2011. november 23., szerda
2011. november 9., szerda
Gyerekek
Márk ma 3 hetes
Priszcilla, a kis kétéves, bölcsis, már használ román szavakat is:
- stai jos - ülj le
- ce faci Mark? - mit csinálsz Márk?
-hai -gyere
Ezeknek az értelmét is tudja...még mást is mond, csak még nem mindent értek...
-Mos Craciun, Mos Craciu -ezt énekelte, első dallam, amit helyesen énekelt...
Priszcilla, a kis kétéves, bölcsis, már használ román szavakat is:
- stai jos - ülj le
- ce faci Mark? - mit csinálsz Márk?
-hai -gyere
Ezeknek az értelmét is tudja...még mást is mond, csak még nem mindent értek...
-Mos Craciun, Mos Craciu -ezt énekelte, első dallam, amit helyesen énekelt...
A születés
Olyan hatalmas Uram van, és olyan csodán vezetett keresztül, amelyet feltétlenül meg kell örökitsek...
A Márk születése előtt éppen az Ézsaiás könyvét olvastam. Nem is tudtam (régen olvastam már igy részről részre), hogy ennyi igéret van benne.
Gondolataim leginkább a szülés körül forogtak. A babát hamarabb vártam a kelleténél, mivel Priszcilla is hamarabb jött, pedig az orvos mondta, hogy nem feltétlenül fog Márk is hamarabb jönni. Mindenki mondta, hogy fiú, és a fiúk később jönnek...de én akkor is már szerettem volna, ha megszabadulnék az óriás hasamtól. Főleg a legutolsó napok már nagyon nehezek voltak...
És közben a reggeli csendességekben az Úr folyton bátoritott, igéretekkel látott el...
Ézsaiás 12:2 Isten az én szabaditóm, bizom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabaditott engem.
Ézs. 25:9 Itt van a mi Istenünk, benne reménykedünk, hogy megszabadit minket. Itt van az Úr, benne reménykedünk, vigadjunk és örüljünk szabaditásának!
Ézs 27:3 Én, az Úr vagyok az őrizője
Ézs 27:5 De aki az én oltalmamra bizza magát, béküljön meg velem
Ézs 29:17 Már csak kevés idő van hátra
Ézs 29:23 ...mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet
Ézs 29:19 Újra örömüket lelik az alázatosok az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel szentje előtt.
Ézs 30:15 ...a béke és a bizalom erőt adna nektek...
Ézs 35:4 Legyetek erősek, ne féljetek!...jön Istenetek...és megszabadit benneteket!
Ézs 37:6 Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál...
Ézs 37:35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabaditom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
Ézs 38:20 Megszabadit engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában
Ézs 40:29-31 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlananak. De akik az Úrban biznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Ézs 41:9-10, 13, 14, 16 Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek és meg is segitlek, sőt, győzelmes jobbommal támogatlak...erősen fogm jobb kezedet...ne félj, én megsegitlek...ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegitlek - igy szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje -...Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével...
Ézs 43:1-2 Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólitottalak, enyém vagy. Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Ézs 43:12 Én mondtam meg, hogy megszabaditalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten...
Ézs 44: 3-5 Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a viz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe irja: Az Úré vagyok, és dicsekedve emliti Izráel nevét.
Ézs 49:4 de az Úrnál van az én ügyem!
Ézs 49:15-16 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Ime, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid!
Ézs 50:2 Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Ézs 51:5 Közel van igazságom, jön már szabaditásom
Ézs 53:4-5 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása súlyteotta és kinozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, a mi bűneink miatt törtét össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 54:10 Mert a hegyek megszünhetnek, a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog me - mondja könyörülő Urad.
Ézs 58:11 az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás amelyből nem fogy ki a viz (ez volt újévi igém is)
Ézs 66:7 Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.
Most meg az igék alapján leirom a szülést is részletesen.
Hétfőn reggel be kellett menjek vizsgálatra, és én azt hittem, hogy bent is maradok, és Márk hamarosan megszületik. De nem igy volt. Szerda éjszaka viszont elkezdődtek a "halvány" fájások, reggel bementünk a kórházba, és a kérdésemre, hogy na lesz ma valami? azt válaszolta a doki, hogy mi az, hogy ma? Délig meg kell legyen! Ez volt 10 órakor...Nahát, ez nagyszerű mondom. Aztán adtak két adag kálciumot, és a bába kiment a szobából...a második kálcium után azt hittem ott rögtön meg akar születni a kis Herceg. De hát nem úgy megy ám, végigvonszoltak a folyosón, közben gyorsan hivták a dokit, aki persze foglalt volt, nem vette fel a telefont, nehezen feltápászkodtam a székre, aztán gyorsan kibújt a feje, addigra épp megjött a doki, kicsit nehezebben kijött a válla, a széééééles válla, és igy már kint is volt.... Olyan nagyon sirt, hogy azt mondtam, hogy na ennek aztán férfi hangja van. Na de mit látok, mindenki meg van dermedve, a bába, doki, mindenki a szülőszobában...kérdem minden rendben? Igen mondja a doki. Jól van a baba? Igen...és akkor felemelik és mondják, hogy nézzem meg, hogy milyen fiút csináltam...hát...én láttam, hogy van keze, lába, sir, na, gondolom, én semmit nem látok rajta....mikor mondták, hogy 4300 gramm, akkor kicsit én is kiakadtam, és rájöttem, hogy egy ekkora gyermekre senki nem gondolta, hogy 5 perc alatt jöjjön a világra. Senki nem várta, hogy épp ilyen nagy legyen, habár az egyik takaritónő megjegyezte, mikor meglátta a hasam, hogy az övé is ilyen nagy volt, és 4 kg felett volt a baba...na persze, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy nekem is igy lesz...3 héttel a szülés előtt az UH 3 kg-t mutatott...szóval ott mindenki azt hitte, hogy aztán szanaszéjjel repedtem, az egyik bába szerint mint a sárgadinnye....nos, hát ettől kicsit féltem, de tudtam, az Úrnál van minden...aztán kiderült, hogy nem, csak a régi vágás mentén, ugyanis arra már nem volt idő, hogy vágjanak :P...nos, hát ebben is ott volt az Úr keze!!! Első nap nagyon gyenge voltam, és nagyon fájt a hasam...második naptól viszont már sokkal jobban éreztem magam. Ma 3 hetes az "óriás" - igy nevezték el a kórházban, azokban a napokban nem volt más 4 kg fölötti baba, igy mindenki ismerte - gyönyörű baba, rengeteget eszik, éjszaka keveset van ébren, és sokat mosolyog, most már nem csak az angyaloknak, hanem nekem is, ha beszélek hozzá...jó kis tokája van, és ha azt csikolom, szinte nevet a kis drága :)
Számomra ez a szülés egy hatalmas csoda volt, az igéretek beteljesülése. Valóban velem volt az Úr keze, és megerősitett, megsegitett! Ezért méltó a dicséretre, tisztességre!!! Dicsőség legyen az Ő Nevének!!!
A Márk születése előtt éppen az Ézsaiás könyvét olvastam. Nem is tudtam (régen olvastam már igy részről részre), hogy ennyi igéret van benne.
Gondolataim leginkább a szülés körül forogtak. A babát hamarabb vártam a kelleténél, mivel Priszcilla is hamarabb jött, pedig az orvos mondta, hogy nem feltétlenül fog Márk is hamarabb jönni. Mindenki mondta, hogy fiú, és a fiúk később jönnek...de én akkor is már szerettem volna, ha megszabadulnék az óriás hasamtól. Főleg a legutolsó napok már nagyon nehezek voltak...
És közben a reggeli csendességekben az Úr folyton bátoritott, igéretekkel látott el...
Ézsaiás 12:2 Isten az én szabaditóm, bizom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabaditott engem.
Ézs. 25:9 Itt van a mi Istenünk, benne reménykedünk, hogy megszabadit minket. Itt van az Úr, benne reménykedünk, vigadjunk és örüljünk szabaditásának!
Ézs 27:3 Én, az Úr vagyok az őrizője
Ézs 27:5 De aki az én oltalmamra bizza magát, béküljön meg velem
Ézs 29:17 Már csak kevés idő van hátra
Ézs 29:23 ...mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet
Ézs 29:19 Újra örömüket lelik az alázatosok az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel szentje előtt.
Ézs 30:15 ...a béke és a bizalom erőt adna nektek...
Ézs 35:4 Legyetek erősek, ne féljetek!...jön Istenetek...és megszabadit benneteket!
Ézs 37:6 Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál...
Ézs 37:35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabaditom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
Ézs 38:20 Megszabadit engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában
Ézs 40:29-31 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlananak. De akik az Úrban biznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Ézs 41:9-10, 13, 14, 16 Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek és meg is segitlek, sőt, győzelmes jobbommal támogatlak...erősen fogm jobb kezedet...ne félj, én megsegitlek...ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegitlek - igy szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje -...Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével...
Ézs 43:1-2 Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólitottalak, enyém vagy. Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Ézs 43:12 Én mondtam meg, hogy megszabaditalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten...
Ézs 44: 3-5 Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a viz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe irja: Az Úré vagyok, és dicsekedve emliti Izráel nevét.
Ézs 49:4 de az Úrnál van az én ügyem!
Ézs 49:15-16 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Ime, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid!
Ézs 50:2 Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?
Ézs 51:5 Közel van igazságom, jön már szabaditásom
Ézs 53:4-5 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása súlyteotta és kinozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, a mi bűneink miatt törtét össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 54:10 Mert a hegyek megszünhetnek, a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog me - mondja könyörülő Urad.
Ézs 58:11 az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel mint a jól öntözött kert, mint a forrás amelyből nem fogy ki a viz (ez volt újévi igém is)
Ézs 66:7 Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.
Most meg az igék alapján leirom a szülést is részletesen.
Hétfőn reggel be kellett menjek vizsgálatra, és én azt hittem, hogy bent is maradok, és Márk hamarosan megszületik. De nem igy volt. Szerda éjszaka viszont elkezdődtek a "halvány" fájások, reggel bementünk a kórházba, és a kérdésemre, hogy na lesz ma valami? azt válaszolta a doki, hogy mi az, hogy ma? Délig meg kell legyen! Ez volt 10 órakor...Nahát, ez nagyszerű mondom. Aztán adtak két adag kálciumot, és a bába kiment a szobából...a második kálcium után azt hittem ott rögtön meg akar születni a kis Herceg. De hát nem úgy megy ám, végigvonszoltak a folyosón, közben gyorsan hivták a dokit, aki persze foglalt volt, nem vette fel a telefont, nehezen feltápászkodtam a székre, aztán gyorsan kibújt a feje, addigra épp megjött a doki, kicsit nehezebben kijött a válla, a széééééles válla, és igy már kint is volt.... Olyan nagyon sirt, hogy azt mondtam, hogy na ennek aztán férfi hangja van. Na de mit látok, mindenki meg van dermedve, a bába, doki, mindenki a szülőszobában...kérdem minden rendben? Igen mondja a doki. Jól van a baba? Igen...és akkor felemelik és mondják, hogy nézzem meg, hogy milyen fiút csináltam...hát...én láttam, hogy van keze, lába, sir, na, gondolom, én semmit nem látok rajta....mikor mondták, hogy 4300 gramm, akkor kicsit én is kiakadtam, és rájöttem, hogy egy ekkora gyermekre senki nem gondolta, hogy 5 perc alatt jöjjön a világra. Senki nem várta, hogy épp ilyen nagy legyen, habár az egyik takaritónő megjegyezte, mikor meglátta a hasam, hogy az övé is ilyen nagy volt, és 4 kg felett volt a baba...na persze, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy nekem is igy lesz...3 héttel a szülés előtt az UH 3 kg-t mutatott...szóval ott mindenki azt hitte, hogy aztán szanaszéjjel repedtem, az egyik bába szerint mint a sárgadinnye....nos, hát ettől kicsit féltem, de tudtam, az Úrnál van minden...aztán kiderült, hogy nem, csak a régi vágás mentén, ugyanis arra már nem volt idő, hogy vágjanak :P...nos, hát ebben is ott volt az Úr keze!!! Első nap nagyon gyenge voltam, és nagyon fájt a hasam...második naptól viszont már sokkal jobban éreztem magam. Ma 3 hetes az "óriás" - igy nevezték el a kórházban, azokban a napokban nem volt más 4 kg fölötti baba, igy mindenki ismerte - gyönyörű baba, rengeteget eszik, éjszaka keveset van ébren, és sokat mosolyog, most már nem csak az angyaloknak, hanem nekem is, ha beszélek hozzá...jó kis tokája van, és ha azt csikolom, szinte nevet a kis drága :)
Számomra ez a szülés egy hatalmas csoda volt, az igéretek beteljesülése. Valóban velem volt az Úr keze, és megerősitett, megsegitett! Ezért méltó a dicséretre, tisztességre!!! Dicsőség legyen az Ő Nevének!!!
2011. november 6., vasárnap
Gyerekek
Egy gondolat fogalmazódott meg bennem...
Ahogy a gyerekek száma nő, a szeretetem is egyenesen arányosan nő velük, viszont a figyelmem már nem nő, hanem megoszlik, a gyerekek számával csökken...nem tudok úgy és annyit figyelni Priszre mióta itt van Márk, de úgy érzem, hogy jobban szeretem... :)
Most éppen 6-ot tüsszentett Márk egyszerre...
Olyan édes...ezelőtt pár perccel hallottam először gőgicsélni...még csak két és fél hetes...de nagyon nő...sokat eszik, alszik, meg ébren is van, sir is meg csendben is ül, de nem mondhatom, hogy rossz baba...
Ha nem éhes, nem fáj a hasija, akkor alszik, vagy csendben van.
Priszcillát nagyon szereti, mindig az ő hangja után forditja kis fejét... :)
Prisz nem mindig szereti egyformán...van, mikor kiüt rajta is a féltékenység, máskor meg nem birok vele, állandóan simogatni akarja a fejét, puszilni a kezét...
Amúgy neki még mindig tart a nyafogós időszak, de már nem annyira, és a hiszti sem olyan vészes...szó szerint toporzékolt néha, de ez már nem fordult elő egy ideje, úgyhogy jó irányba haladunk, legalábbis ebben reménykedem...
Néhány képpel zárom soraim :)
Aranyosak ugye? Annyira szereti, hogy mindig az ölében akarja tartani :)
Priszcilla mindent ki akar próbálni, amit Márk, mégha nem is az ő mérete...de jól érzi magát és feltalája magát a kis mózeskosárban :)
Ahogy a gyerekek száma nő, a szeretetem is egyenesen arányosan nő velük, viszont a figyelmem már nem nő, hanem megoszlik, a gyerekek számával csökken...nem tudok úgy és annyit figyelni Priszre mióta itt van Márk, de úgy érzem, hogy jobban szeretem... :)
Most éppen 6-ot tüsszentett Márk egyszerre...
Olyan édes...ezelőtt pár perccel hallottam először gőgicsélni...még csak két és fél hetes...de nagyon nő...sokat eszik, alszik, meg ébren is van, sir is meg csendben is ül, de nem mondhatom, hogy rossz baba...
Ha nem éhes, nem fáj a hasija, akkor alszik, vagy csendben van.
Priszcillát nagyon szereti, mindig az ő hangja után forditja kis fejét... :)
Prisz nem mindig szereti egyformán...van, mikor kiüt rajta is a féltékenység, máskor meg nem birok vele, állandóan simogatni akarja a fejét, puszilni a kezét...
Amúgy neki még mindig tart a nyafogós időszak, de már nem annyira, és a hiszti sem olyan vészes...szó szerint toporzékolt néha, de ez már nem fordult elő egy ideje, úgyhogy jó irányba haladunk, legalábbis ebben reménykedem...
Néhány képpel zárom soraim :)
A kéthetes kisgombóc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)