Karácsonyra...

Egész héten ünnepeltünk...
Hétfőn Papás Baba-mama kör
Kedden Karácsonyi hangulatú Ifjúsági zeneest, mézespogácsával, fahéjas teával.
Szerdán zenenap, finomság nap, fenyő nap....Fenyőt diszitettünk, sütöttünk, és énekeltünk, zenét hallgattunk...

Csütörtökön, vagyis ma játék nap volt, vagyis Priszcilla egész nap játszott Apával, mig Anya sütött-főzött...
Igy sikerültek...

 Sajtos tangli (ez nem édes, igy Immánuel annyit ehet belőle, amennyi jól esik...)

 A mézeskalács irókázva....kb felét Immánuel diszitette, azok talán szebben sikerültek...

 Mákos kalács...a kedvencünk

Diós golyók, zöld kókuszreszelékbe forgatva...

 

Szaloncukor hájasból...

Ezenkivül ajándékcsomagolás is volt ma...

A cimkék valahogy igy néztek ki:

Este el is ajándékoztuk őket.....

Lehet, hogy karácsonyig nem irok többet, ezért itt és most 

MINDENKINEK

ÁLDOTT ÜNNEPLÉST KIVÁNOK!!!!!

Sok sok áldást kivánok !!!!

Mézes kalács

A recept innen...
Még nincsenek teljesen készen, de egy pár képet felteszek most...

Ez utóbbi kép az ajtódíszünk a nappali ajtaján, és mivel az ajtó üvegből van, Priszcilla kukucskálhat kifele a koszorú közepéből...és még élvezi is...sok sok meglepetést rejteget neki ez a karácsony. Tavaly óta elfelejtette milyen a karácsonyfa, és nagyon csodálkozott rajta!!!

A jel

Engem nagyon megérintett ez a kis történet...

Szeretnék mindig ilyen kész lenni a megbocsátásra...ez az ünnep is hozzon szeretetet, megbocsátást, egymá s felé fordulást számunkra...

Hányan lesik a Te almafádat, keresik a megbocsájtás kis jelét rajta?

Ne halogasd, menj és tüzd ki rá!

 A JEL

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.

Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.

Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.

Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.

Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják!

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.

Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.

Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk!

(Bruno Ferrero nyomán)

Köszöntés, emlékezés

Szeretettel köszöntöm újabb nyilvános és "titkos" olvasóimat!!! Köszönöm, hogy benéztek néha, és remélem, olyanokat olvastok, amitől gazdagodtok :)

Néhány karácsonyi emléket szeretnék leirni gyerekkoromból...az egyiket inkább csak másoktól tudom, nem igazán emlékszem rá...
Épp karácsony első napján jöttünk haza a kórházból Édesanyámmal, 3 napos voltam!!! Jó hideg volt, ropogott a hó a csizma alatt...na persze, nem az enyém alatt :) Este...-akkor még az énekkar is, most már csak a gyerekek, fiatalok- az énekkar örömmel ment kántálni, vinni az örömhirt az embereknek...Hozzánk is bejöttek, és Édesanyám legjobb barátnője megfogott a lábamtól fogva (egy három NAPOS kisbabát) végig húzott az ágyon...Édesanyám a fal mellé fektetett, hogy legyek biztonságban, hogy hozzám ne érjen senki...Ibolya néninek nem volt gond, kihúzott az ágy szélére, hogy jobban lásson, és fel is vehessen az ölébe :) Mókás, örülök, hogy örültek nekem :) Karácsonyi gyerek vagyok én, és ennek is nagyon örülök...

Egy másik karácsonyi emlék...erre én is emlékszem...Édesapám forgó karácsonyfát csinált nekem karácsonyra!!! Volt ott öröm!!! Ilyet senki még csak nem is hallott, nem hogy látott volna :))) Tényleg örültem neki, mert amúgy sose szerettem karácsonyfát disziteni, mert mindig egyedül kellett csináljam, a testvéreim sose segitettek :) De amikor a karácsonyfa forgott, az más volt!!!
Amikor jöttek a "kántások", mindenki táltott szájjal maradt, hűha, leültek, és csak nézték a karácsonyfát csendben :) Persze a szép égők csillogtak rajta :)

Egy másik kellemes emlék az, hogy ilyenkor leginkább otthon volt a család, nekem is vakáció volt, szüleim nem dolgoztak...együtt ünnepelhettünk...és meglátogattuk a nagyobb családot...együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, énekeltünk, főleg, mig tatám is élt...mindig, most is, minden évben megkántáljuk Mamát...(már ha otthon vagyok, akkor én is), szerintem ez nagyon szép ajándék a család részéről...gyerekek, unokák énekelnek az ablak előtt :) Ha mind ott vagyunk, akkor vagy egy jó kis csapat :) Óóó annyira szeretek kántálni...

Mivel bennem is igy maradt meg, szeretném, ha én is tudnék minél több időt tölteni kis csemetémmel, meg drága férjecskémmel...olyan drága az idő, amit velük töltök. Mikor arról volt szó, hogy vissza kell menni dolgozni, beijedtem rendesen, szinte semmit nem dolgoztam itthon, állandóan Priszcillával játszottam, vele voltam egész nap, gondoltam, használjam ki az időt...Most, hogy már kicsit megnyugodtam, mert még 2 éves koráig itthon lehetek, hajlamos vagyok arra, hogy fontosabb legyen számomra a mindennapi munka elvégzése, mint kisbabámmal való játszás, foglalkozás...pedig miatta lehetek itthon...
Az Úr segitsen bölcsen számláni, beosztani időmet...perceimet, napjaimat...

Ifi szülinappal

Négyen is vagyunk az ifiből, akik decemberben ünneplünk karácsonyon kívül még szülinapot is...erről emlékeztünk meg ma este az ifin.
Elhangzottak a 18, 21, 22, 29-es zsoltárok...kitalálhatjátok, hány évesek az ünnepeltek :)

Ime a képek:

 Az ifi...

 A torta...az angyalkás-gyertyás csokit vettük rá, a többik Immánuel "szaggatta" :)
A torta belül karamell torta volt, az almás változata...legegyszerűbb és legfinomabb torta, amit tudok... 5 kanál cukrot megégetünk egy 3 literes lábasban, és úgy forgatjuk a lábast, hogy az oldalára is folyjon. Amikor kihűlt a cukor, ráöntjük a már előre elkészített krémet: 5 tojást felverünk 5 kanál cukorral, 2 vaníliacukorral és 1 liter tejjel. Majd a krémre egy 5 tojásos barna piskótát teszünk, majd 180 fokon sütjük. Mikor teljesen kihűlt, akkor az edényből kiboríthatjuk, és tejszínhabbal ízlés szerint díszítjük...a mai ilyen lett...

Az ünnepeltek...

Arról is szó volt, hogy az Úr Jézusnak is ebben a hónapban van a születésnapja, legalábbis a mi naptárunk szerint... :)

Ezt is megértük

Ha kicsit is tud támaszkodni valamibe, feláll és jár...fogózik a falba, asztalba, ablakba, bármibe...most már ágaskodva felér az asztalra, és még ha asztalterítő nincs is, de amit talál, azt lehúzza....nem is beszélve a 70 centi magasságban lévő kapcsolók, konnektorok, termosztátokról....amit lehetett bedugtunk, de amit sűrűn használunk, az még veszélyes.......szegény...ha tudtuk volna minek tesszük ki, akkor lehet mégis felnőtt magasságba kerültek volna ezek a "gyerek-kísértések"...így már megismerkedett a fakanállal is...annyira sajnálom...a kis kék szemeivel úgy pislog amikor a fakanalat meglátja......olyan nehéz így fenyíteni...de hát muszály...

Ééééééés még csak nem is jár még rendesen :) Ezután jön majd a nagyja.......
Ezekkel a szavakkal egyáltalán nem akartam azt írni, hogy Priszcilla rossz kislány...egyáltalán nem...nem is erre gondoltam...ő csak egy aranyos kis gyerek, aki még az elején van a világ felfedezésében...általában teljesíti az utasításokat: vedd ki a szádból, vagy tedd be a szádba (és ne maszatolj tovább azzal az ennivalóval), vagy hozd ide, köszönj (ezt általában akkor teszi, mikor az illető már elment)...nagyon ügyesen megért mindent és teljesít majdnem mindent...csak azért néha úgy gondolja, hogy azt azért mégis kipróbálja, hogy milyen, amire azt mondtam, hogy nem....
És ha nemtetszését fejezi ki, annak nagyon nehéz ellentmondani, mert olyan aranyosan húzza össze egyidőben a szemöldökét, orrát és száját, hogy pukkadnék meg a nevetéstől, ha éppen nem fenyíteni kellene...vagy még akkor is...
És hogy mi fér az ő kis buksijába...azt nagyon csodálom...feküdtünk az ágyon, ő Apa ölében, és olyan édesen odasimult hozzá néhány percig, hogy szinte féltékenyen néztem így őket...és ezt látta, vagy megérezte, nem tudom, de aztán odabújt hozzám, és úgy ült néhány másodpercig...amúgy máskor is észrevettük, hogy vigyáz arra, hogy nehogy megirigyeljem a puszit Apától, én is kapok egyet, aztán Apa is, aztán Anya is....na persze azért látszik, hogy Apát jobban szereti... :) Amúgy csak akkor bújik, ha álmos...

14 hónaposan 75 cm, kb 10 kg, 4-es pellust használunk, 4 órát alszik nappal, 10-et éjszaka, 2 üveg tej egy nap, ezen kívül 3-4 étkezés. Reggeli általában müzli, ebéd és vacsi ami éppen főve van, vagyis amit a "nagyok" esznek, uzsira egy kis gyümölcs....kedvencek a gyümölcsön kívül: virsli, kenyérhaj, borsó, rizs, makaróné, zöldpaszulyleves, szalmakrumpli. A krumplipirét kimondottan nem szereti!
Kedvenc játékai a telefon, számológép, ceruza-papír, vagyis a rajzolás, könyv "olvasása", mesélés (ő mesél), logikai játékok, kockák, zenélő játékok.....A babákért nem rajong...(erről lehet én is tehetek)

Talán ennyi elég is lesz a 14 hónapos Priszcilláról...ja, tudja mondani, hogy Prisz (Pisz)

Karácsonyi készülődés...

Ajándékok, takarítás, főzés, sütés......mennyi mindenre kell gondolni az ünnep előtt...mennyi mindennel kell készülni, s mire eljön az ünnep dőlünk ki a fáradtságtól, és szinte észre sem vesszük, úgy eltelik fölöttünk...

Annyira szeretném, hogy ne csak egy üres karácsonyom lenne....szeretném valóban átélni a karácsony lényegét....megérteni üzenetét...
Mi is a karácsony üzenete? Jézus eljött...a Királyok Királya, Uraknak Ura tehetetlen csecsemővé lett....mert szeretett...engem...nyomorultat....azért jött, hogy ne legyek többé nyomorult...
Miért is ajándékozunk? A legnagyobb ajándékot, a kimondhatatlan ajándékot megkaptuk Jézus Krisztusban.
Mi az, amit ezen kívül adni tudod szeretteimnek?

Múlt hétfőn baba-mama körön az ajándékozásról volt szó...Budai Evódia rengeteg jó ötlettel szolgált nekünk. Az ragadott meg, hogy mit és hogyan ajándékozok...
Mit....elsősorban ne arra gondoljak, hogy mit szeretnék én kapni...ha ajándékozok arra gondoljak, hogy mit szeretne, minek örülne az ajándékozott...aztán...adjam önmagamat, tisztán....adjak valamit magamból....saját készítésű ajándékot...sokszor a gyerekek jobban örülnek, ha szüleiktől saját készítésű ajándékot kapnak, mintha egy nagy hiper szuper drágaságot vennénk meg nekik...

Most már az a kérdés, hogy mit készítsek szeretteimnek karácsonyra?
Arra gondoltam, Priszcillának készítek egy családi fotóbol puzzle-t.....olyan neki valót...meg ha még lesz időm, kötök neki egy benti "papucsot", olyan vastag zokni félét...
Az Immánuel ajándékát nem írom le, nehogy bekukkintson ide, és elszúrjam a meglepit....
Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle...persze már a nagy családnak is kigondoltuk Immánuellel, ez is inkább ilyen kézzel csinált ajándékok lesznek, de vásárolni való is lesz közte, mégse lesz a hiper szuper drágaság...Ezt is csak karácsony után írhatom majd meg, nehogy elszúrjam a meglepetéseket :)

Az ajándékozáson kívül ugye még sok mindennel szeretnék készülödni...sok újdonságot behozni, ami eddig nem volt szokás...az is sokat számít, hogy eddig nem volt kisbabánk, illetve tavaly igen, de akkor még csak pár hetes volt, és nem is igazán tudtam másra gondolni, csak rá...nem is tudom, hogy mi volt karácsonyban...azonkívül, hogy másodnapján kiesett a hordozóból 1 méteres magasságból az aszfaltra...így nem az imaházba igyekeztünk, hanem a sürgősségire...a kis arca csupa vér volt...meg ilyenek...de hát...ezen is az Úr túlsegített, egy hét után már csak apró nyomai voltak a balesetnek...hála az Úrnak, csak az arcán volt nyoma, és idővel teljeseneltűntek ezek a nyomok is...

Idén sem lesz Adventi naptár...illetve ezzel elkéstem...majd esetleg jövőre, ha az Úr éltet.

Viszont egy nagyheti naptárt nagyon szeretnék...
Ez is csak tervben van még....de szeretném, ha az egész heti, meg az ünnepi menüt is tartalmazná...Amúgy nálunk szokássá vált, mióta Immánuel cukros lett, hogy menüt készítünk minden hétre...így ez már nem lesz újdonság, viszont kiegészítve karácsonyi rajzokkal, és minden napot elnevezünk, (ez az ötlet is a baba-mama körről)...egyik segítő nap, másik finomság nap, harmadik ének nap, ajándék nap, játék nap, fenyő nap, csendes nap....stb...
Ezenkívül pedig a fontos feladataimat is szeretném ide beírni, (ez sem feltétlenül újdonság, mert a munkahelyemen megtanultam, hogy feladataimat lista alapján végzem. Minden napra megvan a listán a fontos teendőkket, számomra így könnyebb átlátni, hogy mikor milyen feladatot végzek el, előre beosztom az időmet, és jobban átlátom a dolgokat. Persza ha valami közbejön, a listát módosíjuk, ez nem gond)

Az ünnepi menü még nem készült el bennem, ezért erről nem írhatok még...Viszont a holnapi nap folyamán ez is eldől, mert este vásárolni megyünk az ünnepre :P addig mindent ki kell találjak :)

Azt hiszem megyek is listákat írni :)

Esti játék

Szeretek játszani Priszcillával esténként lefekvés előtt...ez nem feltétlenül fejlesztő játék, logikai játék, vagy ilyesmi, hanem egyszerűen hancurozunk, nevetünk, szeretjük egymást...erre annál is inkább szükség van, mert ő nem szopcsizott, és talán nekem is, neki is hiányzik ez a közelség...ezért olyan jó az, amikor este kicsit kikapcsolunk és csak úgy együtt vagyunk hármasban Apával is, vagy csak kettesben Anyával...

A ma este is egy ilyen este volt, most viszont van egy új logikai játék és azzal játszottunk, de kombinálva a hancurozással...addig addig, míg CSAK ÚGY...Priszcilla megtette ELSŐ HÁROM LÉPÉSÉT!!!
Azonnal rájöttünk mindketten, hogy MI TÖRTÉNT :))) És mindketten vihogtunk örömünkben :))) Aztán az este további részében ezt "gyakoroltuk" tovább, nagy vígságok közt :) Amúgy pár napja észrevettem, hogy nagy bátorsággal megy a kanapé mellett kicsikét fogózva, vagy ma teljesen körbejárta a konyhabútort a fogantyúkba fogózva, ezt eddig nem merte...Már nagyon vártam ezt a pillanatot, és nagyon hálás vagyok érte...annál is inkább, hogy holnapután már 14 hónapos, a babák átlagától kicsit le van maradva ebben a dologban...de hálás vagyok ezért is....(még eddig nem kellett nagyon szaladgáljak utána), és azokért is hálás vagyok, amikben nincs lemaradva...Egyre több szót használ értelmesen...persze ő babanyelven sok mindent mond, ami számára értelmes, és sokat ismétli, és néz, hogy miért nem reagálunk rá...na de magyarul is sokat mond már...mostanság az APA a sláger APU API változatokkal....de Anya is sokat hangzik el, baba, esz (eszik), te (tessék), ez (ezt kérem), kém (popsikrém), Ámen, Juja (halleluja, az elején azt hittem Gyulát akar mondani, és a tatáját szólítja :))) ) Álo (ezt tisztán mondja...nem tudom honnan tanulta, mert én magyarul mondok mindig Halót...) Tata, mama, auau (kutya), beeee (minden ami nem kutya vagy ló, de leginkább bárány és gida), a lónak csettint a nyelvével...és még sok sok mindent ki tud fejezni úgy, hogy megértsük...napról napra fejlődik...ami nagyon jellemző rá, az a jókedv, játékosság, általában véve nyugodt gyermek, habár a hiszti jelei nála is kezdenek jelentkezni, a héten először a fakanál is előkerült, perzse csak a nagyon komoly és veszélyes dolgoknál, mint konnektor...

Az Úr adjon sok sok bölcsességet, hogy minden ilyen helyzetet tudjak az Ő szívével kezelni...nem szeretnék túl engedékeny anyuka lenni, aki nem tudja megnevelni a gyerekét...és illemtelen, nyafogós, rossz gyerekem legyen, de sajnos hajlamos vagyok a ló túloldalára esni, hogy túl szigorú legyek...A szeretet tart vissza ettől...

Amúgy azt mondták a hírekben, hogy az anyukák, akik január elseje előtt szűltek, azokra nem érvényes ez az új törvény, tehát maradhatok Prisszel itthon 2 éves koráig...kicsit már kezdtem elképzelni, hogy milyen lesz, ha visszamegyek...este fél 7-re érnék haza minden nap reggel fél 8-tól...ez "ilyen" 8 órás munkanap...érdekes nem?

Az Úr egyelőre megoldotta....és tovább majd még meglátjuk...Az Úrnál már meg van oldva továbbra is, csak még nem látjuk, de majd a maga idejében...

Minden napnak elég a maga baja :)
Egyelőre foglalkozzunk az ünneppel, ez az, amivel mostanság foglalkozom...de ezt egy másik bejegyzésben majd...
:)

Ünnepi asztal...

 Fondanttal díszített Hangyaboly...

 Szebb volt írás nélkül...

Előételek... azt hiszem éhes vagyok :) de hiába, már semmi nincs belőle... :(

Ünnepi menü...ünnep nélkül :)

Csak úgy...egyik nap eszembe jutott a görögországi útunk, és az ottani finomságok...ehhez kapcsolódik a következő menü, ami a múlt héten egyik ebédünk volt...

Meggyleves után (nagyon szeretjük a gyümölcsleveseket!!!) a második fogás:

Tortellini lapra helyeztem a szalmakrumplit (ami ugyancsak a kedvenceink közé tartozik - igen, tudom, hogy nem egészséges), mellé egy kis fehér szószos csirkemellet (recept románul bor nélkül) és körözöttet...hát, nem minden nap eszünk ilyen kedvenceket :))) Nagyon ízlett!!! Mindenkinek :)

Nos, nem tudom miért fordult meg a kép, a képnéző program rendesen mutatja :( de így is látható valamennyire

Talán az utolsó...

...ilyen fajta örömeim idén...

Lehet, hogy ezek az utolsó virágaim a kertben?

Nem baj, az Úr majd ad más örömöket, csak legyek készen mindig észre venni őket.
Mindenesetre ezeknek nagyon örültem :)))

A rózsákat egy évvel ezelőtt ültette a férjecském :))) és egész évben virágoztak
Hála az Úrnak.

Képek

Néhány vegyes kép...

 Diós lekváros tallér. Recept innen

 Kedvenc parasztkajám, én ennek nevezem. Hajában sült krumpli a sütőben. 1 óra alatt van készen, és margarin meg só kell még hozzá, és számomra meg is van a vacsora. Persze, Immánuelnek újabban valami még kell mellé....de nekem igy magában fennséges. Rengeteget meg tudok enni :P Télen minden héten 1x ez a vacsink :)))) Azt hiszem holnap ez lesz, már egy hete nem ettünk....és annál finomabb, minél apróbb a krumpli :)

 Priszcilla 13 hónapos :)

De ANYAAAAA!!!! vegyél fel az öledbe!!! Kérlek!!!
Mig kisebb volt nem kérözködött ennyit ölbe....a fogára fogom... :) És többet cumisüvegezik is, mint eddig...ezt is a fogára fogom :)
Amúgy jó kislány, nincs vele baj...főleg mikor alszik :) 4 órát nappal (van amikor 2 órás megszakitással), éjszaka pedig 10 órát általában...reggelfele kap még 1 üveg tejcsit, aztán tovább alszik...vagy nem is tudom mit csinál a szobájában, de csendben van...

Az evés most már sokkal jobb, mint az elmúlt hónapban. Hála az Úrnak...nem szeretem erőltetni, de mikor láttam, hogy 1 hónap elteltével nem hogy fejlődött volna (hizott volna), hanem fogyott majdnem fél kilót, akkor kicsit megkérdőjeleztem, hogy vajon jó, hogy nem erőltetem a kaját? De aztán egyik napról a másikra megjött az étvágya és nem is volt elég neki amit a tányérba tettem, még kért mikor elfogyott....tátott szemekkel néztem, hogy mennyit eszik...és persze naaagyon örültem :))

A napokban vettem észre, hogy előfordul, hogy 2 szót összeköt...ez nagy szó, nem számitottam rá még, mert nem sok szót mond érthetően...néééé baba...ezt mondja....egyelőre...
Kis áldás az Úrtól....vagyis ő kicsi, de az áldás általa nagy :) Hála érte...

Áldjon az Úr minden gyermeket!!!

Ősz

Beszéljenek erről a képek...ezt nem tudom leirni :)

 az utcán

 a kertben

 ez egy levél...

 ilyen egy falevél...

 a parkban

Kiéhezett?

Priszcilla tegnap úgy evett, mint egy kiéhezett farkas. Csak kicsit kellett panaszkodnom, és azonnal megcáfolta, amit irtam...pedig nem tudott róla, de megérezte, hogy panaszkodtam rá. Reggel este 1-1 üveg tejcsi, ez mindig igy van, aztán déli alvásoknál (2x) fél-fél üveg, és ezen kivül még 3 étkezése volt, de a tegnap 4 lett belőle, és mind a 4x csodálkoztam rajta. Mint a kismadár, aki várja anyukája csőréből a finomságot, ő is úgy nyitotta kis száját a következő falathoz, nem kellett semmivel bolonditni, a dicséretekre sem volt szükség a motiváláshoz. Nem ismertem rá...ez is egy csoda...

Hálás vagyok érte az Úrnak...újból...

Tegnapelőtt és tegnap tanult egy új szót: elment....ennek is örülök. Az ÁMENt már rendszeresen mondja, nem csak az imaházban, de sokszor itthon is. Evés előtt kicsi kezecskéjét összeteszi, hogy imádkozzunk. Van mikor segitség is kell hozzá, de néha egyedül...Hála ezért is.

Ma egy újabb meglepetéssel jött...sokat tanitottam, hogy mondja, vagy mutassa a választ a "hány éves vagy?" kérdésre....és lám lám ma mondta is és magasra felemelte a kezét (mint ahogy énekelni szokott) és a mutató újját kiegyenesitette....már biztos van 3 hónapja, hogy tanitom erre...de a kis huncut nem akarta mondani...pedig látszott rajta, hogy tudja, csak huncutul kipróbálta a türelmemet... De ma ezt az örömöt is megadta nekem... Hála az Úrnak...kegyelmes hozzám...és nagyon szeret...

Hiszti, étvágytalanság...

Igenis, Priszcilla hisztizik....aki ismer régebbről, az tudja, hogy a hisztis gyerekeket mindig megszóltam, és azt mondtam, hogy nekem nem lesz ilyen....és lám....nem igazán tudom kezelni a helyzetet.
Imádkozom bölcsességért az Úrhoz...
Miről is van szó? Hát ha jól belegondolok, úgy általában el lehet terelni a figyelmét a hisztiről...habár nagyon kis érzékeny, hamar megsértődik, és a száját lebiggyeszti....ilyenkor jön hogy nevessek, mert olyan aranyos, de tudom, hogy ez a legnagyobb hiba...
Na de mikor evésről van szó....most már több mint egy hónapja az én kis drágaságom, aki régebb 2 virslit is bevágott, vagy 2 fogásos ebédet, nagyon jó étvággyal....most már kevesebbet eszik mint egy kismadár....egy megfázással kezdődött, fogbújással folytatódott....talán most is fáj neki ahogy bújik, és ezért nem eszik? Súlyban vissaesett 300 grammot 3 hét alatt....azt mondtam, hogy nem erőltetem az evést....csak amit nagyon szeret...de a virsli a kedvence volt, most egy falást se tudok lenyomni a torkán. A kekszet megeszi, meg az üres kenyeret...de hát ezen nem tud felnőni....és ha erőltetem, az elején csak fintorog, de úgy rendesen felhúzza az orrát, a száját csücsöriti, és szépen tisztán mondja, hogy NEEEEEE.....közben persze elfordul, hogy ne lássam se a száját, és a szeme sarkából figyeli a reakciómat...ha tobávv erőltetem, akkor a kezemből kiveri, meg ilyenek történnek...ilyen olyan figyelemelterelő hadműveletekkel sikerül becsempészni falatokat a szájába, de már kezdek az erőm és ötleteim végén lenni....minden falatnál 2 percig tapsolunk, hogy ügyes Priszcilla, mert megevett még egy falatot, ezzel próbálom motiválni a következő falatra, de ez már nem akar működni...ma kitaláltam egy újabbat....ha ő fogja a kiskanalat, és valahogy segitek neki bekanyarintani a szájába, akkor elfogadta a levest (!), de még igy se evett eleget....a második fogás úgy, ahogy volt az ölében landolt.....egy falást se evett meg belőle......10 másodpercig hagytam egyedül enni....és ez lett a következménye.....
Még több bölcsességért imádkozom...és türelemért....azt olvastam ma reggel, hogy "minden forrásom belőled fakad!"....hát...a türelem, a bölcsesség, hosszútűrés, szeretet, és még több szeretet...ezeknek forrása az én Drága Uramnál van!!! Merithetek belőle, Ő ad, amenynire szükségem van, nem zsugoriskodik vele....
Hála Neki mindezekért!

A hétvégéhez kapcsolódik...

Lónán Priszcilla a hempergőben aludt a mi ágyunk mellett..néha felsirt (talán idegen volt a hely?) De látott minket, vagy felkelt hozzá Apa vagy Anya, megsimogattuk, megnyugodott és aludt tovább...

Vasárnap este végig aludta az utat, aztán mikor lefektettem, nem tudott elaludni a szobájában egyedül...
Behoztuk a hempergőt a hálóba, de az sem volt elég neki....az lett a végeredmény, hogy kettőnk között aludt el...majd éjszaka mikor megébredtem, áttettük a hempergőbe...és aludt reggelig...Aztán a nappali alvások már a kis szobácskájában történtek, és este, mintha mi sem történt volna, ugyancsak oda fektettük le. Pár perc után picit felsirt, de aztán csend lett. És csend volt reggel 7-ig, amikor a tejcsit kérte :) Majd visszaaludt fél 10ig.
Áldott gyermek.
Számomra ezek a kis csodák nagy örömök...
Áldott napot!!!

Mozgalmas hétvége

Az elmúlt hétvégéről hosszú bejegyzés lesz, ha mindenről beszámolok...

Először is babalátogatóban voltunk Krasznán...
Ime a kisbaba:

Tündéri...

Priszcillának érdekesebbek voltak a baba játékai mint maga a baba, mert hiába próbált játszadozni a babával, ő még túl picike volt ahhoz, hogy viszont tudjon játszani....majd egy pár év múlva :)

Aztán Lónán is voltunk...
Részt vettünk az űrkutató Eric Barett előadásain. Személy szerint örülök, hogy elmentem, voltak új dolgok, amikről még nem tudtam, és láttam olyan képeket, amelyek Isten fennségéről tanuskodnak...Ez hálára buzdit...

Aztán a szüleimmel eltöltött idő a legdrágább dolog Lónán...

 Priszcilla nagyon szereti Édesapámat is :) jól kijönnek egymással...

 A kis copfos

 A vasárnapi ebéd második fogása...a levest nem fényképeztem le...de az az Annushús...nem hiába hires...tényleg nagyon finom volt...

A gyülekezetben lévő fogadtatást is meg kell emlitsem. Mindig is éreztem, hogy szeretnek, de most talán még nagyobb szeretettel fogadott mindenki!!! Nagyon hálás vagyok ezért nekik és az Úrnak!!! Még ha el is jöttem onnan, de vannak ott is szerető testvéreim...

 A torta a babalátogatás alkalmából készült a "Hangyaboly" receptje szerint, először készitettem, és az összerakást nem tudtam pontosan, de a lényeg, hogy finom volt. A diszitésnél a cipős ötletet innen vettem...

Bicikli

Megvolt az első kinti biciklizés :)
Élvezte