Márk

Napok, hetek...

Napjaink nyugodtak mostanában...
Immánuel reggel elviszi Priszcillát bölcsibe, elmegy dolgozni, aztán majd csak délután 3 óra után hozza haza, akkor ebédelünk, és ő megy a második váltásba.
Igy elég sok időm marad, amit úgy osztok be, ahogy éppen akarok..
A kis munkáimat elvégzem, aztán olvasok, könyvet, vagy Bibliát...még mielőtt jönnek pihenek egy kicsit, hogy aztán legyen erőm Priszcillára délután. Nem szoktunk hancurozni, sem szaladgálni, mégis kell egy kis energia rá...
Kb igy nyugodtan telnek a napok, a nagy várakozás közepette...Márk nemsokára megérkezik, és akkor ez felborul, tudom, de addig is kihasználom...Kicsit hiányzik Priszcilla, hogy nincs itthon délelőtt, de tudom, hogy igy jobb neki is, mert nem lenne elég energiám rá egész nap, legalábbis úgy érzem...
Délután viszont nem csinálok semmi mást, csak együtt rajzolunk, ragasztunk, szinezünk, mesét nézünk (semmi mást nem akar, csak Bambit, azt is max fél órát nézi, még sose látta végig).

Sokan kérdik, hogy na még nem jött a baba? Hát, még nem jött...mindig mondom...ezen a héten vagyok 39 hetes, szóval nem késett, csak én kicsit hamarabb vártam, mert Prisz hamarabb jött...na de hát az Úr tudja, hogy mikor van teljesen felkészülve, mikor kell megérkezzen...
Egyesek azt is kérdik, hogy biztos csak egyen vannak ott bent? Hát, ebből mindig megértem, hogy óriásinak tűnik a hasam...nem érzem olyan nagynak...csak nehezen mozgok tőle, lehajolni meg még nehezebben, elvégre csont van a hasamba nem? :)
 Amúgy kicsit nehéz a várakozás, és még nehezebb a bizonytalanság, hogy nem tudni mikor jön...Immánuel egy ifjúsági konferenciára kell menjen szombaton, igy nagyon rosszul jönne, ha épp szombaton érkezne, de azért szeretném már, hogy itt legyen a karjaim között, és egy rendes ölelést adhassak már Immánuelnek, meg Priszcillának...olyan régen nem szorithattam már magamhoz őket úgy rendesen...
Néha úgy belegondolok, hogy megint öltöztetni kell a kis picuri babát, megint etetni kell, olyan kis tehetetlen lesz, a fejét sem fogja tudni tartani...annyira elszoktam ezektől...Priszcilla már egyedül eszik leginkább, és egyedül levetkőzik, ha jó kedve van, az öltözködésnél dugja a kezét a blúzba, a lábát a nadrágba, na persze, ha nem épp vicces kedvében van, és éppen nincs kedve felöltözni, akkor mindig elhúzza a lábát tőlem...na de tényleg sokat segit...aztán meg gyere ide, hozd ide, vidd oda...hűha, Márknál még kell egy kis idő, mire ezeket egyáltalán megérti, nemhogy teljesitse...de tudom, hogy minden korszaknak megvan a maga szépsége...ahogy rám lesz utalva, ahogy megnyugtatja a jelentlétem, aztán ahogy elkezd mosolyogni, gőgicsélni, mind olyan gyönyörű pillanatok lesznek...és ezek a pillanatok Priszcillánál már elmúltak...nála most mások vannak, amivel megörvendeztet....a tegnap zeneóra volt, énekeltek a fiatalok, ő is odaállt a mikrofonosok közé, vett egy mikrofont, a lábával ütötte a ritmust, és tele torokból ő is énekelt: Adonáj, Adonáj, Adonáj....a fiatalok nemrég tanulták ezt az éneket, és nagyon tetszik neki, mindig ezt énekeli mostanábam...nem számit, hogy mások mit énekelnek, ő fújja az adonájt....és persze, nem marad el a ritmus verése a lábával...mert hogy Apa úgy gitároz, hogy közben veri a ritmust...kérem, ő sem tehet másképp....
Majd megpróbálom egyszer lekamerázni...nagy érték lenne, ha sikerülne megörökiteni...
A szinezésben is látom, hogy fejlődött...nem csak úgy összefirkálja a lapot, hanem látom, hogy próbál ott szinezni, a vonalak között...aztán persze elfogy a türelme, és nem birja olyan finoman végig csinálni, ahogy elkezdte, de ez már haladás, hiszem, hogy tovább is fejlődni fog...

Az Úrnak nagyon hálás vagyok ezekért a kincsekért, csodákért, ajándékokért, akikkel megáldott engem.
És egy ilyen férj mellett, mint Immánuel, nem nehéz feleség és anyuka lenni. Gondoskodó, szerető, vidám, nem veszekedő, és még sorolhatnám vég nélkül...
Nagyon hálás vagyok családomért az Úrnak!!!
Mindenért NEKI legyen dicsőség!!!

Prisz 2 évet töltött

A mi kis Hercegnőnk már két éves...elrepült az idő...Nemrég volt még pici baba...most meg már furcsa úgy mondani neki, hogy baba...

Néhány kép róla és a családban töltött napjáról...

Kimerithetetlen téma...

BÖLCSI, BÖLCSI, BÖLCSI...nálunk most ez a téma...

Egyrészt úgy látom, hogy már megszokta...A bölcsiben nagyon megdicsérték...csak jót mondanak róla a felügyelők is, és ezért nagyon hálás vagyok...
De...azért délutánonként még nagyon nyűgös...hol Apás, és akkor Anyát ne is lássa, hol Anyás, és akkor senkit, Apát se ne is lássa...6 óra után már olyan fáradt, hogy nem lehet vele birni, akár lefekvésig, 7 óra utánig is folytonosan bömböl...el tudom képzelni, mennyit alszik a bölcsiben...
Tudom, hogy ez egy átmeneti időszak...épp ezért nem aggódom. Látom, hogy szereti, és látom, hogy fejlődik gondolkodásban, beszédben, szokásokban, stb...
De még ezt a programot nem szokta meg annyira, hogy ki is tudja pihenni magát...De majd az is meglesz...

Egy két példát leirok, ami újdonság.
Az egyik az, hogy ma ebéd után megmosdattam, aztán pedig magára hagytam, mig a teásüvegjét elkészitettem...kb 1 perc...Addig ő "dolgozott"...Bement a hálószobába, és lehúzta (benti) cipőjét, egyenként a zoknikat, amiket beledugott cipőibe, aztán pedig elrendezte szépen a cipőjét az ágy mellett.

Ekkor léptemén be a szobába, és rögtön felpattant az ágyra, látom mezitláb van...mi történhetet??? Hasra vágja magát, párnára a fejét, persze az apja helyén...és rámszól nagy komolyan: Anya, maradj csendben! Alszunk!!! Maradj csendben!!!
Az én következtetésem: a bölcsiben ebéd után lefekvés: cipőt, zoknit lehúzzák, zoknit cipőbe dugják, hogy ne keveredjenek, majd a cipőt odaállitják a kiságy mellé, hogy azt se keverjék össze. Ezuán lefekvés, és rájuk szólnak, hogy mindenki maradjon csendben. Amit Priszcilla kifelejtett, az az, hogy ebéd és lefekvés között bilire is ültetik őket...Na de tetszik nekem ez a szokás, és örülök, hogy engem is "rendre utasit"...
Azonban biliztetés után Prisznek még kell pellus....most már egyre többször száraz alvás után is, de azért még nem teljesen rendszeres...szóval teszem neki a pellust, és a fehérneműt lehúztam...nem szoktam mindkettőt adni rá...persze a nadrágját is, öltözünk pizsomába...igen ám, csak hogy a bölcsiben nem ez a szokás...és akkor veszekedik velem, hogy de igenis, a bugyikát huzzam csak szépen vissza, és nem pizsoma kell, hanem az a nadrág, ami rajta volt addig is...szóval...szokások...

Aztán még egy bölcsiből származó story...
Elég parancsolgató mostanában...lehet én is többször rászóltam határozottabban, és engem utánoz...
Leült a lépcsőre, és látom, hogy ütögeti a lépcsőt, és akkor kapcsolok, hogy mond is valamit: STAI JOS! STAI JOS! STAI JOS! Valakinek nagyon határozott hangon mondogatta, hogy üljön már le mellé a lépcsőre....ez újabb román "szó"...de emellett rengeteget beszél olyan dolgokat, amiket itthon nem tanulhatott meg...csak ott, a gyerekekkel, felvigyázókkal....most éppen nem jut eszembe példa rá...

Az étvágya kimondottan jobb...szerintem megszokta azt a rendszeres kajálást, meg látta a gyerekektől, hogy szép ügyesen esznek, és azt hiszi, hogy tényleg úgy kell, hogy ha már asztalhoz ülünk, akkor nem csak játszik az ennivalóval (eddig úgy volt), hanem eszünk is...és ügyesen eszik egyedül, mikor megúnja, akkor segitséget kér: Anya segits...ez is nagy meglepetés számomra...Ma 5x evett itthon. Nem mondhatni, hogy irto sokat, de evett, és nem 1-2 falásokat, mint máskor...Ez jó...és jelét adja annak, hogy éhes (abban az időpontban, amikor a bölcsiben étkeznek), kéri az édességet...olyankor megértem, hogy mi van, és rögtön akcióba lépek...kapja az ebédet, uzsonnát, azt amit....

Szóval eddig legalább 3 pozitiv dolgot látok a bölcsibe-járás következményeként: jobb étvágy, románul tanulás, és új szabályok bevezetése itthon is...ez jó...várom a többi jó hatást....

Hála az Úrnak mindenért!!!

Napjaink

Mostanság zsúfoltak a napjaim...nem is tdom...azt hittem több időm lesz pihenni mikor Prisz bölcsibe fog járni...de nem igy lett...érdekes, de most kevesebb időm marad, igaz, hogy sokkal több munkát sikerül elvégezni...

Múlt héten nagytakaritás volt, rendre az egész lakásban, de hála az Úrnak sikerült befejezni. Ezen a héten hétfőn nekiálltam, amit csak tudtam kimostam, még Márknak is kellett mosni....egy csomó vasalni való vár, azoknak ma álltam neki, igy van ez, sok mosás után sok vasalni való...
Tegnap újból takaritás volt, és ami a legfontosabb, hogy sikerül véééégre a kórházi csomagomat elkésziteni. Hónapokkal ezelőtt készitettem egy listát, és azzal nyugtattam magam, hogy az alapján bármikor elkészitem...Aztán meg mindig arra vártam, hogy Priszcillát bölcsibe vigyem, hogy ne az legyen, hogy amit én öszehordok egy kupacba, ő széthordja a lakás összes sarkába...mert hogy ez lett volna...igy a tegnap mig egyedül voltam, nyugodtan összeszedtem mindent.
Na és főzés....hát, az sem maradhat el, ha enni akarunk...
Ezenkivül kb 1,5 órába telik, mig Priszcillát a bölcsiből hazahozom, azért ez sem elhanyagolható, mert a napom órácskáiból ezt is le kell vonjam...de addig is vele vagyok, és ez a legfontosabb számára.
Délután, mikor őt hazahozom, már próbálok nem dolgozni semmit, hanem vele lenni, foglalkozni, játszani, mert hamar eljön az este....7 óra után már vacsora, locsizás és 8-kor ágyban kell legyen, és amilyen fáradt, azonnal elalszik...
Az utazásunk elég érdekes...nekem 20-25 perces az út, a gyaloglás. Hazafele Priszcillával már nem annyi...Van, hogy egy megállót villamosozunk, és élvezi nagyon...Aztán ahogy a villamosról leszálltunk, van egy fahinta, felnőtteknek való, azt ki szoktuk próbálni...egy gesztenye fa alatt helyezték el a járda mellett, reklámnak....de sokan kipróbálják még rajtunk kivül...nagyon jó hinta, az biztos, aki elfáradt, megpihenhet rajta....aztán szedünk egy kis gesztenyét, aztán valahogy nagy nehezen elindulunk hazafele...persze a kezét nem foghatom, mert ő már nagylány, "egyedüt" akar jönni (=egyedül). A baj az, hogy néha elfelejti tenni a kis lábait, és sokszor már nem tudom mit találjak ki, hogy arra sarkalljam, hogy kicsit gyorsabban haladjunk hazafelé....ma egy ismeretlen bácsi azt kérdezte, hogy mikor érünk haza, ha igy haladunk? Hát, reménységem szerint reggelre csak hazaérünk---válaszoltam....azért nem annyira vészes, kb 45-60 perc elég hazáig...reggelig meg ennél sokkal több van....ez a kalandos utazás csak délután van, reggel sokkal egyszerűbb, Apa elviszi autóval, eddig én is elkisértem, de ma már csak kellen mentek...

A bölcsiben egyre jobban megszokta. Azt hittem hétfő reggel megint nehéz lesz a két hétvégei nap kimaradása miatt, de nem volt semmi gond, egyáltalán nem sirt, izgalommal várta, hogy mi lesz reggelire, hogy mit fognak játszani a gyerekekkel...Meg is mutatta hétfőn, hogy vele ugyan nem kezdenek ki csak úgy...egy kisfiú nagyon kapitányos tipus, aki mindig veszi el a gyerekektől a játékokat....na de ám Priszcilla nem hagyta magát, ő csak szépen kikérte magának és a játékot visszavette, tőle nem lehet csak úgy elvenni a játékot...az ovónéni szerint ezzel pontra tette játszótársát, párjára akadt...ez már azt jelzi, hogy feloldódott, már nem húzódik csak úgy vissza, hanem kezd önmaga lenni...ennek egyrészt örülök, másrészt remélem, nem lesz gond vele...hogy túlságosan kapitányoskodjon...ha meg igen, akkor azért vannak ott a felügyelők, hogy rendet teremtsenek, nem?

Kézimunkálnak is, ennek is nagyon örülök...
Kockákkal épitenek, labdáznak (ezt Prisz mesélte)...
Ha jól észleltem, az alvás alatt használt pellusról is kezd leszokni, mivel ott rendszeresen biliztetik...na de itthon is, már két reggel volt száraz a pellusa...ennek örülök...csak én is oda kell figyeljek, hogy este lefekvés előtt és reggel ébredés után azonnal használjuk a bilit...
Az evést, meg az alvást nem hogy kontrollálni nem tudom, de még csak ellenőrizni sem, hogy legalább tudjam, hogy mennyit evett, mennyit aludt...hogy keveset alszik, azt látom, mert 7 után már nagyon fáradt...de hogy mennyit eszik...azt nem tudom...mikor hazajön mindig van étvágya, pedig uzsonnázik...este viszont már nincs olyan jó étvágya...a hétvégén semmit itthon nem evett....lehet a kis megfázás is közrejátszott...nem tudom...de hát szerintem ha nem is eszik egy két alkalommal, egy idő után csak megéhezik és enni fog...Úgyhogy nem aggódom...
A terhességről...hát...aáltalában mindenki azt mondja, hogy óriási hasam van...na....em akarok túlozni, de most már kezdem érezni, hogy terhet cipelek, mégiscsak néhány kiló pluszban...úgy érzem, a bőröm maximálisan feszül most már... Lehet a pihenés hiánya miatt is...nem tudom...a tagjaim mozgatásakor úgy érzem, mintha minden porcikámnál a kézifék be lenne húzva...de nincs miért panaszkodjak, mert sehol nem fáj, sem a lábam nem dagadt fel, sem semmi negativ dolgot nem érzek azokon a plusz kilókon, amiket magamra vettem fel.
Pénteken töltöm a 38. hetet. Annyi voltam, mikor Priszcilla megszületett...egyrészt reménykedek...másrészt, nem is tudom, hogy akarom-e vagy sem...nem tudom eldönteni, hogy szeretném már hogy ettől a súlytól megszabaduljak, vagy pedig szeretném, hogy még egy kis ideig ne ébresszenek 2-3 óránként éjszaka, ne kelljen még etetni, pelenkázni most, csak mondjuk 2 hét múlva......nem is tudom, melyiket szeretném jobban. Inkább az Úrra bizom, Ő jobban tudja, hogy mi a jobb...azt tudom, hogy a baba a kellő pillanatban fog jönni :)
Érdekes lesz...számomra felfoghatatlan, hogy milyen egy család, ahol egynél több gyerek van....mivel nincs testvérem, nem igazán tudom ezt megérteni...de majd lesz rá lehetőségem....Priszcillát próbáltam felkésziteni...nem tudom mennyire sikerült....mostanában a bölcsire koncentráltunk...remélem nem lesz neki túl nagy trauma még ez is....nem hiszem, hogy felfogta azt, amit mondtam neki...hogy hazahozom Márkot a kórházból, és aztán mindig itt lesz velünk....úgy érzem, többet kell meséljek neki róla...
Sokszor olyan nehéz megfelelni mint feleség, anya...sokszor koncentrálunk egy feladatra, és közben a másikat, vagy a többi összest elhanyagoljuk...vagy csak én vagyok igy ezzel? Úgy érzem sose fogom utolérni magam...mindig valamivel el vagyok maradva....pl a héten nem is tanultunk még aranymondatot....a héten nem is nagyon volt alkalmunk Immánuellel egy jó alaposat beszélgetni...ő is sokat dolgozik, én is csak ágyba hullok estére, főleg, hogy napközben nem pihenek...ez igy nem jól van...
Na jó, néhány kép, és most már pihenni kéne...

 A bölcsi folyosóján

 Kézimunka 1. hét

Kézimunka 2. hét