult el :)
Néhány izelitő kép...
Volt játszás, bőven :)

 A gyerek"sereg" :)

 Én Istennek szolgálok, Ó igen!!!

 Aztán fürdés is volt, kicsit hűsülni is kellett :)

 Japán foci

A kisebbek "halásztak"

A nap jól telt, hála az Úrnak minden féle baleset nélkül.

Ha az Úr is akarja, majd még megismételjük, nem tudjuk pontosan, hogy mikor...

Áldott legyen az Úr!!!

Ünnepelünk...

Ezelőtt hét évvel jegyeztük el egymást kedves férjemmel...
Kedvenc számunk a 7es, ezért is különleges ez a mai nap :)

Hálát adok az Úrnak ezekért az évekért, azért, hogy egymásnak rendelt bennünket, és hogy eddig velünk volt!
Bizom benne, hogy ezután is velünk lesz, erőt ad minden nap, minden lépésben :)

Tegnap múlt Priszcilla 21 hónapos (1 éves és 9 hónapos). Még három hónap, és 2 éves lesz, még három hónap, és kistestvére születik :) Mindkettőt várom :) De addig is, szeretnék minden percet kihasználni egyrészt arra, hogy Priszcillát helyesen, böcsen, Isten félelmében neveljem, másrészt minden percet ki akarok használni, hogy a terhességet élvezzem. Nagyon szeretem, és élvezem a mozgásokat... Miután Prisz megszületett, borzasztóan hiányzott hónapokig...mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik...hát, most nem érzem, mert itt a másik baba, és élvezem ezt az állapotot :)

Hálát adok az Úrnak egész családomért, minden áldásáért, amivel az elmúlt 7 évben (azóta vagyok Immánuelé, mint jegyese), 21 hónapban (azóta vagyok Priszcilláé, mint anyuka), illetve 6 hónapban (azóta vagyok a pocaklakóé, mint kismama) megajándékozott....Áldott legyen az Ő Neve!!!

Priszcilla és kapcsolatai...

Érdekes téma...és mostanában alkalmam volt megfigyelni, mert több helyen megfordultunk...

Itthon és a gyülekezetben teljesen otthon érzi magát, és tud "ő" lenni...illetve: nem szégyelli magát, már mindnekit ismer, név szerint is, főleg a fiatalokat, gyerekeket...de a felnőtteket is. Nem szeppen meg, nincs meglepődve, mindenkivel barátságos, szaladgál, visit....satöbbi....

Amikor baba-mama körön külön volt a gyerekekkel, úgy alakult, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, sem megmagyarázni neki, hogy nemsokára érte jövök...fél óra után sirva hozták be hozzám, de ilyen sirást nem is emlékszem mikor hallottam tőle...még 10 percig kapkodott a levegő után, annyira sirt, de 15 perc babusgatás után megnyugodott, és elhitte, hogy nem hagyom el...
Következő alkalommal ott volt vele Damarisz, a kis kedvelt uncsija...egész délelőtt külön voltak, és már lehet az óvonénit is kezdte megismerni...de egyáltalán nem volt vele gond...volt egy kis támasz neki, Damarisz...és mikor megszokta, az sem volt gond, ha elszakadt tőle...

A gyülekezetből több fiatal is elvitte, hogy játszanak...távol az otthontól, Anyától, Apától, egyáltalán nem volt gond, evett, aludt (délben), egy sirás, nyafogás nélkül...mert ismerte őket....megbizott bennük...

Egy másik eset az, amikor ismeretlenek, vagy kevésbé ismerősök jönnek hozzánk haza...ez történt tegnap...Imoláék látogattak meg, akikkel már régen nem találkoztunk, igy nem igazán ismeri őket...Itt volt Vivien is, aki nem szégyellte magát, habár kb 10 hónappal kisebb, mint Prisz...neki nem volt gond...bátran odamászott a játékokhoz, és nem is kérte Prisz engedélyét, hogy játszodjon velük :)))))))
Priszcilla nagyon megszeppent....és kb 2 órán keresztül egy szót sem szólt, egy halvány mosoly sem jelent meg arcán, habár küzdött magával, és próbált játszani Viviennel....aztán 2 óra után megjelent az első mosoly, majd az első szó....és három óra után már feloldódott, és kezdett önmaga lenni...
Vacsoránál etette Vivient, majd olvasott neki a Bibliájából, a játékait is igen-igen odaadta neki, nem igazán vettem észre, hogy nem akarná adni...
Aztán a bilit is szivesen felajánlta a kisbabának...Reggel mikor felébredt, Vivien sirt, ezért odavitte neki a teásüvegjét, hogy hátha az megvigasztalja...a cumijára is nagyon vigyázott, hogy mindig kéznél legyen....nagyon anyáskodott felette...elképzeltem, hogy majd a kistestvérével is majd igy fog bánni... :)
Az biztos, hogy ha a kicsi sirni fog, tudni fogja, hogy cumit, vagy teás/tejesüveget kell adni neki :) Ez már óriási segitség egy két éves gyerektől....szóval egy kisebb gyereken máris anyáskodik, ahogy megismerkedik vele....érdekes...amúgy a babákkal is mindig ezt csinálja...
Ja, és más gyerekekre ritkán mondja, hogy baba, ha már tudja a nevét, most meg úgy mondta, hogy Vivien-baba...

Érdekes, hogy 21 hónapos fejjel ilyesmit a gyerekek felfognak, és ahogy viselkednek...tudta, hogy többet tud, mint a 10 hónapos Vivien...és ezt ki is mutatta...azt hiszem minden tudását összeszedte, csak hogy megmutassa, amit tud :)

Hála az Úrnak a fejlődéséért, a kedvessségéért, a szeretetéért...