Köszöntés, emlékezés

Szeretettel köszöntöm újabb nyilvános és "titkos" olvasóimat!!! Köszönöm, hogy benéztek néha, és remélem, olyanokat olvastok, amitől gazdagodtok :)

Néhány karácsonyi emléket szeretnék leirni gyerekkoromból...az egyiket inkább csak másoktól tudom, nem igazán emlékszem rá...
Épp karácsony első napján jöttünk haza a kórházból Édesanyámmal, 3 napos voltam!!! Jó hideg volt, ropogott a hó a csizma alatt...na persze, nem az enyém alatt :) Este...-akkor még az énekkar is, most már csak a gyerekek, fiatalok- az énekkar örömmel ment kántálni, vinni az örömhirt az embereknek...Hozzánk is bejöttek, és Édesanyám legjobb barátnője megfogott a lábamtól fogva (egy három NAPOS kisbabát) végig húzott az ágyon...Édesanyám a fal mellé fektetett, hogy legyek biztonságban, hogy hozzám ne érjen senki...Ibolya néninek nem volt gond, kihúzott az ágy szélére, hogy jobban lásson, és fel is vehessen az ölébe :) Mókás, örülök, hogy örültek nekem :) Karácsonyi gyerek vagyok én, és ennek is nagyon örülök...

Egy másik karácsonyi emlék...erre én is emlékszem...Édesapám forgó karácsonyfát csinált nekem karácsonyra!!! Volt ott öröm!!! Ilyet senki még csak nem is hallott, nem hogy látott volna :))) Tényleg örültem neki, mert amúgy sose szerettem karácsonyfát disziteni, mert mindig egyedül kellett csináljam, a testvéreim sose segitettek :) De amikor a karácsonyfa forgott, az más volt!!!
Amikor jöttek a "kántások", mindenki táltott szájjal maradt, hűha, leültek, és csak nézték a karácsonyfát csendben :) Persze a szép égők csillogtak rajta :)

Egy másik kellemes emlék az, hogy ilyenkor leginkább otthon volt a család, nekem is vakáció volt, szüleim nem dolgoztak...együtt ünnepelhettünk...és meglátogattuk a nagyobb családot...együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, énekeltünk, főleg, mig tatám is élt...mindig, most is, minden évben megkántáljuk Mamát...(már ha otthon vagyok, akkor én is), szerintem ez nagyon szép ajándék a család részéről...gyerekek, unokák énekelnek az ablak előtt :) Ha mind ott vagyunk, akkor vagy egy jó kis csapat :) Óóó annyira szeretek kántálni...

Mivel bennem is igy maradt meg, szeretném, ha én is tudnék minél több időt tölteni kis csemetémmel, meg drága férjecskémmel...olyan drága az idő, amit velük töltök. Mikor arról volt szó, hogy vissza kell menni dolgozni, beijedtem rendesen, szinte semmit nem dolgoztam itthon, állandóan Priszcillával játszottam, vele voltam egész nap, gondoltam, használjam ki az időt...Most, hogy már kicsit megnyugodtam, mert még 2 éves koráig itthon lehetek, hajlamos vagyok arra, hogy fontosabb legyen számomra a mindennapi munka elvégzése, mint kisbabámmal való játszás, foglalkozás...pedig miatta lehetek itthon...
Az Úr segitsen bölcsen számláni, beosztani időmet...perceimet, napjaimat...

Újra együtt...

...a család...
Eltelt egy kis idő, amióta a kis családunk szétszakadt, és mindhármunknak rossz volt ezt átélni, de hála az Úrnak, most már újból együtt vagyunk. Immánuel hazajött a kórházból, Priszcilla nem kell olyan sokat nélkülözze Apát sem és Anyát sem :) Jó érzés ez. Nekem is nagyon hiányzott az együttlét már, mindannyiunknak...

Friss hirek Immánuelről: pénteken hazaengedték, aminek ő is nagyon örült. 2 hét alatt 17 kg-al gyarapodott a testsúlya, most már 63 kiló, és még nem állt meg. A szeme nagyon homályos lett az inzulintól, de most már, hála az Úrnak, sokat tisztult, majdnem tökéletes a látása. Mivel sokáig voltak magas cukorszintjei, ezért a szervezetében sok minden felborult...és ezért volt az, hogy a szemeivel mintha ködben látott volna, és a lábai megdagadtak. Mindkettő helyreáll, csak idő kérdése. A szemei hamar kitisztultak, viszont a lábai lassabban épülnek fel. De hisszük, hogy az Úr ebben is elvégzi a gyógyulást.
Egyre erősebb, egyre többet dolgozik a ház körül, a házban, nagyon sokat segit nekem a konyhában, most nagy hangsúlyt fektet az étkezésre, ez nagyon fontos neki, talán ezért is szorgoskodik a konyhában is. A pihenés is fontos lenne, viszont arra nem sokat ad...
Szellemi területen az Úr továbbra munkálja, szól hozzá, és ha nem is tud sokat az Igére figyelni (még egyelőre semmire nem tud sokáig koncentrálni...hamar megúnja a fűvágást, a hireket, a pihenést, igy az Igével is csak röviden foglalkozik, úgy félóránként váltja a tevékenységeket), de az Úr konkrétan szól hozzá, és arra rá tud állni, el tudja fogadni.

Priszcilláról...rohamosan fejlődik, sokminden kimaradt az utóbbi időben...mivel nem voltunk együtt...Immánuelt sokkolta a fejlődése, mikor a kórházba elvittem hozzá, mivel ő már jó pár hete nem realizálta, hogy mi történik körülötte. Már áll, néha pár másodpercre egyedül is, de fogózva sokáig eláll. A beszégetést nem hagyja, ő mindenbe beleszól, és néha mintha veszekedne a játékaival annyira erőteljesen, kiabálva gagyog hozzájuk... Most is kedves, jó kisbaba, nem nyafogós, nem sirós, csak mikor álmos, éhes, szomjas. De ahogy kielégitjük, azonnal mosolyog, nevetgél, és eljátszik 1-2 órát magában is akár. Hála az Úrnak!!! Nem is tudom, mi lett volna most velem, ha sirós kisgyerek lett volna...de az Úr mindig mindenről gondoskodott :) Nagy lecke volt ez nekem, hogy mindig mindent a maga idejében kell tenni. Ezt megtanultam. És nem akarom elfelejteni, mert sokba került ez nekünk :(

Szeretném köszönteni két újabb rendszeres olvasómat: Borzási Annát, és Veress Annuska nénit. Köszönöm, hogy olvasnak, és köszönök minden (ima)támogatást.

Nagyon sokan nagyon sok helyről imádkoznak Immánuelért, lehet még olyanok is, akik nem ismerik. Teljes szivemből hiszem, hogy egy apró imácska sem hull a porba. Az Úr mind mind mind meghallgatja őket.
Most már mindenki hálát adhat, mert az Úr a "halál árnyékának völgyében is" velünk volt, Ő volt a mi oltalmunk, a mi erősségünk, és továbbra is Ő lesz. Nem hagy bennünket árván, ezt megigérte.
Hála, hála, hála az Úr Jézus Krisztusnak. Egyedül övé a dicsőség mindenért!!!

Aki olvassa ezt a blogot, és teheti, az imádkozzon Veress Ernő testvérért....nem tudom pontosan milyen próbában van, de ha másképp nem, akkor imával biztos segihetünk. Az Úr Jézus az ő betegségeit is felvitte a keresztfára...és nem csak az övéit. Nemrég kaptam a hirt, hogy Mama Lónán elesett, és eltört a felső karja. Műtét nélkül nem gyógyul meg, és ő nagyon fél...Nem sokat tudok még róla, de neki is segitségre van szüksége. Most nem tudok másképp segitni neki, csak az imával.
Az imának hatalmas ereje van.

Priszcilla

Először is szeretném köszönteni első rendszeres olvasómat, Timit. Sajnálom, hogy ilyen későre köszöntelek, de jobb később, mint soha.

Másodszor szeretném köszönteni második rendszeres olvasómat, Lidiát. Remélem, hogy amit ebben a blogban olvastok, az csak épüléseteket, javatokat szolgálja, és semmiképpen nem lefele fog húzni. Köszönöm, hogy olvastok...

Harmadszor...Priszcilláról szeretnék irni egy keveset.
Nagyon szeretem őt, és azon gondolkodtam el ma, hogy milyen az, amikor több gyereke van egy anyának? Akkor hogyan oszlik meg a szeretete a gyerekei között? Láttam már olyan családokat, ahol különbséget tesznek a gyerekek között. Van kedvenc, és van kevésbé kendvenc, aki mindig a rövidebbet húzza a kedvenc miatt...hát, mi is szeretnénk több gyereket, ha az Úr ad, végül is ez egy hatalmas áldás...de nem szeretném ha majd valamelyik gyermekem is érezné, hogy a testvéré(ei)t jobban szeretem, mint őt. Mindenesetre Priszcillát nagyon szeretem, és szeretek játszani, foglalkozni vele. Hálás is érte, ez látszik rajta...
Most 9 és fél hónapos, és napról napra fejlődik, szinte mindenben próbálja utánozni a beszédemet, és sikrül is neki néhány értelmes szót kimondani...mostában talán mondja, hogy ANYA, vagy NYANYA....ez még nem olyan tiszta...APA, ÁMEN, HINTA, BABA, TATA, MAMA, ezeket már kimondta tisztán. Rengeteg dolgot ért már...mutogat dolgokra, amik érdeklik, amivel játszani szeretne és nem éri el...értelem szempontjából nagyon szépen fejlődik, hála az Úrnak...Tanitgatom egy énekre (többek közt) "Kismadárkák a réten"...és van benne olyan, hogy "nem csüggednek nem, nem, nem" erre ő is inti az újjával, a fejével, és mondja is, hogy "nem nem nem nem nem". Aztán a "csipcsirip csip csip csip csip" résznél ő is produkál valami utánozhatatlant...nagyon élvezi :)
Az evésről...hát...a húsok nem a kedvencei, de a levesek és a gyümölcsök igen. A gyümölcslevet már nem is tudja csőröspohárból inni, csak szivószállal...Immánuel tanitotta meg szivószállal inni, és megy is neki nagyon ügyesen :)
A mozgás szempontjából szerint le van kicsit maradva, de az utóbbi napokban ebben is rengeteget fejlődött...9 és fél hónaposan nem várom el tőle, hogy járjon, de messze is vagyunk még a járástól...egyelőre csak ül. Már hónapok óta, talán 4-5 hónapja ül, és ez neki olyan jó volt, hogy ennél többet nem is akart csinálni semmit. De most már néha a hasára billen, miközben nyújtózkodik egy-egy játék után, és körbe-körbe forog a hasán, vagy nagyon picit hátrafele kúszik...a lábait semmi esetre sem görbitné be, hogy térden álljon, és másszon...viszon tegnap óta pár másodpercig áll...eddig sehogy nem tartotta magát a lábán, de most már egyenesen tartja a lábait, és ha ráengedem a súlyát, akkor is tartja pár másodpercig...ez nagy haladás ahhoz képes, ami eddig volt...a kezeivel mászik felfele, úgyhogy ha valamibe kapaszkodhat, akár fel is áll, ha kitartó, néhány napon belül, szerintem. A kiságyában leengedtük ma a matracot, ebből a szempontból már nagy babánk van :)
Az alvással hála az Úrnak, születése ótan nem volt probléma...most is jó alvó. Éjszaka 12 órát alszik, nappal pedig 2 órát, 2x.
A bilit rendszeresen használjuk, kb naponta 1x, egész ügyes, remélem megszokja, próbálom tanitni, hogy szóljon is ha kell...
Nagyon szeret játszani, szereti, ha énekelek neki, olvasok, vagy logikai játékokra is nagyon figyel. De azt is szereti, ha szorongatják, puszilgatják, szereti ha szeretik, és ő is "visszaszeret"... :)
Egyelőre 5 foga van, most jön a 6.ik.
Kb ennyit most róla...
Sok áldás van egy kisgyerekben, az biztos, nem hiába mondta az Úr, hogy legyetek olyanok, mint a kisgyermekek...Ha látja, hogy mosolygok, ő is mosolyog, bármilyen nagy a veszély, neki elég, ha látja, hogy mosolygok...bizik bennem, jókedvű, játékos, tiszta szivből szeret...ezek kellene jellemezzenek engem, mint hivőt...