Nagyon örültek nekünk, és mi is nekik, és a rokonoknak...
Adriennel is találkozott Prisz, a kis uncsikával :)
Mint a gyerekek...egyszer sirunk, egyszer nevetünk :)
Lónán
Édesanyámmal :)
Megbántódott... :(
Itt már ügyesen játszottak :)))
Tatával nagyon szeret játszani :)
Az úton hazafele pedig már sötét volt, mégis, az út szélén egyszer csak megpillantottam egy őzikét a fák között...olyan boldog voltam...második alkalom, hogy ezen az útszakaszon őzikét látok...kimondhatatlanul örülök neki...hála legyen az én dárga Uramnak ezekért a drága napokért!!!
