A születés

Olyan hatalmas Uram van, és olyan csodán vezetett keresztül, amelyet feltétlenül meg kell örökitsek...

A Márk születése előtt éppen az Ézsaiás könyvét olvastam. Nem is tudtam (régen olvastam már igy részről részre), hogy ennyi igéret van benne.
Gondolataim leginkább a szülés körül forogtak. A  babát hamarabb vártam a kelleténél, mivel Priszcilla is hamarabb jött, pedig az orvos mondta, hogy nem feltétlenül fog Márk is hamarabb jönni. Mindenki mondta, hogy fiú, és a fiúk később jönnek...de én akkor is már szerettem volna, ha megszabadulnék az óriás hasamtól. Főleg a legutolsó napok már nagyon nehezek voltak...
És közben a reggeli csendességekben az Úr folyton bátoritott, igéretekkel látott el...

Ézsaiás 12:2 Isten az én szabaditóm, bizom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabaditott engem.
Ézs. 25:9 Itt van a mi Istenünk, benne reménykedünk, hogy megszabadit minket. Itt van az Úr, benne reménykedünk, vigadjunk és örüljünk szabaditásának!
Ézs 27:3 Én, az Úr vagyok az őrizője
Ézs 27:5 De aki az én oltalmamra bizza magát, béküljön meg velem
Ézs 29:17 Már csak kevés idő van hátra
Ézs 29:23 ...mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet
Ézs 29:19 Újra örömüket lelik az alázatosok az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel szentje előtt.
Ézs 30:15 ...a béke és a bizalom erőt adna nektek...
Ézs 35:4 Legyetek erősek, ne féljetek!...jön Istenetek...és megszabadit benneteket!
Ézs 37:6 Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál...
Ézs 37:35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabaditom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
Ézs 38:20 Megszabadit engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában
Ézs 40:29-31 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlananak. De akik az Úrban biznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Ézs 41:9-10, 13, 14, 16 Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek és meg is segitlek, sőt, győzelmes jobbommal támogatlak...erősen fogm jobb kezedet...ne félj, én megsegitlek...ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegitlek - igy szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje -...Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével...

Ézs 43:1-2 Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólitottalak, enyém vagy. Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Ézs 43:12 Én mondtam meg, hogy megszabaditalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten...
Ézs 44: 3-5 Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a viz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe irja: Az Úré vagyok, és dicsekedve emliti Izráel nevét.
Ézs 49:4 de az Úrnál van az én ügyem!
Ézs 49:15-16 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Ime, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid!
Ézs 50:2 Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Ézs 51:5 Közel van igazságom, jön már szabaditásom
Ézs 53:4-5 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása súlyteotta és kinozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, a mi bűneink miatt törtét össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 54:10 Mert a hegyek megszünhetnek, a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog me - mondja könyörülő Urad.
Ézs 58:11 az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás amelyből nem fogy ki a viz (ez volt újévi igém is)
Ézs 66:7 Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.

Most meg az igék alapján leirom a szülést is részletesen. 
Hétfőn reggel be kellett menjek vizsgálatra, és én azt hittem, hogy bent is maradok, és Márk hamarosan megszületik. De nem igy volt. Szerda éjszaka viszont elkezdődtek a "halvány" fájások, reggel bementünk a kórházba, és a kérdésemre, hogy na lesz ma valami? azt válaszolta a doki, hogy mi az, hogy ma? Délig meg kell legyen! Ez volt 10 órakor...Nahát, ez nagyszerű mondom. Aztán adtak két adag kálciumot, és a bába kiment a szobából...a második kálcium után azt hittem ott rögtön meg akar születni a kis Herceg. De hát nem úgy megy ám, végigvonszoltak a folyosón, közben gyorsan hivták a dokit, aki persze foglalt volt, nem vette fel a telefont, nehezen feltápászkodtam a székre, aztán gyorsan kibújt a feje, addigra épp megjött a doki, kicsit nehezebben kijött a válla, a széééééles válla, és igy már kint is volt.... Olyan nagyon sirt, hogy azt mondtam, hogy na ennek aztán férfi hangja van. Na de mit látok, mindenki meg van dermedve, a bába, doki, mindenki a szülőszobában...kérdem minden rendben? Igen mondja a doki. Jól van a baba? Igen...és akkor felemelik és mondják, hogy nézzem meg, hogy milyen fiút csináltam...hát...én láttam, hogy van keze, lába, sir, na, gondolom, én semmit nem látok rajta....mikor mondták, hogy 4300 gramm, akkor kicsit én is kiakadtam, és rájöttem, hogy egy ekkora gyermekre senki nem gondolta, hogy 5 perc alatt jöjjön a világra. Senki nem várta, hogy épp ilyen nagy legyen, habár az egyik takaritónő megjegyezte, mikor meglátta a hasam, hogy az övé is ilyen nagy volt, és 4 kg felett volt a baba...na persze, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy nekem is igy lesz...3 héttel a szülés előtt az UH 3 kg-t mutatott...szóval ott mindenki azt hitte, hogy aztán szanaszéjjel repedtem, az egyik bába szerint mint a sárgadinnye....nos, hát ettől kicsit féltem, de tudtam, az Úrnál van minden...aztán kiderült, hogy nem, csak a régi vágás mentén, ugyanis arra már nem volt idő, hogy vágjanak :P...nos, hát ebben is ott volt az Úr keze!!! Első nap nagyon gyenge voltam, és nagyon fájt a hasam...második naptól viszont már sokkal jobban éreztem magam. Ma 3 hetes az "óriás" - igy nevezték el a kórházban, azokban  a napokban nem volt más 4 kg fölötti baba, igy mindenki ismerte - gyönyörű baba, rengeteget eszik, éjszaka keveset van ébren, és sokat mosolyog, most már nem csak az angyaloknak, hanem nekem is, ha beszélek hozzá...jó kis tokája van, és ha azt csikolom, szinte nevet a kis drága :)

Számomra ez a szülés egy hatalmas csoda volt, az igéretek beteljesülése. Valóban velem volt az Úr keze, és megerősitett, megsegitett! Ezért méltó a dicséretre, tisztességre!!! Dicsőség legyen az Ő Nevének!!!

Napok, hetek...

Napjaink nyugodtak mostanában...
Immánuel reggel elviszi Priszcillát bölcsibe, elmegy dolgozni, aztán majd csak délután 3 óra után hozza haza, akkor ebédelünk, és ő megy a második váltásba.
Igy elég sok időm marad, amit úgy osztok be, ahogy éppen akarok..
A kis munkáimat elvégzem, aztán olvasok, könyvet, vagy Bibliát...még mielőtt jönnek pihenek egy kicsit, hogy aztán legyen erőm Priszcillára délután. Nem szoktunk hancurozni, sem szaladgálni, mégis kell egy kis energia rá...
Kb igy nyugodtan telnek a napok, a nagy várakozás közepette...Márk nemsokára megérkezik, és akkor ez felborul, tudom, de addig is kihasználom...Kicsit hiányzik Priszcilla, hogy nincs itthon délelőtt, de tudom, hogy igy jobb neki is, mert nem lenne elég energiám rá egész nap, legalábbis úgy érzem...
Délután viszont nem csinálok semmi mást, csak együtt rajzolunk, ragasztunk, szinezünk, mesét nézünk (semmi mást nem akar, csak Bambit, azt is max fél órát nézi, még sose látta végig).

Sokan kérdik, hogy na még nem jött a baba? Hát, még nem jött...mindig mondom...ezen a héten vagyok 39 hetes, szóval nem késett, csak én kicsit hamarabb vártam, mert Prisz hamarabb jött...na de hát az Úr tudja, hogy mikor van teljesen felkészülve, mikor kell megérkezzen...
Egyesek azt is kérdik, hogy biztos csak egyen vannak ott bent? Hát, ebből mindig megértem, hogy óriásinak tűnik a hasam...nem érzem olyan nagynak...csak nehezen mozgok tőle, lehajolni meg még nehezebben, elvégre csont van a hasamba nem? :)
 Amúgy kicsit nehéz a várakozás, és még nehezebb a bizonytalanság, hogy nem tudni mikor jön...Immánuel egy ifjúsági konferenciára kell menjen szombaton, igy nagyon rosszul jönne, ha épp szombaton érkezne, de azért szeretném már, hogy itt legyen a karjaim között, és egy rendes ölelést adhassak már Immánuelnek, meg Priszcillának...olyan régen nem szorithattam már magamhoz őket úgy rendesen...
Néha úgy belegondolok, hogy megint öltöztetni kell a kis picuri babát, megint etetni kell, olyan kis tehetetlen lesz, a fejét sem fogja tudni tartani...annyira elszoktam ezektől...Priszcilla már egyedül eszik leginkább, és egyedül levetkőzik, ha jó kedve van, az öltözködésnél dugja a kezét a blúzba, a lábát a nadrágba, na persze, ha nem épp vicces kedvében van, és éppen nincs kedve felöltözni, akkor mindig elhúzza a lábát tőlem...na de tényleg sokat segit...aztán meg gyere ide, hozd ide, vidd oda...hűha, Márknál még kell egy kis idő, mire ezeket egyáltalán megérti, nemhogy teljesitse...de tudom, hogy minden korszaknak megvan a maga szépsége...ahogy rám lesz utalva, ahogy megnyugtatja a jelentlétem, aztán ahogy elkezd mosolyogni, gőgicsélni, mind olyan gyönyörű pillanatok lesznek...és ezek a pillanatok Priszcillánál már elmúltak...nála most mások vannak, amivel megörvendeztet....a tegnap zeneóra volt, énekeltek a fiatalok, ő is odaállt a mikrofonosok közé, vett egy mikrofont, a lábával ütötte a ritmust, és tele torokból ő is énekelt: Adonáj, Adonáj, Adonáj....a fiatalok nemrég tanulták ezt az éneket, és nagyon tetszik neki, mindig ezt énekeli mostanábam...nem számit, hogy mások mit énekelnek, ő fújja az adonájt....és persze, nem marad el a ritmus verése a lábával...mert hogy Apa úgy gitároz, hogy közben veri a ritmust...kérem, ő sem tehet másképp....
Majd megpróbálom egyszer lekamerázni...nagy érték lenne, ha sikerülne megörökiteni...
A szinezésben is látom, hogy fejlődött...nem csak úgy összefirkálja a lapot, hanem látom, hogy próbál ott szinezni, a vonalak között...aztán persze elfogy a türelme, és nem birja olyan finoman végig csinálni, ahogy elkezdte, de ez már haladás, hiszem, hogy tovább is fejlődni fog...

Az Úrnak nagyon hálás vagyok ezekért a kincsekért, csodákért, ajándékokért, akikkel megáldott engem.
És egy ilyen férj mellett, mint Immánuel, nem nehéz feleség és anyuka lenni. Gondoskodó, szerető, vidám, nem veszekedő, és még sorolhatnám vég nélkül...
Nagyon hálás vagyok családomért az Úrnak!!!
Mindenért NEKI legyen dicsőség!!!

Köszöntés, emlékezés

Szeretettel köszöntöm újabb nyilvános és "titkos" olvasóimat!!! Köszönöm, hogy benéztek néha, és remélem, olyanokat olvastok, amitől gazdagodtok :)

Néhány karácsonyi emléket szeretnék leirni gyerekkoromból...az egyiket inkább csak másoktól tudom, nem igazán emlékszem rá...
Épp karácsony első napján jöttünk haza a kórházból Édesanyámmal, 3 napos voltam!!! Jó hideg volt, ropogott a hó a csizma alatt...na persze, nem az enyém alatt :) Este...-akkor még az énekkar is, most már csak a gyerekek, fiatalok- az énekkar örömmel ment kántálni, vinni az örömhirt az embereknek...Hozzánk is bejöttek, és Édesanyám legjobb barátnője megfogott a lábamtól fogva (egy három NAPOS kisbabát) végig húzott az ágyon...Édesanyám a fal mellé fektetett, hogy legyek biztonságban, hogy hozzám ne érjen senki...Ibolya néninek nem volt gond, kihúzott az ágy szélére, hogy jobban lásson, és fel is vehessen az ölébe :) Mókás, örülök, hogy örültek nekem :) Karácsonyi gyerek vagyok én, és ennek is nagyon örülök...

Egy másik karácsonyi emlék...erre én is emlékszem...Édesapám forgó karácsonyfát csinált nekem karácsonyra!!! Volt ott öröm!!! Ilyet senki még csak nem is hallott, nem hogy látott volna :))) Tényleg örültem neki, mert amúgy sose szerettem karácsonyfát disziteni, mert mindig egyedül kellett csináljam, a testvéreim sose segitettek :) De amikor a karácsonyfa forgott, az más volt!!!
Amikor jöttek a "kántások", mindenki táltott szájjal maradt, hűha, leültek, és csak nézték a karácsonyfát csendben :) Persze a szép égők csillogtak rajta :)

Egy másik kellemes emlék az, hogy ilyenkor leginkább otthon volt a család, nekem is vakáció volt, szüleim nem dolgoztak...együtt ünnepelhettünk...és meglátogattuk a nagyobb családot...együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, énekeltünk, főleg, mig tatám is élt...mindig, most is, minden évben megkántáljuk Mamát...(már ha otthon vagyok, akkor én is), szerintem ez nagyon szép ajándék a család részéről...gyerekek, unokák énekelnek az ablak előtt :) Ha mind ott vagyunk, akkor vagy egy jó kis csapat :) Óóó annyira szeretek kántálni...

Mivel bennem is igy maradt meg, szeretném, ha én is tudnék minél több időt tölteni kis csemetémmel, meg drága férjecskémmel...olyan drága az idő, amit velük töltök. Mikor arról volt szó, hogy vissza kell menni dolgozni, beijedtem rendesen, szinte semmit nem dolgoztam itthon, állandóan Priszcillával játszottam, vele voltam egész nap, gondoltam, használjam ki az időt...Most, hogy már kicsit megnyugodtam, mert még 2 éves koráig itthon lehetek, hajlamos vagyok arra, hogy fontosabb legyen számomra a mindennapi munka elvégzése, mint kisbabámmal való játszás, foglalkozás...pedig miatta lehetek itthon...
Az Úr segitsen bölcsen számláni, beosztani időmet...perceimet, napjaimat...