2011. június 26., vasárnap

Vasárnap

 Mama, Tata, Anna és Priszcilla :) Tatának már nem fér el az összes unokája az ölében, és idén még születik 2, őket, hogy fogja majd ölbe venni??? :)

 Ritka, hogy rendes kép készüljön róla...mindig bohóckodik...de nem bánom, örülök, hogy általában vidám gyerek :)

 Gyümölcstorta...szamócával, ribizlivel (Prisz szerint BIKI), puding és egy kis tejszinhab...már csak egy kis sarok van belőle...

A kis bohóc már megint viccelődik valamin...


2011. június 25., szombat

Újabb képek

 Az egyik kaktuszunk megint megmutatta szépségét




Elindultunk kenyérért, de a baba nem akart otthon maradni, igy velünk jött ő is :) Legalább sétált egyet...

Szeretem a gyerekénekeket, és próbáltam tanitgatni rájuk Priszt is. Ő is szereti. De leginkább azokat, amelyeket mutogatni is lehet. És olyan hamar megtanulta, hogy meglepődtem rajta...Most már 3 éneket is teljesen egyedül elmutogat, ha én énekelek...Én nem vagyok gyalogos katona- alig énekeltem el neki 3x, már egyedül mutogatta...

Az olvasást nagyon szereti...azt is ha én olvasok neki, de csak akkor, ha ő hajthatja kedve szerint a lapokat...na de ő is szeret ám olvasni...de nagyon is!!! :) Olyan aranyos, ahogy keresztbe rakja kis lábait, ölébe veszi a könyvet, és babanyelven (ez az áldás még megvan neki) olvas... :)

Kezdünk aranymondatokat tanulni, ha minden igaz, holnap elmondja, hogy "Áldjad az Urat!". Húsvétra tanitottam meg neki azt, hogy "Az Úr az én Pásztorom", de pár nappal előtte bekavartam neki, mert csak annyit mondott, hogy Pásztor, és én szerettem volna az egész sort, és hát az egész aranymondatból az lett, hogy NEEEM...Most már megint mondja...de már nem elégedetlenkedek...a mostaniból annyit mond, hogy "Áldj U", de megelégszem vele... ez is több, mint semmi...

A Boci boci tarkát hallhatta valahol, mert néha hallom, hogy énekli, pedig nem is tanitottam rá :) Örülök, hogy így ráragadnak ilyen könnyen az ilyen dolgok...Most már azt hiszem érett az ilyesmire is, eddig meghallgatta őket, de nem mondogatta utánam. Most már azért látom, hogy nagyon érdekli... Örülök :)

Ennyit Priszről...

A KISÖCSI...hát, ő róla nem tudok még ilyen sokat irni...a gyümölcsöt nagyon szereti, sőt, követeli minden nap. :) Ezen kivül sokat mozog, úgy érzem, többet, mint a nővére annak idején...na és persze nagyobb is...ő is nagyobb egy héttel, és a hasam is nagyobb kb egy hónappal, mint Prisszel, pedig ugyankkor kell megszülessen...ha akkor nagy hasam volt, és most egy hónappal nagyobb, akkor milyen lesz 8 és fél hónaposan???? (ennyi voltam, mikor megszületett kis Hercegnőnk)...az Úr kezében van minden, és hiszem, hogy Ő majd mindent a legnagyobb bölcsessége szerint elintéz nekem. Ha nagy hasam lesz, vagy nagyobb lesz mint először, Ő majd ad erőt a hordozáshoz, és böcsességet ahhoz, hogy Priszcillát hogyan ne fogjam ölbe...eddig még nem igazán működik, de valahogy le fogja szokni, legalábbis egy időre, nem lesz más választása...és nekem sem...

Az Úr majd megsegit mindenben, ahogy eddig se hagyott el soha!!! Áldott legyen az Ő Neve!!!

2011. június 16., csütörtök

Priszcilla

Kérdezz, válaszolok...

Priszcilla újabb tudománya :)

Isten egy újabb csodája

Egy csoda...ajándék...


Tegnap voltam újból dokibácsinál...végre sikerült elmenni...
És ahogy a kis pocaklakót megnézte, rögtön rávágta, hogy kisfiú...azt nézte legelőször, mintha kiváncsibb lett volna mint én...
Hogy is van ez? Hát, már mindenki szinte naponta kérdezék, hogy mi lesz...Mindenki kiváncsi volt...bennem volt egy békesség, hogy teljesen mindegy, csak az Úr adja, hogy egészséges legyen. És igazából nem is érdekelt olyan nagyon, hogy micsoda, csak na...mégis kiváncsi voltam, de mindkettőnek örültem volna...

Aztán mikor a doki szinte örülve kimondja, hogy kisfiú, majdnem felugrottam az ágyról...Kiabálva kérdeztem, hogy kisfiú????? Igen, kisfiú.....De jó.....mondtam....ahogy kijöttem, rögtön hivtam Immánuelt telefonon, hogy kisfiú....Olyan kimondhatatlan öröm volt a szivemben, mig vezettem hazafele, csak vigyorogtam az autóban, és azon gondolkodtam, hogy ha valaki lát, akkor biztos azt gondolja rólam, hogy na ez is bedilizett....próbáltam komoly lenni, de nem ment... :))) Immánuel itthon az ajtóban várt, és azonnal megölelt...nagyon örül....gratulált, meg minden....

Ezek után azon gondolkodom, hogy milyen reakcióm lett volna, ha kislány lenne....teljesen meg voltam nyugodva, és örültem volna, ha kislány.....de valahol mélyen úgy érzem, hogy nem ennyire.... Vajon miért? Nem tudom...Nagyon kicsi az esélye, de ha mégis kislány lesz, nagyon hálás leszek érte az Úrnak...Illetve már most nagyon hálás vagyok!!! Az Úr áldja meg őt is, és szüleit sok sok erővel, türelemmel, bölcsességgel!!!
Ámen!

A terhesség felén immár túl vagyunk, 21-22 hetes a kis családtag :)
Priszcilla már sokat simogatja, és puszit is neki szivesen osztogat bármikor, szülei még nagyon ki kell érdemeljék...(a puszit)...

Öröm napokat élünk át mostanában.... :)

2011. június 12., vasárnap

Lónán voltunk...

...Lónán Priszcillát kis királynőnek kezeli mindenki. Ezt tudja és kihasználja.
Úgy parancsolgat, rendezget, ahogy neki jól esik, mindenki élvezi, és sőt provokálják!!! Ez annyira fokozódott, hogy a végén már álmában is HADD EL!!!!, E VEDD EL!!!!!!-t álmodott, és nem tudott nyugodtan aludni...aztán egy idő után már csak elaludt...de az biztos, hogy mindenkit rendreutasit, és nehogy merj ellenállni neki, mert akkor megismered a haragját!!! Összehúzza szemöldökét, és egy olyan MIT KÉPZELSZ képet vág, hogy annak muszály engedelmeskedni.
Minden újdonság neki Lónán...annyira, hogy a sok játék, a sok új kép, stb sokkal fontosabb, mint az evés...nem is evett mig ott voltunk, három nap alatt talán annyit, mint ma itthon egy nap alatt...de nem baj, a sok élmény nagyon fontos volt neki.
Csak ezt a kapitányoskodást nem tudom hogy szoktassam le....lehet, hogy magától leszokja. Itthon úgyse veszi fel senki...

A szobatisztaságra szoktatás folyamatban. Nagy meglepetésemre ma kérte a bilit. Nappal már nem használunk pellust...hiszem, hogy az Úr megsegit...mindenesetre szerdán a türelmem ki volt próbálva ezen a területen, és elbuktam...este sirva magyaráztam neki, hogy nem szabad nadrágba engedni, csak a bilibe...Lehet, hogy megértette, lehet, hogy a könnyeimnek hatása volt, mert azóta csak egyszer fordult elő, hogy beleengedett egy keveset, elfelejtkezett....de olyan aranyos volt...kért szalvétát, hogy a könnyeimet letörölje...ilyen pillanatokat el se tudtam volna képzelni, mig nem voltam édesanya....sőt, eddig sem.....de most már előfordult...és nem adnám semmiért....talán még azt is elmondhatom, hogy az egész szerdai idegesség megérte ezért a pillanatért...amikor összehúzott szemöldökkel figyelte, hogy miért sirok olyan nagyon, miért potyognak a könnyeim, szinte nem jött, hogy higgye, hogy nekem is van olyan....Nagyon aranyos volt....

Egyre jobban fejlődik, rengeteget beszél...mindent mond, csak éppen van néhány szó, amin sokszor gondolkodok, hogy mi lehet...egyik ilyen a FUTÁTÁ....egyelőre nem jöttem rá, pedig nagyon sokszor használja...

Amikor felébred, nagyon kedvesen fogad bennünket, Apát is, Anyát is....aranyosan köszön, hogy szia, meg hiv: Gyeje be Anya!!! (a szobájába) Aztán pedig kezdődik a sok magyarázás...mindent el akar mondani mindenről, ami a kicsi fejében elfér... :)

Ez egy ilyen 20 hónapos "szülinapi" beszámolónak is megteszi...a babanaplóba... :) Ha még lehet babának nevezni...lehet, hogy már kislány, nem tudom mikor van a határ...

Hála érte a mi drága Urunknak!!! Drága ajándékot kaptunk benne!!!

2011. június 2., csütörtök

A mi kis Hercegnőnk...

Igen, az Úrtól kaptuk, és nagyon hálásak vagyunk érte, nagyon szeretjük, és erőnk és bölcsességünk szerint, amit sűrűn kérünk az Úrtól, mert nagy szükségünk van rá, próbáljuk istenfélelemben nevelni. (ami persze nem mindig sikerül, az este is buktam egy óriásit)






Kis vicces, jókedvű még mindig, vagy egyre inkább, nem is tudom.
Nagyon szeret játszani. Babákkal még mindig, de úgy általában eljátszik a játékaival, ez persze függ a kedélyállapotától is. Igényli azért, hogy foglalkozzak is vele, szóval ha egész nap magára hagyom játszani, akkor egy idő után, ha a konyhában vagyok, csak jön és fogja meg a lábam, szólitgat, és mondja, hogy isszöbe (jössz ölbe)...Kicsit ölelgetni is kell.

A fenyités még nagyon nem alakult ki...azért az erőteljes fakanálnak mégiscsak van eredménye, fél is tőle...de ha csak lehet, próbálom inkább szóban fenyiteni türelmesen, de nem mindig fogad szót úgy...egy ideig elég, hogy csak megmutassam a fakanalat, máris masirozik és csinálja amire utasitották. De egy idő után megszokja, és a fakanál láttán sem fogad szót, ilyenkor következik az, amikor "találkoznak" is ők ketten...Prisz meg a fakanál...és pár napig megint nincs baj.... Sokszor mindketten sirunk..de egyelőre ez bevált...nagyon erős akaratú gyerek, és sokszor amikor fenyitem, elkezd alkudozni velem. Kiabál, integet, (persze nem értem amit mond, mert gyorsan is beszél, és ilyenkor még babanyelven)...és nagyon erőteljesen próbálja megmagyarázni nekem, hogy miért jobb ahogy ő akarja, mint ahogy én...na persze...még ha szerinte jobb is, mégse sül el mindig úgy, ahogy ő akarja...

Az evés...még mindig makrancoskodik hogy egyedül akar....nem is szabad fogjam a kanalat még a levesnél sem, hogy segitsek neki...igy mosunk, takaritunk, többet is mint szeretnénk, de hát...igy tanul meg egyedül enni, ha gyakorolja...
A csoki, cukorka kedvencei közé tartoznak, de most már az ilyen deszert tipusokat kezdi felváltani a cseresznye, eper, szamóca...ribizli, majd később a meggy, szeder, kb ezek teremnek meg nálunk a kertben...esetleg idén megkóstoljuk a golden almánkat is...de a spanyol eper egész évben fog teremni, igy nem lesz gond a gyümölcshiánnyal :) Örülök neki...nagyon hálás vagyok, hogy ennyi minden megterem a kertünkben, és frissen fogyaszthatjuk, na meg a fagyra, vagy üvegbe is kerül belőle igy vagy úgy...mindenesetre Priszcillát legalább 2x kell átöltöztetni egy nap, mert vagy epres, vagy cseresznyés...de úgy rendesen (erről kép nem készült, és lehet nem is fog)...sebaj, még mindig jobban szeretek cseresznyés blúzot mosni, mint csokisat :)

Még egy két kép...
 Nagyon szeret segitni. Akár a konyhán, akár a mosogép bepakolásával, feltörölni a földet. Nem mindig pozitiv irányba teszi, de a lényeg, hogy próbálkozik...ja és nagyon rendszerető, főleg, ha a szabályok nem neki szólnak...szóval ha papucs nélkül meglát, azonnal ránkszól, nagyon éles kis hangján, hogy APA PATU!!!!!!!!!!!!!! Na de persze ő nem birja, ha valami van a lábán. Amint csak lehet, cipőt zoknit le!!!

 A logikai játékok is érdekesek számára, és örülök, hogy szereti őket, igy is fejlődik :)

Na és az édes kis mosolyával nagyon sokszor megörvendezteti szülei szivét. Sokszor csak ülünk, nézünk egymásra és mosolygunk, nevetünk egymásnak...Mondom, hogy vidám gyerek...Olyan hálás vagyok érte....

Még egy dolog jutott most eszembe...Sokan gondolják, hogy a nagyobb testvér féltékeny lesz a kicsi születésekor. És ez sok esetben igy is van. Azt még nem tudom, hogy Prisszel hogy lesz a testvére születésekor. De azt tudom, hogy más babákra nem féltékeny...a múlt nap babalátogatóban voltunk, és sokáig az ölemben aludt a kisbaba, de Prisz szépen eljátszott mellettem, csak 2x kérezett az ölembe. És ha nem jöhetett, akkor megelégedett azzal, hogy mellém üljön...a kisbabát megcirógatta volna rendesen, de rászóltunk, igy csak szépen simogatta...tetszett neki...lehet azt hitte, hogy játékbaba...pedig még sirt is kicsit az elején :)



A kis pocaklakóról csak annyi hirem van, hogy 15-én megyek dokibácsihoz újból. Izeg mozog, kalapál sokszor, nagyon örülök neki!!! Már látszik kivülről a hasamon, ha nagyon focizik :)))

2011. június 1., szerda

Na végre...

Régen akartam volna irni, de sehogy nem tudtam belépni...már biztos van egy hete is...és más blogon is olvastam hasonló problémáról...nem tudom mi lehet a gond...

Most hirtelen nem is tudom honnan kezdjem...Egyelőre csak egy kis jelenet Priszcilláról...

Cseresznyeszezon volt...lassan lejár...

Prisz ül az etetőszékben, ott van egyik babája is, és egy adag cseresznye az asztalán....

"Prisz: -Baba, kisze maja?
Baba: -Nem kisze maja... (válaszolt is a baba helyett)
Prisz: -Piszija kisze maja!"

Leforditva:

-Baba kérsz magját? (mivel mindig mondtuk neki, hogy a magját köpje ki, most már a cseresznyének úgy mondja, hogy magja / "maja" )
- Nem kérsz magját. (mivel a baba nem ette meg, amit a szájához tartott, úgy gondolta, hogy a baba nem kér)
- Priszcilla kér magját...

És máris bekap egy nagy cseresznyét!!! Nagyon szereti, és ritka dolog, hogy azt mondja, hogy elég volt, nem kér többet...

Szivesebben adok neki cseresznyét, epret, almát, és bármiféle más gyümölcsöt mikor kér, mint csokit, cukorkát, vagy más édességet...azt is kér néha...

Egyre jobban fejlődik, számomra néha hihetetlen.
Legközelebb irok róla egy bővebb bejegyzést. Megéri. Igazi kis életrevaló, eleven gyermek!!!

Nagy áldást kaptuk benne, és nem csak benne!! Az Úr nagyon megáldott. A kérdés az, hogy mennyire értékelem, mennyire veszem észre és mennyire vagyok hálás az Úrnak az áldásokért???