A cím alatt...

...levő kép az a fehér futórózsa közelről, amiről korábbi bejegyzésemben írtam...kicsit jobb minőségű kép, mint az előbbi...ez a rózsa a kedvencem egész kertünkből...na jó, nincs olyan sok még...csak vagy 8 féle...de remélem, lesz még több is :)

A rózsák világában...

 Bazsarózsa

 Érik az eper :P

 Sajnos nem látszik jól, de érik a cseresznye.....

 Illatozó virágaim :)

Csöppségem 

 Judithéknál cseresznyéztünk szombaton...na jó, csak pár szemet...mire jól megérne, már nem lesz a fán :)

 Cseresznyékkel a füleken :)

 

 Igazi felüdülés egy reggeli séta a kertben...

 Rózsaszínű futó rózsa

 Fehér futórózsa...bárcsak visszaadhatnám az igazi színét...csak gyönyörködni lehet benne...

Sárga futórózsa...egy kis megjegyzésként elmondom, hogy nem szeretem a sárga virágokat, de ez olyan különleges, és szép, hogy ebben is gyönyörködöm...hatalmasra nyílik ez a virág...nagyon szép...Az Úr csodái ezek a számomra...nagyon hálásak vagyok értük, és Immánuelért is, aki ápolja, gondozza őket :)

Az idő az én ellenségem...

...úgy telik, hogy észre se lehet venni...

Igazából ezt a blogot azért kezdtem el irni, mert a számitógépről letörlődött a Priszcilla terhesnaplója és a babanaplója, mikor 6 hónapos körül lehetett, és arra gondoltam, hogy ilyen helyen könnyebben "megmarad"...
Aztán sok minden került fel a blogra, egy rendszertelen lecsó lett az egész...

De akkor se bánom, és most újból irok a Priszcilla babanaplójába....


PRISZCILLA

A kis Hercegnő 19 hónapos, aki magát "PISSZI"nek szólitja. Egyre többet beszél (értelmesen most már). Még mindig vannak szavak, amiket nem értek meg, nem jöttem rá, hogy mi akar lenni, de majd rendre mindenre fény derül...
Sokat sétál, szalad...a friss levegőn nagyon szereti...
Baba, labda, hinta, csűzda, bicikli, babakocsi, éneklő játékok...ezek kötik le a figyelmét a nap nagy részében. Rajzol (illetve még csak firkál), gyűrmázik... 
Úgyesen letörli szalvétával az asztalt, az ablakot, stb, mindenben segiteni akar...a mosógépbe segit betenni a ruhákat, elkavarja a tojássárgáját cukorral, sepreget, feltöröl, na jó, mindent segitséggel...és egy másfél éves gyermek ügyességével :) de az akarat megvan benne, szivesen, nagy örömmel segit bármiben...
Ennivalót ha földre ejri, tudja, hogy a kukában a helye, és viszi is nagy szorgalommal, persze csak akkor, ha tudja, hogy észerevettem...
Nagyon akaratos, makacs, a magáéból nem akar engedni, néha emiatt összekapunk, vagy elővesszük a fakanalat, és általában sirás a vége, de aztán mindig megbékülünk. 
Az alvással nincs baj, de az evéssel olyan szinten igen, hogy mindent csak PISSZI, egyedül. A leves még nehezen megy, és olyan sokáig kavargatja, hogy egy idő után megúnja, és már jól is lakott a kavargatással...tovább nincs türelme, inkább nem eszik, az éhséget reggeltől estig nem érzi...
Imádkozni, énekelni szeret, de most már nem táncol minden énekre olyan hűségesen. Ha tőlünk nem látja, lassan lassan el fogja felejteni :). Az imádkozásnak is megvannak a szabályai...Mikor leülünk ebédelni (mindenkinek ülni kell!!!), aztán mindhárman megfogjuk a kezünket, és mikor elmondtuk az imádságot, Apa és Anya megpuszilják egymást, utána PISSZInek a kezét mindketten. Ez már szabály számára. Lefekvéskor is megvannak a szabályai...amik csak úgy, spontán alakultak ki...
Az ivást is lassan megtanulja teljesen egyedül pohárból. Már nem minden alkalommal önti ki.
A fogmosást bevezettük, habár még nem elég rendszeres. Ő azért legszivesebben minden kézmosás helyett inkább fogat mosna.
A bilizés még nem működik, illetve nem szól, ha rá is kérdek, azt mondja nem kell, még ha már erőlködik is, akkor is azt mondja nem kell.
Bocsánatot úgy kér, hogy odabújik, a vállamra hajtja a fejét. Ez a szeretet kifejező jele is.
Puszit tőle senki nem kap, kivéve a legkedvesen barátait, Dami, Loiska, Debi, Józsefke, na meg a babái és a játékai. De felnőttek hiába zsarolják akármivel. Puszi helyett durván odacsap. Nem és kész.
Amúgy ha semmi baja (megfázás, fogbújás), akkor kedves, nevetgélő, jókedvű kisbaba még mindig. HÁLA AZ ÚRNAK ÉRTE!!!

Egy másik naplót is elkezdek most, ez lesz a második gyerekünk terhesnaplója...

A nevét még nem ismerjük...
Ezen a héten vagyok 16 hetes a kis Pocaklakóval...Nagyon örülünk neki, és hálát adunk az Úrnak, hogy adta őt nekünk, és eddig megsegitett vele!!!
Egyesek azt mondják kisfiú lesz, volt aki álmodott vele. Én nem érzek semmit ezzel kapcsolatban, és az orvos sem tudtam megálllapitni még, talán legközelebb. Nem is annyira fontos, számomra mindegy, igy is, úgy is az Úr ajándéka, és akár kisfiúnak, akár kislánynak is örülnék...Mindenesetre örülök, hogy jön, és nagyon fogom szeretni, és amit csak lehet, megteszek azért, hogy egészséges, értelmes, elégedett, boldog kisbaba legyen. Igyekszem ezt tenni Prisszel is, habár kicsit őt elhanyagoltam mostanában...
A kis Pocaklakó mostanában nagyon sokat mozog már, lassan egy hónapja, hogy először éreztek a kis mocorgását...de most már reggel, este, éjszaka, napközben, amikor csak rájön a tornaóra, mozog és mozog sokáig...örülök neki. Olyan érdekes és jó érzés, nagyon vágytam már erre, ezek miatt a kis mozgások miatt hiányzott olyan nagyon a terhesség, ezek miatt élveztem olyan nagyon ezt az időszakot. Most már hála az Únak nem is nagyon érzem rosszul magam, csak nagyon ritkán. Azért vigyázni kell, és kielégiteni a kis Picurka igényeit, mert ha nem, akkor csúnyán tud csinálni.
Nem tetszik neki, ha Prisz ugrál a hasamon, vagy rugdos, és legfőképpen az nem tetszik neki, ha éhes vagyok...ez azt jelenti, hogy 3 óránként kell egyek...ha nem más, egy alma, egy szendwich, de ez nem is mindig elég...Ez van...ezek az igényei...Ő ilyen, Prisz egy kicsit más volt. Mindkettőt úgy szeretem, ahogy van.
Nagyon!!! :)


Egyelőre ennyi...
Megpróbálok még néhány képet feltenni, és a legközelebbi bejegyzésig szünetet tartok...

 Húsvéti angyalka :)

 Babakocsival sétáltatja a babát

 Rajzol