Köszöntés, emlékezés

Szeretettel köszöntöm újabb nyilvános és "titkos" olvasóimat!!! Köszönöm, hogy benéztek néha, és remélem, olyanokat olvastok, amitől gazdagodtok :)

Néhány karácsonyi emléket szeretnék leirni gyerekkoromból...az egyiket inkább csak másoktól tudom, nem igazán emlékszem rá...
Épp karácsony első napján jöttünk haza a kórházból Édesanyámmal, 3 napos voltam!!! Jó hideg volt, ropogott a hó a csizma alatt...na persze, nem az enyém alatt :) Este...-akkor még az énekkar is, most már csak a gyerekek, fiatalok- az énekkar örömmel ment kántálni, vinni az örömhirt az embereknek...Hozzánk is bejöttek, és Édesanyám legjobb barátnője megfogott a lábamtól fogva (egy három NAPOS kisbabát) végig húzott az ágyon...Édesanyám a fal mellé fektetett, hogy legyek biztonságban, hogy hozzám ne érjen senki...Ibolya néninek nem volt gond, kihúzott az ágy szélére, hogy jobban lásson, és fel is vehessen az ölébe :) Mókás, örülök, hogy örültek nekem :) Karácsonyi gyerek vagyok én, és ennek is nagyon örülök...

Egy másik karácsonyi emlék...erre én is emlékszem...Édesapám forgó karácsonyfát csinált nekem karácsonyra!!! Volt ott öröm!!! Ilyet senki még csak nem is hallott, nem hogy látott volna :))) Tényleg örültem neki, mert amúgy sose szerettem karácsonyfát disziteni, mert mindig egyedül kellett csináljam, a testvéreim sose segitettek :) De amikor a karácsonyfa forgott, az más volt!!!
Amikor jöttek a "kántások", mindenki táltott szájjal maradt, hűha, leültek, és csak nézték a karácsonyfát csendben :) Persze a szép égők csillogtak rajta :)

Egy másik kellemes emlék az, hogy ilyenkor leginkább otthon volt a család, nekem is vakáció volt, szüleim nem dolgoztak...együtt ünnepelhettünk...és meglátogattuk a nagyobb családot...együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, énekeltünk, főleg, mig tatám is élt...mindig, most is, minden évben megkántáljuk Mamát...(már ha otthon vagyok, akkor én is), szerintem ez nagyon szép ajándék a család részéről...gyerekek, unokák énekelnek az ablak előtt :) Ha mind ott vagyunk, akkor vagy egy jó kis csapat :) Óóó annyira szeretek kántálni...

Mivel bennem is igy maradt meg, szeretném, ha én is tudnék minél több időt tölteni kis csemetémmel, meg drága férjecskémmel...olyan drága az idő, amit velük töltök. Mikor arról volt szó, hogy vissza kell menni dolgozni, beijedtem rendesen, szinte semmit nem dolgoztam itthon, állandóan Priszcillával játszottam, vele voltam egész nap, gondoltam, használjam ki az időt...Most, hogy már kicsit megnyugodtam, mert még 2 éves koráig itthon lehetek, hajlamos vagyok arra, hogy fontosabb legyen számomra a mindennapi munka elvégzése, mint kisbabámmal való játszás, foglalkozás...pedig miatta lehetek itthon...
Az Úr segitsen bölcsen számláni, beosztani időmet...perceimet, napjaimat...