Karácsonyra...

Egész héten ünnepeltünk...
Hétfőn Papás Baba-mama kör
Kedden Karácsonyi hangulatú Ifjúsági zeneest, mézespogácsával, fahéjas teával.
Szerdán zenenap, finomság nap, fenyő nap....Fenyőt diszitettünk, sütöttünk, és énekeltünk, zenét hallgattunk...

Csütörtökön, vagyis ma játék nap volt, vagyis Priszcilla egész nap játszott Apával, mig Anya sütött-főzött...
Igy sikerültek...

 Sajtos tangli (ez nem édes, igy Immánuel annyit ehet belőle, amennyi jól esik...)

 A mézeskalács irókázva....kb felét Immánuel diszitette, azok talán szebben sikerültek...

 Mákos kalács...a kedvencünk

Diós golyók, zöld kókuszreszelékbe forgatva...

 

Szaloncukor hájasból...

Ezenkivül ajándékcsomagolás is volt ma...

A cimkék valahogy igy néztek ki:

Este el is ajándékoztuk őket.....

Lehet, hogy karácsonyig nem irok többet, ezért itt és most 

MINDENKINEK

ÁLDOTT ÜNNEPLÉST KIVÁNOK!!!!!

Sok sok áldást kivánok !!!!

Mézes kalács

A recept innen...
Még nincsenek teljesen készen, de egy pár képet felteszek most...

Ez utóbbi kép az ajtódíszünk a nappali ajtaján, és mivel az ajtó üvegből van, Priszcilla kukucskálhat kifele a koszorú közepéből...és még élvezi is...sok sok meglepetést rejteget neki ez a karácsony. Tavaly óta elfelejtette milyen a karácsonyfa, és nagyon csodálkozott rajta!!!

A jel

Engem nagyon megérintett ez a kis történet...

Szeretnék mindig ilyen kész lenni a megbocsátásra...ez az ünnep is hozzon szeretetet, megbocsátást, egymá s felé fordulást számunkra...

Hányan lesik a Te almafádat, keresik a megbocsájtás kis jelét rajta?

Ne halogasd, menj és tüzd ki rá!

 A JEL

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.

Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.

Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.

Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.

Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják!

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.

Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.

Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk!

(Bruno Ferrero nyomán)

Köszöntés, emlékezés

Szeretettel köszöntöm újabb nyilvános és "titkos" olvasóimat!!! Köszönöm, hogy benéztek néha, és remélem, olyanokat olvastok, amitől gazdagodtok :)

Néhány karácsonyi emléket szeretnék leirni gyerekkoromból...az egyiket inkább csak másoktól tudom, nem igazán emlékszem rá...
Épp karácsony első napján jöttünk haza a kórházból Édesanyámmal, 3 napos voltam!!! Jó hideg volt, ropogott a hó a csizma alatt...na persze, nem az enyém alatt :) Este...-akkor még az énekkar is, most már csak a gyerekek, fiatalok- az énekkar örömmel ment kántálni, vinni az örömhirt az embereknek...Hozzánk is bejöttek, és Édesanyám legjobb barátnője megfogott a lábamtól fogva (egy három NAPOS kisbabát) végig húzott az ágyon...Édesanyám a fal mellé fektetett, hogy legyek biztonságban, hogy hozzám ne érjen senki...Ibolya néninek nem volt gond, kihúzott az ágy szélére, hogy jobban lásson, és fel is vehessen az ölébe :) Mókás, örülök, hogy örültek nekem :) Karácsonyi gyerek vagyok én, és ennek is nagyon örülök...

Egy másik karácsonyi emlék...erre én is emlékszem...Édesapám forgó karácsonyfát csinált nekem karácsonyra!!! Volt ott öröm!!! Ilyet senki még csak nem is hallott, nem hogy látott volna :))) Tényleg örültem neki, mert amúgy sose szerettem karácsonyfát disziteni, mert mindig egyedül kellett csináljam, a testvéreim sose segitettek :) De amikor a karácsonyfa forgott, az más volt!!!
Amikor jöttek a "kántások", mindenki táltott szájjal maradt, hűha, leültek, és csak nézték a karácsonyfát csendben :) Persze a szép égők csillogtak rajta :)

Egy másik kellemes emlék az, hogy ilyenkor leginkább otthon volt a család, nekem is vakáció volt, szüleim nem dolgoztak...együtt ünnepelhettünk...és meglátogattuk a nagyobb családot...együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, énekeltünk, főleg, mig tatám is élt...mindig, most is, minden évben megkántáljuk Mamát...(már ha otthon vagyok, akkor én is), szerintem ez nagyon szép ajándék a család részéről...gyerekek, unokák énekelnek az ablak előtt :) Ha mind ott vagyunk, akkor vagy egy jó kis csapat :) Óóó annyira szeretek kántálni...

Mivel bennem is igy maradt meg, szeretném, ha én is tudnék minél több időt tölteni kis csemetémmel, meg drága férjecskémmel...olyan drága az idő, amit velük töltök. Mikor arról volt szó, hogy vissza kell menni dolgozni, beijedtem rendesen, szinte semmit nem dolgoztam itthon, állandóan Priszcillával játszottam, vele voltam egész nap, gondoltam, használjam ki az időt...Most, hogy már kicsit megnyugodtam, mert még 2 éves koráig itthon lehetek, hajlamos vagyok arra, hogy fontosabb legyen számomra a mindennapi munka elvégzése, mint kisbabámmal való játszás, foglalkozás...pedig miatta lehetek itthon...
Az Úr segitsen bölcsen számláni, beosztani időmet...perceimet, napjaimat...

Ifi szülinappal

Négyen is vagyunk az ifiből, akik decemberben ünneplünk karácsonyon kívül még szülinapot is...erről emlékeztünk meg ma este az ifin.
Elhangzottak a 18, 21, 22, 29-es zsoltárok...kitalálhatjátok, hány évesek az ünnepeltek :)

Ime a képek:

 Az ifi...

 A torta...az angyalkás-gyertyás csokit vettük rá, a többik Immánuel "szaggatta" :)
A torta belül karamell torta volt, az almás változata...legegyszerűbb és legfinomabb torta, amit tudok... 5 kanál cukrot megégetünk egy 3 literes lábasban, és úgy forgatjuk a lábast, hogy az oldalára is folyjon. Amikor kihűlt a cukor, ráöntjük a már előre elkészített krémet: 5 tojást felverünk 5 kanál cukorral, 2 vaníliacukorral és 1 liter tejjel. Majd a krémre egy 5 tojásos barna piskótát teszünk, majd 180 fokon sütjük. Mikor teljesen kihűlt, akkor az edényből kiboríthatjuk, és tejszínhabbal ízlés szerint díszítjük...a mai ilyen lett...

Az ünnepeltek...

Arról is szó volt, hogy az Úr Jézusnak is ebben a hónapban van a születésnapja, legalábbis a mi naptárunk szerint... :)

Ezt is megértük

Ha kicsit is tud támaszkodni valamibe, feláll és jár...fogózik a falba, asztalba, ablakba, bármibe...most már ágaskodva felér az asztalra, és még ha asztalterítő nincs is, de amit talál, azt lehúzza....nem is beszélve a 70 centi magasságban lévő kapcsolók, konnektorok, termosztátokról....amit lehetett bedugtunk, de amit sűrűn használunk, az még veszélyes.......szegény...ha tudtuk volna minek tesszük ki, akkor lehet mégis felnőtt magasságba kerültek volna ezek a "gyerek-kísértések"...így már megismerkedett a fakanállal is...annyira sajnálom...a kis kék szemeivel úgy pislog amikor a fakanalat meglátja......olyan nehéz így fenyíteni...de hát muszály...

Ééééééés még csak nem is jár még rendesen :) Ezután jön majd a nagyja.......
Ezekkel a szavakkal egyáltalán nem akartam azt írni, hogy Priszcilla rossz kislány...egyáltalán nem...nem is erre gondoltam...ő csak egy aranyos kis gyerek, aki még az elején van a világ felfedezésében...általában teljesíti az utasításokat: vedd ki a szádból, vagy tedd be a szádba (és ne maszatolj tovább azzal az ennivalóval), vagy hozd ide, köszönj (ezt általában akkor teszi, mikor az illető már elment)...nagyon ügyesen megért mindent és teljesít majdnem mindent...csak azért néha úgy gondolja, hogy azt azért mégis kipróbálja, hogy milyen, amire azt mondtam, hogy nem....
És ha nemtetszését fejezi ki, annak nagyon nehéz ellentmondani, mert olyan aranyosan húzza össze egyidőben a szemöldökét, orrát és száját, hogy pukkadnék meg a nevetéstől, ha éppen nem fenyíteni kellene...vagy még akkor is...
És hogy mi fér az ő kis buksijába...azt nagyon csodálom...feküdtünk az ágyon, ő Apa ölében, és olyan édesen odasimult hozzá néhány percig, hogy szinte féltékenyen néztem így őket...és ezt látta, vagy megérezte, nem tudom, de aztán odabújt hozzám, és úgy ült néhány másodpercig...amúgy máskor is észrevettük, hogy vigyáz arra, hogy nehogy megirigyeljem a puszit Apától, én is kapok egyet, aztán Apa is, aztán Anya is....na persze azért látszik, hogy Apát jobban szereti... :) Amúgy csak akkor bújik, ha álmos...

14 hónaposan 75 cm, kb 10 kg, 4-es pellust használunk, 4 órát alszik nappal, 10-et éjszaka, 2 üveg tej egy nap, ezen kívül 3-4 étkezés. Reggeli általában müzli, ebéd és vacsi ami éppen főve van, vagyis amit a "nagyok" esznek, uzsira egy kis gyümölcs....kedvencek a gyümölcsön kívül: virsli, kenyérhaj, borsó, rizs, makaróné, zöldpaszulyleves, szalmakrumpli. A krumplipirét kimondottan nem szereti!
Kedvenc játékai a telefon, számológép, ceruza-papír, vagyis a rajzolás, könyv "olvasása", mesélés (ő mesél), logikai játékok, kockák, zenélő játékok.....A babákért nem rajong...(erről lehet én is tehetek)

Talán ennyi elég is lesz a 14 hónapos Priszcilláról...ja, tudja mondani, hogy Prisz (Pisz)

Karácsonyi készülődés...

Ajándékok, takarítás, főzés, sütés......mennyi mindenre kell gondolni az ünnep előtt...mennyi mindennel kell készülni, s mire eljön az ünnep dőlünk ki a fáradtságtól, és szinte észre sem vesszük, úgy eltelik fölöttünk...

Annyira szeretném, hogy ne csak egy üres karácsonyom lenne....szeretném valóban átélni a karácsony lényegét....megérteni üzenetét...
Mi is a karácsony üzenete? Jézus eljött...a Királyok Királya, Uraknak Ura tehetetlen csecsemővé lett....mert szeretett...engem...nyomorultat....azért jött, hogy ne legyek többé nyomorult...
Miért is ajándékozunk? A legnagyobb ajándékot, a kimondhatatlan ajándékot megkaptuk Jézus Krisztusban.
Mi az, amit ezen kívül adni tudod szeretteimnek?

Múlt hétfőn baba-mama körön az ajándékozásról volt szó...Budai Evódia rengeteg jó ötlettel szolgált nekünk. Az ragadott meg, hogy mit és hogyan ajándékozok...
Mit....elsősorban ne arra gondoljak, hogy mit szeretnék én kapni...ha ajándékozok arra gondoljak, hogy mit szeretne, minek örülne az ajándékozott...aztán...adjam önmagamat, tisztán....adjak valamit magamból....saját készítésű ajándékot...sokszor a gyerekek jobban örülnek, ha szüleiktől saját készítésű ajándékot kapnak, mintha egy nagy hiper szuper drágaságot vennénk meg nekik...

Most már az a kérdés, hogy mit készítsek szeretteimnek karácsonyra?
Arra gondoltam, Priszcillának készítek egy családi fotóbol puzzle-t.....olyan neki valót...meg ha még lesz időm, kötök neki egy benti "papucsot", olyan vastag zokni félét...
Az Immánuel ajándékát nem írom le, nehogy bekukkintson ide, és elszúrjam a meglepit....
Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle...persze már a nagy családnak is kigondoltuk Immánuellel, ez is inkább ilyen kézzel csinált ajándékok lesznek, de vásárolni való is lesz közte, mégse lesz a hiper szuper drágaság...Ezt is csak karácsony után írhatom majd meg, nehogy elszúrjam a meglepetéseket :)

Az ajándékozáson kívül ugye még sok mindennel szeretnék készülödni...sok újdonságot behozni, ami eddig nem volt szokás...az is sokat számít, hogy eddig nem volt kisbabánk, illetve tavaly igen, de akkor még csak pár hetes volt, és nem is igazán tudtam másra gondolni, csak rá...nem is tudom, hogy mi volt karácsonyban...azonkívül, hogy másodnapján kiesett a hordozóból 1 méteres magasságból az aszfaltra...így nem az imaházba igyekeztünk, hanem a sürgősségire...a kis arca csupa vér volt...meg ilyenek...de hát...ezen is az Úr túlsegített, egy hét után már csak apró nyomai voltak a balesetnek...hála az Úrnak, csak az arcán volt nyoma, és idővel teljeseneltűntek ezek a nyomok is...

Idén sem lesz Adventi naptár...illetve ezzel elkéstem...majd esetleg jövőre, ha az Úr éltet.

Viszont egy nagyheti naptárt nagyon szeretnék...
Ez is csak tervben van még....de szeretném, ha az egész heti, meg az ünnepi menüt is tartalmazná...Amúgy nálunk szokássá vált, mióta Immánuel cukros lett, hogy menüt készítünk minden hétre...így ez már nem lesz újdonság, viszont kiegészítve karácsonyi rajzokkal, és minden napot elnevezünk, (ez az ötlet is a baba-mama körről)...egyik segítő nap, másik finomság nap, harmadik ének nap, ajándék nap, játék nap, fenyő nap, csendes nap....stb...
Ezenkívül pedig a fontos feladataimat is szeretném ide beírni, (ez sem feltétlenül újdonság, mert a munkahelyemen megtanultam, hogy feladataimat lista alapján végzem. Minden napra megvan a listán a fontos teendőkket, számomra így könnyebb átlátni, hogy mikor milyen feladatot végzek el, előre beosztom az időmet, és jobban átlátom a dolgokat. Persza ha valami közbejön, a listát módosíjuk, ez nem gond)

Az ünnepi menü még nem készült el bennem, ezért erről nem írhatok még...Viszont a holnapi nap folyamán ez is eldől, mert este vásárolni megyünk az ünnepre :P addig mindent ki kell találjak :)

Azt hiszem megyek is listákat írni :)

Esti játék

Szeretek játszani Priszcillával esténként lefekvés előtt...ez nem feltétlenül fejlesztő játék, logikai játék, vagy ilyesmi, hanem egyszerűen hancurozunk, nevetünk, szeretjük egymást...erre annál is inkább szükség van, mert ő nem szopcsizott, és talán nekem is, neki is hiányzik ez a közelség...ezért olyan jó az, amikor este kicsit kikapcsolunk és csak úgy együtt vagyunk hármasban Apával is, vagy csak kettesben Anyával...

A ma este is egy ilyen este volt, most viszont van egy új logikai játék és azzal játszottunk, de kombinálva a hancurozással...addig addig, míg CSAK ÚGY...Priszcilla megtette ELSŐ HÁROM LÉPÉSÉT!!!
Azonnal rájöttünk mindketten, hogy MI TÖRTÉNT :))) És mindketten vihogtunk örömünkben :))) Aztán az este további részében ezt "gyakoroltuk" tovább, nagy vígságok közt :) Amúgy pár napja észrevettem, hogy nagy bátorsággal megy a kanapé mellett kicsikét fogózva, vagy ma teljesen körbejárta a konyhabútort a fogantyúkba fogózva, ezt eddig nem merte...Már nagyon vártam ezt a pillanatot, és nagyon hálás vagyok érte...annál is inkább, hogy holnapután már 14 hónapos, a babák átlagától kicsit le van maradva ebben a dologban...de hálás vagyok ezért is....(még eddig nem kellett nagyon szaladgáljak utána), és azokért is hálás vagyok, amikben nincs lemaradva...Egyre több szót használ értelmesen...persze ő babanyelven sok mindent mond, ami számára értelmes, és sokat ismétli, és néz, hogy miért nem reagálunk rá...na de magyarul is sokat mond már...mostanság az APA a sláger APU API változatokkal....de Anya is sokat hangzik el, baba, esz (eszik), te (tessék), ez (ezt kérem), kém (popsikrém), Ámen, Juja (halleluja, az elején azt hittem Gyulát akar mondani, és a tatáját szólítja :))) ) Álo (ezt tisztán mondja...nem tudom honnan tanulta, mert én magyarul mondok mindig Halót...) Tata, mama, auau (kutya), beeee (minden ami nem kutya vagy ló, de leginkább bárány és gida), a lónak csettint a nyelvével...és még sok sok mindent ki tud fejezni úgy, hogy megértsük...napról napra fejlődik...ami nagyon jellemző rá, az a jókedv, játékosság, általában véve nyugodt gyermek, habár a hiszti jelei nála is kezdenek jelentkezni, a héten először a fakanál is előkerült, perzse csak a nagyon komoly és veszélyes dolgoknál, mint konnektor...

Az Úr adjon sok sok bölcsességet, hogy minden ilyen helyzetet tudjak az Ő szívével kezelni...nem szeretnék túl engedékeny anyuka lenni, aki nem tudja megnevelni a gyerekét...és illemtelen, nyafogós, rossz gyerekem legyen, de sajnos hajlamos vagyok a ló túloldalára esni, hogy túl szigorú legyek...A szeretet tart vissza ettől...

Amúgy azt mondták a hírekben, hogy az anyukák, akik január elseje előtt szűltek, azokra nem érvényes ez az új törvény, tehát maradhatok Prisszel itthon 2 éves koráig...kicsit már kezdtem elképzelni, hogy milyen lesz, ha visszamegyek...este fél 7-re érnék haza minden nap reggel fél 8-tól...ez "ilyen" 8 órás munkanap...érdekes nem?

Az Úr egyelőre megoldotta....és tovább majd még meglátjuk...Az Úrnál már meg van oldva továbbra is, csak még nem látjuk, de majd a maga idejében...

Minden napnak elég a maga baja :)
Egyelőre foglalkozzunk az ünneppel, ez az, amivel mostanság foglalkozom...de ezt egy másik bejegyzésben majd...
:)