Priszcilla

Először is szeretném köszönteni első rendszeres olvasómat, Timit. Sajnálom, hogy ilyen későre köszöntelek, de jobb később, mint soha.

Másodszor szeretném köszönteni második rendszeres olvasómat, Lidiát. Remélem, hogy amit ebben a blogban olvastok, az csak épüléseteket, javatokat szolgálja, és semmiképpen nem lefele fog húzni. Köszönöm, hogy olvastok...

Harmadszor...Priszcilláról szeretnék irni egy keveset.
Nagyon szeretem őt, és azon gondolkodtam el ma, hogy milyen az, amikor több gyereke van egy anyának? Akkor hogyan oszlik meg a szeretete a gyerekei között? Láttam már olyan családokat, ahol különbséget tesznek a gyerekek között. Van kedvenc, és van kevésbé kendvenc, aki mindig a rövidebbet húzza a kedvenc miatt...hát, mi is szeretnénk több gyereket, ha az Úr ad, végül is ez egy hatalmas áldás...de nem szeretném ha majd valamelyik gyermekem is érezné, hogy a testvéré(ei)t jobban szeretem, mint őt. Mindenesetre Priszcillát nagyon szeretem, és szeretek játszani, foglalkozni vele. Hálás is érte, ez látszik rajta...
Most 9 és fél hónapos, és napról napra fejlődik, szinte mindenben próbálja utánozni a beszédemet, és sikrül is neki néhány értelmes szót kimondani...mostában talán mondja, hogy ANYA, vagy NYANYA....ez még nem olyan tiszta...APA, ÁMEN, HINTA, BABA, TATA, MAMA, ezeket már kimondta tisztán. Rengeteg dolgot ért már...mutogat dolgokra, amik érdeklik, amivel játszani szeretne és nem éri el...értelem szempontjából nagyon szépen fejlődik, hála az Úrnak...Tanitgatom egy énekre (többek közt) "Kismadárkák a réten"...és van benne olyan, hogy "nem csüggednek nem, nem, nem" erre ő is inti az újjával, a fejével, és mondja is, hogy "nem nem nem nem nem". Aztán a "csipcsirip csip csip csip csip" résznél ő is produkál valami utánozhatatlant...nagyon élvezi :)
Az evésről...hát...a húsok nem a kedvencei, de a levesek és a gyümölcsök igen. A gyümölcslevet már nem is tudja csőröspohárból inni, csak szivószállal...Immánuel tanitotta meg szivószállal inni, és megy is neki nagyon ügyesen :)
A mozgás szempontjából szerint le van kicsit maradva, de az utóbbi napokban ebben is rengeteget fejlődött...9 és fél hónaposan nem várom el tőle, hogy járjon, de messze is vagyunk még a járástól...egyelőre csak ül. Már hónapok óta, talán 4-5 hónapja ül, és ez neki olyan jó volt, hogy ennél többet nem is akart csinálni semmit. De most már néha a hasára billen, miközben nyújtózkodik egy-egy játék után, és körbe-körbe forog a hasán, vagy nagyon picit hátrafele kúszik...a lábait semmi esetre sem görbitné be, hogy térden álljon, és másszon...viszon tegnap óta pár másodpercig áll...eddig sehogy nem tartotta magát a lábán, de most már egyenesen tartja a lábait, és ha ráengedem a súlyát, akkor is tartja pár másodpercig...ez nagy haladás ahhoz képes, ami eddig volt...a kezeivel mászik felfele, úgyhogy ha valamibe kapaszkodhat, akár fel is áll, ha kitartó, néhány napon belül, szerintem. A kiságyában leengedtük ma a matracot, ebből a szempontból már nagy babánk van :)
Az alvással hála az Úrnak, születése ótan nem volt probléma...most is jó alvó. Éjszaka 12 órát alszik, nappal pedig 2 órát, 2x.
A bilit rendszeresen használjuk, kb naponta 1x, egész ügyes, remélem megszokja, próbálom tanitni, hogy szóljon is ha kell...
Nagyon szeret játszani, szereti, ha énekelek neki, olvasok, vagy logikai játékokra is nagyon figyel. De azt is szereti, ha szorongatják, puszilgatják, szereti ha szeretik, és ő is "visszaszeret"... :)
Egyelőre 5 foga van, most jön a 6.ik.
Kb ennyit most róla...
Sok áldás van egy kisgyerekben, az biztos, nem hiába mondta az Úr, hogy legyetek olyanok, mint a kisgyermekek...Ha látja, hogy mosolygok, ő is mosolyog, bármilyen nagy a veszély, neki elég, ha látja, hogy mosolygok...bizik bennem, jókedvű, játékos, tiszta szivből szeret...ezek kellene jellemezzenek engem, mint hivőt...

Gyumulcsparti 2010jul19

Táborozás

Isten kegyelméből és a debreceni ifjúság jóvoltából, résztvehettünk egy táborozáson, Debrecen mellett. Ugyan nem az egész táborozáson, hanem csak két nap, de csodálatos élmény volt...Debreceniek, nagyváradiak, miskolciak voltak jelen, jó kis csapat volt. Jó volt játszani, röpizni, de leginkább az éneklés, dicsőités, az imádkozás, az áhitat volt nagy élmény...az Úr fölöttébb megáldott bennünket, és olyan csodálatos volt átélni, hogy leirni sem lehet azt, amikor az Úr átjárja egész lényed, és átéled azt, amit énekelsz, ahogy imádkozol....örülsz azzal, aki meggyógyult ott helyben, és magasztalod érte az Urat....és mindezt úgy, hogy előre vártad, hogy nagy áldás legyen, mert az Úr kijelenettette neked...olyan nagy csoda...
A téma "Isten tüze ég szivemben...Isten tüze ég szivemben??? Isten tüze ég szivemben!!!" volt...hát ezt jól kiválasztották, mert Isten tüze valóban égett...nagy tűz volt, és jó volt ezt megtapasztalni...Immánuel nem is tud most már csak erről beszélni, és ez a tűz kihatott a vasárnap délelőtti alkalomra is...jó látni azt, hogy az Úr munkálkodik benne...én egy kicsit le vagyok maradva, de törekszem. Vágyom én is arra tűzre, ami benne is van, és tudom, hogy az Úrtól van neki, az Úrból van benne is a tűz, és én is ott keresem, a Forrásnál, de úgy érzem, többet kell járuljak a forráshoz...még mindig nem elég rendszeres, még mindig nem elég...

Hétfő reggel vendégeink érkeztek, Lidia barátnőm, kedves családjával. Jó újból együtt lenni kicsit, beszélgetni, ismerkedni, mert a távolság miatt ritkán találkoztunk, és évek elteltével az ember változik, és az újabb barátnőmet, Lidiát nem is annyira ismerem már, de jó volt azt is látni, hogy a régiből is van benne még :)



Az este ifi is volt, gyümülcspartival diszitve, egy áhitat után gyümölcsöt fogyasztottunk, ami nagyon izletes volt...dinnye, barack, szőlő...nagyon szeretem a gyümölcsöt...



Apa és lánya...nagyon szeretik egymást...ha baj van és magától nem alszik el Prisz, akkor csak Apa tudja elaltatni, Anya nem... :)

Nyár van...

...most már valóban elérkezett a nyár...meleg szempontjából is.
Ahogy a tavaly, idén is zsúfolt nyarunk lesz, legalábbis a július az.
Ezért is van ilyen nagy szünet a blogon is.
Azt se tudom hogy szedjem össze a gondolataimat, hogy röviden irjam le a dolgokat...

Korfuról egy keveset...
Korfu Görögország egyik szigete, a Jón tengerben helyezkedik el, a szárazföld nyugati oldalán.
2007-ben jártunk először Korfun, és habár nem nászúton voltunk ott, mégis annyira a szivünkhöz nőtt a sziget, mintha az lett volna az igazi nászútunk. Előtte már jártunk Egyiptomban is, de azért Korfun sokkal jobban tetszett a viz, a fogadtatás, a szabadság, a táj...Korfu Görögország legzöldebb szigete, Sissy (Erzsébet császárnő) is ezt a szigetet választotta ki nyári rezidenciájának - már ez is sokat mondhat... Van benne egy kis "vadon" is, abból a szempontból, hogy mivel görög, nincs minden terület megmunkálva, hanem bozótban nőnek a yukkák, a leánderek, de ez is egy olyan eredeti, nyugtató vonása a szigetnek. Tele van olajfaligetekkel, pálmafák, yukkák, de ezek mellett ott vannak a virágok, melyek gyönyörűvé és barátságossá teszik a szigetet. A sok leánder mellett még rengeteg virág, ami fut...fel a keritésre, falra, házra...Aloék és el ne feledezzek a hatalmas kaktuszbokrokról...ez nagyon megfogott mikor arra jártunk, és nagyon vágyott vissza a szivünk...nekem és drága férjemnek... Hála a mi Urunknak, ez lehetővé vált idén, és ezt a számunkra csodálatos helyet újra láthattuk. Habár egy másik városban volt a szállásunk, mint előzőleg, de igy ezt a részt is megismerhettük...egy kicsit szelesebb, igy nagyobbak voltak a hullámok, de ezt is élveztük egyik nap, amikor a tengerben is fürödtünk...Sajnos az időjárás nem szivünk szerint való volt, de az Úr tudta, mi a jó nekünk. Eső, szél, hideg...ilyen idő is volt, de volt napsütés is, napozás, fürdés, homokozás...utazgatás más szép helyek felé a szigeten...Achileio, Paleokastritsa, Bella Vista, Sidari, Kerkyra (a főváros), ezek nem maradhattak ki...
Szóljon ezekről néhány kép is...





Mióta hazaérkeztünk, június utolsó napjaiban, már voltunk Debrecenben egy ifinapon, az Immánuel nővérénél, Adinánál. Grillezés volt, meg sok sok játék, na meg persze beszélgetések az Ige fényében többek közt a (főleg)lányok külsőjéről, amiről azt irja az ige, hogy mértékletesen ékesitsük, nem arannyal, hanem jó cselekedetekkel...ez valóban sokat mondó...de Ige és követnünk/követnem kell...
Aztán más épitő témák is voltak, főleg fiataloknak, de én is (mint házas/feleség) tudtam tanulni belőle...

Következő "utazásunk" Lónára vezetett kedves szüleimhez és a nagy családhoz...sose megyünk elég hosszú időre, hogy mindenkinél annyit tudjunk maradni, mig megúnják... :)))
Nagyon nehéz ott beosztani az időt, hogy minden rokonra, ismerősre, barátra jusson...mindenki igényli, hogy időt szakitsunk rá...De jól esik, hogy szeretnek, látni akarnak... Három napot töltöttünk Lónán, és hazafele beugrottunk Krasznára Imoláékhoz, kedves uncsimékhoz. Nagy szeretettel fogadtak ők is, mind a hárman: Imola, Barni és az Imola hasában levő kisbaba... :) Reméljük, mikor mégegyszer találkozunk, meglátjuk a kisbabát is, nem csak az Imola hasán keresztül :)

Azóta itthon vagyunk, már 4 napja :)
De ez a hét sem igérkezik unalmasnak... Holnap Priszcilla látogatóba megy egyedül Immánuel unokatestvéréhez, Lizihez. :) Kicsit izgulok, de kb 2 óráról van szó, imádkozom, hogy minden rendben legyen :) Este meg Ifi óra lesz.
Aztán 2 délután nálunk lesznek a Priszcilla unokatestvérei, Loiszka és Damarisz :)
Szeretik Priszcillát, és Prisz is őket nagyon. Már ki is terveztem egy kis programot nekik. Egyik nap gombászni szeretnénk elvinni őket Immánuellel...ott aztán szaladgálhatnak az erdőben...másik nap a parkba megyünk és utána a kis medencében locsizunk, mind a három kislány, vagy akár mind a négy, ha Adina is elhozza Annácskát... Ha az Úr is úgy akarja, akkor ezek a programok is összejönnek, jót fog tenni a lányoknak, hogy kicsit összeszokjanak...habár van egy kis korkülönbség köztük, ami ilyen pici korban látszik a legjobban, de azért megpróbálunk közös nevezőre jutni :)

Pénteken és szombaton sátorozni fogunk, ha az Úr is úgy akarja :) Prisznek ez lesz az első sátorozása...szegénykém...azt már megszokta, hogy mindig más házbban, más szobában, más ágyban alszik, de vajon a sátorral hogy fog megbarátkozni??? Remélem, hogy ahogy eddig alkalmazkodott, ezután is fog...

Erre a hétre kb ennyi lesz, de bőven elég.

Pszcilláról néhány szó...
Úgy látom gyors ütemben elkezdett fejlődni.
Mozgás terén...forgolózik, és most már nagyon megbékült a hason alvással, és nem sir azonnal, ha ébren hasra fordul, még el is játszik úgy (habár ma úlő helyzetből hasra vágódott, és kicsit kihasitotta a felső ajakát, később láttam, hogy picit véres, biztos beverte a felső fogaiba...ilyen is van). A mászás az még nem megy neki, csak a fenéken csúszás...annyit fészkelődik, mig "elcsúszik" a fenekén...akár pár métert is :) Érdekes...egyik gyerek a kezén-lábán jár, másik csak a lábán...Priszcilla nagyon találékony...ő a fenekén jár...igazán kényelmes egy gyerek :)
Alvás a régi...Apja-Anyja szeret aludni, igy hát tőlünk nem is volt mit örököljön mást :) Ő is szeret aludni...mostanában az átlag 12 óra éjszaka, nappal meg 2 óra, 1x vagy 2x.
Enni azt eszik, amit mi, ezenkivül minden nap egy joghurt, gyümölcslé, gyümölcs, leves (ami főzve van), ezek szoktak benne lenni a napi menüjében. Na meg a tej...reggel-este és nappal is elalváskor.
A beszéd nála a legérdekesebb, legalábbis nekem most...talán ez az az időszak minden gyereknél? Nem tudom, mert nekem ő az első... Nagyon sokat kiabál, szereti azt hiszem, a hangját...mindenfélét összegagyog, de van, amit már értelmesen mond, és úgy, hogy mi is azt értünk alatta, mint ő: TÁJ-TÁJ (integet is hozzá, vagy tapsol neki), TATA (nagyon szereti mondani. Nem mindig tatára gondol, de sokszor igen). Apa (nem sokszor mondta, talán 2x-3x, de valóban APA-t értett alatta, vagyis Immánuelt). ÁMEN...ezt ma hallottam először a gyülekezetben, mikor mondták kórusban, hogy ÁMEN, ő, mint egy kis visszhang, utánozta őket...azt hiszem, nem tudja, hogy mit jelent...habár mi is imádkozunk vele lefekvéskor és mielőtt eszik, érdekes, olyankor nem mondja hogy Ámen). A TEJTI-t is lehet, hogy mondja, de abban nem vagyok biztos...na és sok mást mond, amit nem értek, de lehet hogy ő sem :) Mindenesetre, örülök, hogy már kezd kommunikálni, ez nekem könnyiteni fog a dolgomon, mert hát csak könnyebb, ha kimondja, hogy mit érez, mintha én kell találgassam...
Még egy annyit róla, hogy nagyon játékos baba. Rengeteget játszunk...és igazából nekem is ez a kedvenc időtöltésem, hogy vele játsszak... Egyik kedvenc időtöltésem...mert persze több is van...de azért ez a leghasznosabb, az az idő, amit a gyerekünkbe fektetünk, akit az Úr azért bizott ránk egy időre, hogy neveljünk... Adjon az Úr bölcsességet, hogy jól használjuk ki ezt az időt, és olyanokat tanitsunk gyerekeinknek, úgy neveljük őket, hogy megértség, hogy ebben az életben az a legfontosabb, hogy Isten országát keressék..."Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (a földiek) mind megadatnak néktek." Máté ev 6:33
Ez a lényeg, ez az, ami maradandó...erre törekedjünk!!!...ezen a héten is...
Még egy kép Priszcilláról 9 hónaposan (2 napja)...