A drága kis Priszcillám most már lassan egy hete rendszeresen jár bölcsődébe...sok minden megváltozott a kis életében, na meg az egész kis családunkban...
Először is, Anyának fél 7-kor kell kelni...gondolta volna valaki, hogy én valaha fél 7kor kelek rendszeresen??? Én biztos nem gondoltam volna...na de ahhoz, hogy nyugodtan elkészüljek mindennel, még ez sem elég, kicsikét kell igyekezzek...de azt hiszem egyelőre ez marad igy...és akkor most már újból várom a hétvégéket, mint a régi időkben, mikor még iskoláztam, vagy dolgoztam, hogy végre aludhassak csak egy órácskával is többet :) Érdekes, ezt a hétvégés érzést már el is felejtettem...milyen az ember...
Aztán a programhoz tartozik egyelőre még, hogy reggel Apa elvisz minket autóval, aztán Anyát haza is hozza, utána megy munkába, és Anya végzi nyugodtan a dolgát itthon. Senki nem mondja meg neki, hogy melyik felmosóval dolgozzon, hogy a konyhában ki kell a rántást kavarja, és senki nem mondja meg neki, hogy most éppen rajzolunk, takaritunk vagy főzünk...nos, eddig a Priszcilla feladata volt mindez, legalábbis ő kijelölte magát erre :P Most már én beosztom úgy ahogy akarom, nem kell vitatkozzak rajta senkivel...Aztán 2-kor készülődés és indulás a bölcsibe a kis Hercegnőért, 20 pert az út oda, 30-45 vissza, ha villamossal, vagy ha gyalog jövünk...Volt, hogy egy és fél órát "utaztam" :)
Utána pedig le is mondtam a munkáimról, mikor Priszcilla itthon van, leginkább játszunk, rajzolunk, kertben sétálunk, egyik este vásárolni voltunk, stb...
Priszcilla a bölcsiben szereti, egyedüli kifogása az, hogy Anya nem marad ott vele...na de ez ellen nagyon is tüntet! Volt, hogy visitva hagytam ott, volt, hogy csak sirt, de mindenképpen a nemtetszését fejezte ki eddig mindig...viszont egyre ügyesebb, egyre jobb kislány, igy mondják az "ovónénik"...azt hiszem kezd önmaga lenni, mert énekel, ugrál, játszik a gyerekekkel, beszélget...és ez azt jelenti, hogy kezd feloldódni, ennek nagyon örülök. Eszik, alszik, stb...úgy látom, meg fogja szokni, reménykedek az Úrban, az Ő segitségében.
Mellékhatásként jelentkezett nála egy kis bizalmatlanság irányomban...csak úgy bizik meg bennem, ha állandóan mellette vagyok...nem mehetek ki a szobából, bármennyire magyarázom neki, hogy csak épp egy hajgumit hozok neki...nem mehetek ki a vécére, nem mozdulhatok mellőle, azonnal sir, fél, hogy elhagyom, vagy valami hasonló...Csak úgy alszik el, ha mellette vagyok, vagy rosszabb esetben az ölemben (Márkon), és többször megébred estefelé, sirva, vigasztalni kell, és ott lenni vele, mig visszaalszik....
Mindent kitalál, csak vele legyünk, Apa, vagy Anya....múlt este másfél órát ült a bilin, mert tudta, hogy ott nem hagyjuk magára...mig rájöttem, hogy miben huncútkodik, aztán mikor láttam, hogy már a szeme becsukodik, a fejét kezdi elejteni, ölbe vettem, és úgy aludt el...akkor jöttem rá, hogy ő csak annyit akart a bilis üggyel, hogy vele legyek...Mindenféle módszert felhasznál arra, hogy maga mellett tartsa szüleit, akik nagyon hiányoznak neki...Persze a legmenőbb módszer a sirás, de 2 éves korához képest olyanokat is talál, amikkel úgy átvert, ahogy nem is gondoltam volna....sajnálom, a szivem fáj érte, de hiszem, hogy nem tart soká...éreztetem vele, hogy szeretem, hogy fontos nekem, és hiszem, hogy megérti...
Márkról nem tudok ilyen sokat mondani, ő nincs épp ilyen nehéz periódusban...ő még egyelőre jól érzi magát...37 hetes, és egyelőre nem néz ki úgy, hogy meg akarna születni (Prisz 38 volt, mikor megszületett, ő sem készitett fel, csak hopp megszületett) 3000 gramm a nagyfiú, és legközelebb okt. 17-én kell menjek az orvosbácsihoz, ha esetleg addig nem születik meg...
Most egy kicsit ez a periódus nehéz nekünk, leginkább érzelmi területen, de hiszem, hogy az Úr megsegit, hogy sértetlenül kilábaljunk belőle...
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 20., kedd
Prisz folytatás...
Tegnap irtam Priszről...
Ma újabb hireim vannak, ugyanis elkezdtünk bölcsődébe járni.
Nagyon izgultam. És habár tudtam, hogy az Úr kezében van minden, annyira elérzékenyültem...
Már tegnap készitettem lelkileg. Mondtam, hogy megyünk gyerekekhez, és hogy sok játék lesz, és játszani fog kisfiúkkal, kislányokkal. Azonnal indult volna, már az este nyafogott, hogy most akar menni. De azért megvártuk a reggelt. Persze, ahogy gondoltam, nem ébredt fel, én kellett ébresszem, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nyűgös, stb. Amúgy is éjszaka nyugtalanul aludt, felsirt többször is. Szóval felébresztettem, és mondtam, hogy készülödni kell, mert hogy megyünk gyerekekhez. Hát persze, az arca felvillant, és egyből rávágta, hogy autóval...hát, én is úgy terveztem, hogy autóval megyünk, igy teljesült a kivánsága...Érdekes ez még nekem, hogy a kivánságait ki tudja szavakkal fejezni, legtöbbször meglepődök még, mert nem vagyok hozzá szokva...Az úton az autóban is készitettem...magyaráztam neki, hogy játszani fognak gyerekekkel...na jó, de ott románul fognak beszélni, és kicsim, te nem fogod megérteni...aztán meg azt is mondtam, hogy miután játszottak, Apa meg Anya érte jön autóval..még jó, hogy volt annyi eszem, hogy az autóban ezt elmondjam neki...megérkeztünk, és még be se léptünk jóformán az épületbe, üvöltééééés....MAMI, te rog NUUUUU, Anyaaaaaaaaaaaa........nneeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm........kb 3-4 gyerek sirt, verte magát a földhöz, hogy nem akartak ott maradni....Prisz annyira megszeppent, hogy nem tudta hova tenni ezt a cirkuszt. Teljesen lesokkolta a kép, ha akart volna se tudott volna sirni szerintem. Na de az anyja annál inkább...mióta terhes vagyok, sokkal inkább érzékeny vagyok, mint addig, pedig addig se voltam kemény dió. Csak amúgy potyogtak a könnyeim, és közben próbáltam Priszcillának magyarázni, hogy mi történik. Sajnos hazudtam neki, mert hirtelen nem jutott jobb eszembe, azt mondtam, hogy sirnak, mert fáj a hasuk. Immánuel ennél bölcsebb volt, mondta, hogy sirnak, mert nem akarnak játszani, és odavitte, hogy vigasztalja meg, mondták: ne sirjál, ne sirjál egyik kisgyereknek...na, az annál jobban sirt...
Elköszönni nem tudtam, mert már egyáltalán nem tudtam visszatartani a könnyeimet...Gyorsan kihúztam a csikot. Pedig úgy terveztem, hogy megpuszilom, és megmondom neki még egyszer, hogy miután játszott, anya meg apa nemsokára jönnek, és majd autóval hazamegyünk, legyen jó kislány. Na ez csak terv volt....A bölcsi vezetőjével megegyeztünk, hogy ha kell, felhiv...És én egész délelőtt lestem a telefonomat, nem gondoltam, hogy 1-2 óránál többet kibir...de hát....nem hivtak, és igy 12-kor utána mentünk.
Na, nem dicsérték agyon, de azt mondták, első naphoz képest jól viselkedett, az ebédet mind megette (amúgy ez itthon elég kinos, erőltetni kell), szót fogadott, nem sirt egyfolytában, hanem csak rövidebb szakaszokban...ez azért is jó, mert látva a siró gyerekeket, tényleg nem tűnik soknak...sokat nem beszélt, és nem volt rossz kislány.
Ez igy elsőre azért mégiscsak megvigasztal.
Mikor meglátott, rohant hozzám, a nyakamat átölelte, és hahotázva nevetett...olyan jól esett, hogy nem sirt :) Örült nekem, nekünk, Apa is ott volt....Aztán mikor jöttünk haza, köszönt ügyesen, hogy SARUMANA, persze kellett mondani neki, de azt senki nem mondta hogy puszit küldjön, ő meg küldte nagy buzgón...Érdekes, nem szokásunk igy elköszönni, nem tudom, honnan vette...de nekem jól esett, hogy ilyen nyugodt, örömteli, és nem feszült, meg hisztis.
Itthon Lois kérdezte tőle, hogy voltál bölcsiben? Az ő válasza az volt, hogy igen, voltam, és holnap is megyek...nagy büszkén mondta....és aztán később játszás közben valamit ideadott nekem, és mondta: MULTUMESC Anya....többször is előfordult....később meg SARUMANA....a kis drágám hamar elkezdte tanulni a román nyelvet :)
Amikor kérdeztem tőle, hogy mivel játszott, azt mondta, hogy lufival. És igaz, mert a reggel láttam, hogy lufik voltak a földön...Ez is még érdekes nekem, hogy dolgokat el tud "mesélni", mondani...magától, anélkül, hogy valaki a szájába rágná, hogy most mit kell mondani...Különös...hamarabb nő, fejlődik, mint ahogy azt követni tudnám...alig hiszem, hogy már bölcsibe jár :)
Kiváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre...biztos lesznek még meglepetések részéről...és imádkozom, hogy szeresse a bölcsit, ne hisztizzen úgy, mint néhány más gyerek...
Ma újabb hireim vannak, ugyanis elkezdtünk bölcsődébe járni.
Nagyon izgultam. És habár tudtam, hogy az Úr kezében van minden, annyira elérzékenyültem...
Már tegnap készitettem lelkileg. Mondtam, hogy megyünk gyerekekhez, és hogy sok játék lesz, és játszani fog kisfiúkkal, kislányokkal. Azonnal indult volna, már az este nyafogott, hogy most akar menni. De azért megvártuk a reggelt. Persze, ahogy gondoltam, nem ébredt fel, én kellett ébresszem, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nyűgös, stb. Amúgy is éjszaka nyugtalanul aludt, felsirt többször is. Szóval felébresztettem, és mondtam, hogy készülödni kell, mert hogy megyünk gyerekekhez. Hát persze, az arca felvillant, és egyből rávágta, hogy autóval...hát, én is úgy terveztem, hogy autóval megyünk, igy teljesült a kivánsága...Érdekes ez még nekem, hogy a kivánságait ki tudja szavakkal fejezni, legtöbbször meglepődök még, mert nem vagyok hozzá szokva...Az úton az autóban is készitettem...magyaráztam neki, hogy játszani fognak gyerekekkel...na jó, de ott románul fognak beszélni, és kicsim, te nem fogod megérteni...aztán meg azt is mondtam, hogy miután játszottak, Apa meg Anya érte jön autóval..még jó, hogy volt annyi eszem, hogy az autóban ezt elmondjam neki...megérkeztünk, és még be se léptünk jóformán az épületbe, üvöltééééés....MAMI, te rog NUUUUU, Anyaaaaaaaaaaaa........nneeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm........kb 3-4 gyerek sirt, verte magát a földhöz, hogy nem akartak ott maradni....Prisz annyira megszeppent, hogy nem tudta hova tenni ezt a cirkuszt. Teljesen lesokkolta a kép, ha akart volna se tudott volna sirni szerintem. Na de az anyja annál inkább...mióta terhes vagyok, sokkal inkább érzékeny vagyok, mint addig, pedig addig se voltam kemény dió. Csak amúgy potyogtak a könnyeim, és közben próbáltam Priszcillának magyarázni, hogy mi történik. Sajnos hazudtam neki, mert hirtelen nem jutott jobb eszembe, azt mondtam, hogy sirnak, mert fáj a hasuk. Immánuel ennél bölcsebb volt, mondta, hogy sirnak, mert nem akarnak játszani, és odavitte, hogy vigasztalja meg, mondták: ne sirjál, ne sirjál egyik kisgyereknek...na, az annál jobban sirt...
Elköszönni nem tudtam, mert már egyáltalán nem tudtam visszatartani a könnyeimet...Gyorsan kihúztam a csikot. Pedig úgy terveztem, hogy megpuszilom, és megmondom neki még egyszer, hogy miután játszott, anya meg apa nemsokára jönnek, és majd autóval hazamegyünk, legyen jó kislány. Na ez csak terv volt....A bölcsi vezetőjével megegyeztünk, hogy ha kell, felhiv...És én egész délelőtt lestem a telefonomat, nem gondoltam, hogy 1-2 óránál többet kibir...de hát....nem hivtak, és igy 12-kor utána mentünk.
Na, nem dicsérték agyon, de azt mondták, első naphoz képest jól viselkedett, az ebédet mind megette (amúgy ez itthon elég kinos, erőltetni kell), szót fogadott, nem sirt egyfolytában, hanem csak rövidebb szakaszokban...ez azért is jó, mert látva a siró gyerekeket, tényleg nem tűnik soknak...sokat nem beszélt, és nem volt rossz kislány.
Ez igy elsőre azért mégiscsak megvigasztal.
Mikor meglátott, rohant hozzám, a nyakamat átölelte, és hahotázva nevetett...olyan jól esett, hogy nem sirt :) Örült nekem, nekünk, Apa is ott volt....Aztán mikor jöttünk haza, köszönt ügyesen, hogy SARUMANA, persze kellett mondani neki, de azt senki nem mondta hogy puszit küldjön, ő meg küldte nagy buzgón...Érdekes, nem szokásunk igy elköszönni, nem tudom, honnan vette...de nekem jól esett, hogy ilyen nyugodt, örömteli, és nem feszült, meg hisztis.
Itthon Lois kérdezte tőle, hogy voltál bölcsiben? Az ő válasza az volt, hogy igen, voltam, és holnap is megyek...nagy büszkén mondta....és aztán később játszás közben valamit ideadott nekem, és mondta: MULTUMESC Anya....többször is előfordult....később meg SARUMANA....a kis drágám hamar elkezdte tanulni a román nyelvet :)
Amikor kérdeztem tőle, hogy mivel játszott, azt mondta, hogy lufival. És igaz, mert a reggel láttam, hogy lufik voltak a földön...Ez is még érdekes nekem, hogy dolgokat el tud "mesélni", mondani...magától, anélkül, hogy valaki a szájába rágná, hogy most mit kell mondani...Különös...hamarabb nő, fejlődik, mint ahogy azt követni tudnám...alig hiszem, hogy már bölcsibe jár :)
Kiváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre...biztos lesznek még meglepetések részéről...és imádkozom, hogy szeresse a bölcsit, ne hisztizzen úgy, mint néhány más gyerek...
2011. szeptember 19., hétfő
Priszcilla
Már egy ideje készülök irni, de mindig elmaradt...a tennivaló nem több mint volt, csak lassabban haladok velük, igy kevesebb idő marad a kevésbé fontos/sürgős tevékenységekre.
Priszcilla nemsokára 2 éves lesz, és nagyon aktiv kislány. Sokszor igazi tündér, máskor meg olyan csintalan, hogy nem tudom hova tegyem...és hogy kezeljem...Mindent ő akar irányitni, mindent ő akar egyedül csinálni...fogmosás, kézmosás, evés, fésülködés :P, öltözködés....csak türelmem legyen hozzá...
Evés szempontjából nem haladtunk, ugyanolyan keveset eszik, mint eddig, talán makarónét eszik többet egy kicsivel...gyümölcsöt ugyanúgy szereti, mint eddig :) ennek örülök...most kezd rászokni az édességre...csokit, cukorkát kér sokat mostanában...de van, hogy mást kap helyette...
Alvás...hát, nagyon változó, de azért az átlag mégis a 9-10 óra éjszaka, 3-4 óra nappal...ha csend van.
Játszani most is szeret, mint minden gyerek, a babák a kedvencek, tipikus kislány...de a kockák, a homokozó, a könyvek, rajzolás mind vonzó számára...
Azt hiszi, már nagylány, és mindenben segiteni akar...mosogépet elinditni, ruhákat ki-be pakolni, felmosni a földet, fözni, stb stb...
Most be kell zárjam, mert felébredt, és most is akar segitni irni...
Priszcilla nemsokára 2 éves lesz, és nagyon aktiv kislány. Sokszor igazi tündér, máskor meg olyan csintalan, hogy nem tudom hova tegyem...és hogy kezeljem...Mindent ő akar irányitni, mindent ő akar egyedül csinálni...fogmosás, kézmosás, evés, fésülködés :P, öltözködés....csak türelmem legyen hozzá...
Evés szempontjából nem haladtunk, ugyanolyan keveset eszik, mint eddig, talán makarónét eszik többet egy kicsivel...gyümölcsöt ugyanúgy szereti, mint eddig :) ennek örülök...most kezd rászokni az édességre...csokit, cukorkát kér sokat mostanában...de van, hogy mást kap helyette...
Alvás...hát, nagyon változó, de azért az átlag mégis a 9-10 óra éjszaka, 3-4 óra nappal...ha csend van.
Játszani most is szeret, mint minden gyerek, a babák a kedvencek, tipikus kislány...de a kockák, a homokozó, a könyvek, rajzolás mind vonzó számára...
Azt hiszi, már nagylány, és mindenben segiteni akar...mosogépet elinditni, ruhákat ki-be pakolni, felmosni a földet, fözni, stb stb...
Most be kell zárjam, mert felébredt, és most is akar segitni irni...
2011. szeptember 6., kedd
Újból konyha
Tervezek egy bejegyzést a gyerekekről, de most röviden újból a konyhából egy kis tudósitás...
Egy kép még elmaradt a tejlepényről...már csak a kép van meg belőle...sajnos, pedig megennék most is egy szeletet...
Egy kép még elmaradt a tejlepényről...már csak a kép van meg belőle...sajnos, pedig megennék most is egy szeletet...
Prisz ma segitett palacsintát késziteni...
Azért a blog cime a "Csodák világában élni", mert ilyen csodákat is átélünk, mint pl ez a veder paradicsom a kertünkben...számomra ez egy nagy csoda, gyönyörködöm benne, és nagyon hálás vagyok érte az Úrnak!!!
És még sok sok más csodát az Úr megenged átélni...például vannak éjszakák, amikor végig aludni tudok...ez is egy csoda már ebben a "korban"...de ez egy másik téma, másik bejegyzés lesz...
2011. szeptember 3., szombat
Újdonságok a konyhán...
Kaprunk egy kis nyári almát, igy almás receptek után kerestem...ki is próbáltam egyet...
A receptet egy a számitógépre felinstallált recept-programból vettem...fogalmam sincs honnan szerezte Immánuel...
Hozzávalók:
1 kg nyári alma,
8 dkg vaj
2 tojás
20 dkg búzadara
2 dl tej
5 dkg cukor
só
zsemlemorzsa
Az almát meghámozzuk, magházát kivágva apróra vágjuk.
Összekeverjük a lágy vajjal, tejjel, cukorral, darával, kevés sóval, tojásokkal, annyi zsemlemorzsával,, hogy gombócokat formálhassunk belőle, majd fél órán át állni hagyjuk, hogy a dara megduzzadjon. Lobogva forró vizbe tesszük, felszinre bukkanásuk után még 4-5 percig főzzük. A tálalótálat vékonyan megolajozzuk,, morzsával hintjük, hogy a gombócok le ne ragadjanak. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
Vigyáznom kellett, mert a darabos alma miatt könnyen szétmentek a gombócok a vizben, ezért úgy gondoltam, legközelebb lereszelem az almát, de Immánuel igy meg volt elégedve vele, azt mondta legközelebb is igy készitsem. Ötletnek ajánlta a tejszinhabos tálalást...én ma csokiszirupot csorgattam rá (Nesquick), és nagyon izlett :)
Múlt héten készült Gyümölcsös túró-torta, a recept Kiskuktától. Köszönöm. Na persze, meg se közeliti az övét....de elkészült...
Ma készült Tejlepény eperrel...a recept Evódiától, nagyon izlett a tavasszal, most megint van eper a kertben, és más gyümölcs is, málna, fehér szamóca, ezekkel diszitettem:
Fasirt vinettából...most próbáltam először...de nagyon finom :P
Ennyi finomság után csoda hogy hizik az ember? Na jó, a baba is nő, már több mint 2 kg, 33 hetesen...de akkor is...
Almagombóc
A receptet egy a számitógépre felinstallált recept-programból vettem...fogalmam sincs honnan szerezte Immánuel...
Hozzávalók:
1 kg nyári alma,
8 dkg vaj
2 tojás
20 dkg búzadara
2 dl tej
5 dkg cukor
só
zsemlemorzsa
Az almát meghámozzuk, magházát kivágva apróra vágjuk.
Összekeverjük a lágy vajjal, tejjel, cukorral, darával, kevés sóval, tojásokkal, annyi zsemlemorzsával,, hogy gombócokat formálhassunk belőle, majd fél órán át állni hagyjuk, hogy a dara megduzzadjon. Lobogva forró vizbe tesszük, felszinre bukkanásuk után még 4-5 percig főzzük. A tálalótálat vékonyan megolajozzuk,, morzsával hintjük, hogy a gombócok le ne ragadjanak. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
Vigyáznom kellett, mert a darabos alma miatt könnyen szétmentek a gombócok a vizben, ezért úgy gondoltam, legközelebb lereszelem az almát, de Immánuel igy meg volt elégedve vele, azt mondta legközelebb is igy készitsem. Ötletnek ajánlta a tejszinhabos tálalást...én ma csokiszirupot csorgattam rá (Nesquick), és nagyon izlett :)
Múlt héten készült Gyümölcsös túró-torta, a recept Kiskuktától. Köszönöm. Na persze, meg se közeliti az övét....de elkészült...
Ma készült Tejlepény eperrel...a recept Evódiától, nagyon izlett a tavasszal, most megint van eper a kertben, és más gyümölcs is, málna, fehér szamóca, ezekkel diszitettem:
Fasirt vinettából...most próbáltam először...de nagyon finom :P
Ennyi finomság után csoda hogy hizik az ember? Na jó, a baba is nő, már több mint 2 kg, 33 hetesen...de akkor is...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)