2011. november 6., vasárnap

Gyerekek

Egy gondolat fogalmazódott meg bennem...
Ahogy a gyerekek száma nő, a szeretetem is egyenesen arányosan nő velük, viszont a figyelmem már nem nő, hanem megoszlik, a gyerekek számával csökken...nem tudok úgy és annyit figyelni Priszre mióta itt van Márk, de úgy érzem, hogy jobban szeretem... :)

Most éppen 6-ot tüsszentett Márk egyszerre...
Olyan édes...ezelőtt pár perccel hallottam először gőgicsélni...még csak két és fél hetes...de nagyon nő...sokat eszik, alszik, meg ébren is van, sir is meg csendben is ül, de nem mondhatom, hogy rossz baba...
Ha nem éhes, nem fáj a hasija, akkor alszik, vagy csendben van.
Priszcillát nagyon szereti, mindig az ő hangja után forditja kis fejét... :)
Prisz nem mindig szereti egyformán...van, mikor kiüt rajta is a féltékenység, máskor meg nem birok vele, állandóan simogatni akarja a fejét, puszilni a kezét...
Amúgy neki még mindig tart a nyafogós időszak, de már nem annyira, és a hiszti sem olyan vészes...szó szerint toporzékolt néha, de ez már nem fordult elő egy ideje, úgyhogy jó irányba haladunk, legalábbis ebben reménykedem...
Néhány képpel zárom soraim :)
 Aranyosak ugye? Annyira szereti, hogy mindig az ölében akarja tartani :)

 A kéthetes kisgombóc


Priszcilla mindent ki akar próbálni, amit Márk, mégha nem is az ő mérete...de jól érzi magát és feltalája magát a kis mózeskosárban :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése