Érdekes téma...és mostanában alkalmam volt megfigyelni, mert több helyen megfordultunk...
Itthon és a gyülekezetben teljesen otthon érzi magát, és tud "ő" lenni...illetve: nem szégyelli magát, már mindnekit ismer, név szerint is, főleg a fiatalokat, gyerekeket...de a felnőtteket is. Nem szeppen meg, nincs meglepődve, mindenkivel barátságos, szaladgál, visit....satöbbi....
Amikor baba-mama körön külön volt a gyerekekkel, úgy alakult, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, sem megmagyarázni neki, hogy nemsokára érte jövök...fél óra után sirva hozták be hozzám, de ilyen sirást nem is emlékszem mikor hallottam tőle...még 10 percig kapkodott a levegő után, annyira sirt, de 15 perc babusgatás után megnyugodott, és elhitte, hogy nem hagyom el...
Következő alkalommal ott volt vele Damarisz, a kis kedvelt uncsija...egész délelőtt külön voltak, és már lehet az óvonénit is kezdte megismerni...de egyáltalán nem volt vele gond...volt egy kis támasz neki, Damarisz...és mikor megszokta, az sem volt gond, ha elszakadt tőle...
A gyülekezetből több fiatal is elvitte, hogy játszanak...távol az otthontól, Anyától, Apától, egyáltalán nem volt gond, evett, aludt (délben), egy sirás, nyafogás nélkül...mert ismerte őket....megbizott bennük...
Egy másik eset az, amikor ismeretlenek, vagy kevésbé ismerősök jönnek hozzánk haza...ez történt tegnap...Imoláék látogattak meg, akikkel már régen nem találkoztunk, igy nem igazán ismeri őket...Itt volt Vivien is, aki nem szégyellte magát, habár kb 10 hónappal kisebb, mint Prisz...neki nem volt gond...bátran odamászott a játékokhoz, és nem is kérte Prisz engedélyét, hogy játszodjon velük :)))))))
Priszcilla nagyon megszeppent....és kb 2 órán keresztül egy szót sem szólt, egy halvány mosoly sem jelent meg arcán, habár küzdött magával, és próbált játszani Viviennel....aztán 2 óra után megjelent az első mosoly, majd az első szó....és három óra után már feloldódott, és kezdett önmaga lenni...
Vacsoránál etette Vivient, majd olvasott neki a Bibliájából, a játékait is igen-igen odaadta neki, nem igazán vettem észre, hogy nem akarná adni...
Aztán a bilit is szivesen felajánlta a kisbabának...Reggel mikor felébredt, Vivien sirt, ezért odavitte neki a teásüvegjét, hogy hátha az megvigasztalja...a cumijára is nagyon vigyázott, hogy mindig kéznél legyen....nagyon anyáskodott felette...elképzeltem, hogy majd a kistestvérével is majd igy fog bánni... :)
Az biztos, hogy ha a kicsi sirni fog, tudni fogja, hogy cumit, vagy teás/tejesüveget kell adni neki :) Ez már óriási segitség egy két éves gyerektől....szóval egy kisebb gyereken máris anyáskodik, ahogy megismerkedik vele....érdekes...amúgy a babákkal is mindig ezt csinálja...
Ja, és más gyerekekre ritkán mondja, hogy baba, ha már tudja a nevét, most meg úgy mondta, hogy Vivien-baba...
Érdekes, hogy 21 hónapos fejjel ilyesmit a gyerekek felfognak, és ahogy viselkednek...tudta, hogy többet tud, mint a 10 hónapos Vivien...és ezt ki is mutatta...azt hiszem minden tudását összeszedte, csak hogy megmutassa, amit tud :)
Hála az Úrnak a fejlődéséért, a kedvessségéért, a szeretetéért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése