"...félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét....mert drága véren, a hibátlan és szeplőtlen véren, a Krisztus vérén...váltattatok meg..." 1 Péter 1.
Valóban fontos, hogy a perceimet, óráimat hogyan töltöm el...esetleg valaki kivülről figyel, amikor nem is gondolom...és az Ige azt is mondja, nem csak Timóteusnak, hanem nekem is, hogy "légy példája a hivőnek..."...főleg a gyerekek nagyon megfigyelnek és megjegyeznek mindent. Igaz, hogy Prisz még nem fog fel mindent (legalábbis mi úgy gondoljuk), de már most fontos, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, és egymáshoz is, mi szülők...de nem csak másokért fontos, hogy hogyan töltöm el perceimet, óráimat, egész életemet...hisz nem veszendő holmin, aranzon, vagy ezüstön váltattam meg, hanem a Krisztusnak a vérén, ami számomra a legdrágább. És ha ily nagy árat fizetett Krisztus, milyen nagyon fontos, hogy én is hogyan élem napjaimat...hogy kedves legyek Előtte...hogy áldják az Ő Nevét, ha rám néznek, hogy Őt lássák bennem...és nem utolsó sorban, mert az Atya megitél engem minden cselekedetemért...ezért....kivánom félelemmel eltölteni ezt a napot...az Úrral betöltekezve....
Az Úr segitségével!!! Áldott legyen az Ő Neve!!!
2010. szeptember 22., szerda
2010. szeptember 19., vasárnap
Kérdés
Minden anyuka úgy van, hogy amig a gyerek(ek) kicsi(k), addig nem tud odafigyelni az Igére az imaházban? Annyira lefoglal Priszcilla, (vagy én őt???) hogy néha vagy nagyon kevéssel, vagy üresen jövök haza a gyülekezetből...
Ma csak annyit tudtam megjegyezni, hogy az Úr az én Szabaditóm, Menváram. Meg hogy "Micsoda az ember, hogy gondolsz reá?" Persze, ez is elég ok a hálaadásra...de néha olyan nehéz elmélyedni az Igében...mindig attól félek, ha csak egy pillanatra nem nézek rá, hogy valami butaságot csinál, vagy elkiabálja magát (itthon gyakori, hogy valamire rácsodálkozik, vagy eszébe jut valami, és elkezd hirtelen veszekedni de úgy szaporán a játékaival)...többször előfordult, hogy a látómezőmben volt, mégis lefordult a székről, és már a levegőben kaptam el, fejjel lefele volt...csakhogy nem érte el a földet....kis hirtelenke néha...amúgy ma jó kislány volt, nem beszélgetett hangosan, de állandóan lefoglaltam...a Bibliát nagyon szereti, semmiféle más játék nem kell neki, ha meglátja, na de persze az érzése még nem elég kifinomult hozzá, hogy ne tépje el...igy a Bibliámat el kell tegyem a szeme elől...
144 Zsoltár:
"Áldott az Úr, az én köváram, aki hadakozásra tanitja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabaditóm nékem, pajzsom és az, a kiben én bizom: ő veti alám népemet.
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a lehellet, napjai, mint az átfutó árnyék.
...
Isten! Új éneket éneklek néked, tizhúrú hangszerrel zengedezlek téged
...
Boldog nép az, a melynek igy van dolga, boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene."
Milyen gyönyörű Igék...milyen nagy okunk van arra, hogy dicsérjük az Urat, hogy zengedezzünk Neki!!! És mily boldog vagyok én, hogy az Úr az én Istenem!!! Áldott legyen az Úr!!!
Ma csak annyit tudtam megjegyezni, hogy az Úr az én Szabaditóm, Menváram. Meg hogy "Micsoda az ember, hogy gondolsz reá?" Persze, ez is elég ok a hálaadásra...de néha olyan nehéz elmélyedni az Igében...mindig attól félek, ha csak egy pillanatra nem nézek rá, hogy valami butaságot csinál, vagy elkiabálja magát (itthon gyakori, hogy valamire rácsodálkozik, vagy eszébe jut valami, és elkezd hirtelen veszekedni de úgy szaporán a játékaival)...többször előfordult, hogy a látómezőmben volt, mégis lefordult a székről, és már a levegőben kaptam el, fejjel lefele volt...csakhogy nem érte el a földet....kis hirtelenke néha...amúgy ma jó kislány volt, nem beszélgetett hangosan, de állandóan lefoglaltam...a Bibliát nagyon szereti, semmiféle más játék nem kell neki, ha meglátja, na de persze az érzése még nem elég kifinomult hozzá, hogy ne tépje el...igy a Bibliámat el kell tegyem a szeme elől...
144 Zsoltár:
"Áldott az Úr, az én köváram, aki hadakozásra tanitja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabaditóm nékem, pajzsom és az, a kiben én bizom: ő veti alám népemet.
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a lehellet, napjai, mint az átfutó árnyék.
...
Isten! Új éneket éneklek néked, tizhúrú hangszerrel zengedezlek téged
...
Boldog nép az, a melynek igy van dolga, boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene."
Milyen gyönyörű Igék...milyen nagy okunk van arra, hogy dicsérjük az Urat, hogy zengedezzünk Neki!!! És mily boldog vagyok én, hogy az Úr az én Istenem!!! Áldott legyen az Úr!!!
2010. szeptember 17., péntek
Vegyes képek...
Priszcilla 10 hónaposan
3 ünnep: 6 éves házasok, Immánuel 30 éves, Priszcilla 10 hónapos
Priszcilla a ruháskosárban: KUKK
Süt a Nap
Meglátogattam Apát a kórházban :) örültem, hogy láttam
Immánuel első reggelije itthon két hét után
Egy kis diétás kaja...persze ez az én porcióm, az Immánuelé 3x ennyi :)
Priszcilla enni tanul...egyedül!!!
Csalamádé készül, a zöldségeket a kerti kagylóban mostuk meg
Még mindig szépen virágzik a rózsa...ez szin a kedvencem...
Most már letölthetők a képek a telefonomról, igy fényképezőgép hiányában is készithetek képeket és le is lehet őket tölteni. Hála az Úrnak.
2010. szeptember 16., csütörtök
Egy kis újitás a blogon
Őszies hangulat lett a blogon. Végülis a természetben is lassan beáll az ősz...vagy már beállt...mindenesetre, szines leveleket, gesztenyét már lehet találni a parkban, és a hűvősebb éjszakák is jelzik, hogy vége van a nyárnak....Két legkedvencebb évszakom ebben az évben elmúlt, de Isten kegyelméből még lesz kettő idén :) Minden évszaknak megvan a szépsége, de azért a tél áll az utolsó helyen nálam, a hideg miatt...brrrr...
Újabb hirek...
...kis családunkról, most már képekben is. :)
Egy pár képek sikerült késziteni, örülök nekik, mert az utóbbi egy hónapban nem sok kép készült a családban...
Hála az Úrnak, Immánuel jobban van, a látása heylrejött, a lábai nincsenek olyan nagyon megdagadva, viszont most kicsit bepirosodtak, holnap elmegyünk az orvoshoz, hogy megnézze.
Amúgy az étvágya jó, a véranaliziseket megismételtük, és ahhoz képest, ahogy voltak, most jól jöttek ki.
Priszcilla egyre huncutabb, egyre okosabb, már néha szeretne túl járni az eszünkön....Nem túl korai még???
Most már a lábacskáit ügyesen teszi, tanul járni, állni pár percig támaszkodva áll. Enni egyedül eszik amit kézzel meg lehet enni, inni szivószállal általában. Ami újdonság, az a tejcsi. Most már keverjük a tejport tejjel, és mire 1 évesek leszünk, szeretném, hogy csak tejet igyon.
A beszéde napról napra jobb...Apa, Anya, Mama, TA=hinta, HÁM-HÁM=kutya, PÁ=hoppá, TÁJ=köszönés, NYÁMI=éhes, szomjas, finom, és minden ami az evéssel kapcsolatos. Ha bilire kivánkozik, akkor nagyokat nyög...BABA...nahát, egész nap ezt fújja, és én majdnem kifelejtettem a sorból :)
Mindn kis szónak, gagyogásnak nagyon örülök, és nagyon boldog vagyok, kivéve, ha az imaházban vagyunk, mert ha a kis kislányos hangját elengedi, van ott ám hang......mindenkit túlkiabál, ha akarja...és mért ne akarná...jajaj...szükség lesz itt még egy kis nevelésre. Adjon az Úr hozzá bölcsességet és türelmet....
Áldott legyen az Úr Neve mindenért!!!
Apával 11 hónaposan (és 6 naposan)
Nézd, Anya, itt vannak a babák
megpuszilom őket, jó?
nagyon szeretek olvasni :)
ez egy kis nyafogás, mert már álmos vagyok. :)
Hizelegni is tudok :)
Én is szeretnék fényképezni Anya...
Hála az Úrnak, Immánuel jobban van, a látása heylrejött, a lábai nincsenek olyan nagyon megdagadva, viszont most kicsit bepirosodtak, holnap elmegyünk az orvoshoz, hogy megnézze.
Amúgy az étvágya jó, a véranaliziseket megismételtük, és ahhoz képest, ahogy voltak, most jól jöttek ki.
Priszcilla egyre huncutabb, egyre okosabb, már néha szeretne túl járni az eszünkön....Nem túl korai még???
Most már a lábacskáit ügyesen teszi, tanul járni, állni pár percig támaszkodva áll. Enni egyedül eszik amit kézzel meg lehet enni, inni szivószállal általában. Ami újdonság, az a tejcsi. Most már keverjük a tejport tejjel, és mire 1 évesek leszünk, szeretném, hogy csak tejet igyon.
A beszéde napról napra jobb...Apa, Anya, Mama, TA=hinta, HÁM-HÁM=kutya, PÁ=hoppá, TÁJ=köszönés, NYÁMI=éhes, szomjas, finom, és minden ami az evéssel kapcsolatos. Ha bilire kivánkozik, akkor nagyokat nyög...BABA...nahát, egész nap ezt fújja, és én majdnem kifelejtettem a sorból :)
Mindn kis szónak, gagyogásnak nagyon örülök, és nagyon boldog vagyok, kivéve, ha az imaházban vagyunk, mert ha a kis kislányos hangját elengedi, van ott ám hang......mindenkit túlkiabál, ha akarja...és mért ne akarná...jajaj...szükség lesz itt még egy kis nevelésre. Adjon az Úr hozzá bölcsességet és türelmet....
Áldott legyen az Úr Neve mindenért!!!
2010. szeptember 6., hétfő
Újra együtt...
...a család...
Eltelt egy kis idő, amióta a kis családunk szétszakadt, és mindhármunknak rossz volt ezt átélni, de hála az Úrnak, most már újból együtt vagyunk. Immánuel hazajött a kórházból, Priszcilla nem kell olyan sokat nélkülözze Apát sem és Anyát sem :) Jó érzés ez. Nekem is nagyon hiányzott az együttlét már, mindannyiunknak...
Friss hirek Immánuelről: pénteken hazaengedték, aminek ő is nagyon örült. 2 hét alatt 17 kg-al gyarapodott a testsúlya, most már 63 kiló, és még nem állt meg. A szeme nagyon homályos lett az inzulintól, de most már, hála az Úrnak, sokat tisztult, majdnem tökéletes a látása. Mivel sokáig voltak magas cukorszintjei, ezért a szervezetében sok minden felborult...és ezért volt az, hogy a szemeivel mintha ködben látott volna, és a lábai megdagadtak. Mindkettő helyreáll, csak idő kérdése. A szemei hamar kitisztultak, viszont a lábai lassabban épülnek fel. De hisszük, hogy az Úr ebben is elvégzi a gyógyulást.
Egyre erősebb, egyre többet dolgozik a ház körül, a házban, nagyon sokat segit nekem a konyhában, most nagy hangsúlyt fektet az étkezésre, ez nagyon fontos neki, talán ezért is szorgoskodik a konyhában is. A pihenés is fontos lenne, viszont arra nem sokat ad...
Szellemi területen az Úr továbbra munkálja, szól hozzá, és ha nem is tud sokat az Igére figyelni (még egyelőre semmire nem tud sokáig koncentrálni...hamar megúnja a fűvágást, a hireket, a pihenést, igy az Igével is csak röviden foglalkozik, úgy félóránként váltja a tevékenységeket), de az Úr konkrétan szól hozzá, és arra rá tud állni, el tudja fogadni.
Priszcilláról...rohamosan fejlődik, sokminden kimaradt az utóbbi időben...mivel nem voltunk együtt...Immánuelt sokkolta a fejlődése, mikor a kórházba elvittem hozzá, mivel ő már jó pár hete nem realizálta, hogy mi történik körülötte. Már áll, néha pár másodpercre egyedül is, de fogózva sokáig eláll. A beszégetést nem hagyja, ő mindenbe beleszól, és néha mintha veszekedne a játékaival annyira erőteljesen, kiabálva gagyog hozzájuk... Most is kedves, jó kisbaba, nem nyafogós, nem sirós, csak mikor álmos, éhes, szomjas. De ahogy kielégitjük, azonnal mosolyog, nevetgél, és eljátszik 1-2 órát magában is akár. Hála az Úrnak!!! Nem is tudom, mi lett volna most velem, ha sirós kisgyerek lett volna...de az Úr mindig mindenről gondoskodott :) Nagy lecke volt ez nekem, hogy mindig mindent a maga idejében kell tenni. Ezt megtanultam. És nem akarom elfelejteni, mert sokba került ez nekünk :(
Szeretném köszönteni két újabb rendszeres olvasómat: Borzási Annát, és Veress Annuska nénit. Köszönöm, hogy olvasnak, és köszönök minden (ima)támogatást.
Nagyon sokan nagyon sok helyről imádkoznak Immánuelért, lehet még olyanok is, akik nem ismerik. Teljes szivemből hiszem, hogy egy apró imácska sem hull a porba. Az Úr mind mind mind meghallgatja őket.
Most már mindenki hálát adhat, mert az Úr a "halál árnyékának völgyében is" velünk volt, Ő volt a mi oltalmunk, a mi erősségünk, és továbbra is Ő lesz. Nem hagy bennünket árván, ezt megigérte.
Hála, hála, hála az Úr Jézus Krisztusnak. Egyedül övé a dicsőség mindenért!!!
Aki olvassa ezt a blogot, és teheti, az imádkozzon Veress Ernő testvérért....nem tudom pontosan milyen próbában van, de ha másképp nem, akkor imával biztos segihetünk. Az Úr Jézus az ő betegségeit is felvitte a keresztfára...és nem csak az övéit. Nemrég kaptam a hirt, hogy Mama Lónán elesett, és eltört a felső karja. Műtét nélkül nem gyógyul meg, és ő nagyon fél...Nem sokat tudok még róla, de neki is segitségre van szüksége. Most nem tudok másképp segitni neki, csak az imával.
Az imának hatalmas ereje van.
Eltelt egy kis idő, amióta a kis családunk szétszakadt, és mindhármunknak rossz volt ezt átélni, de hála az Úrnak, most már újból együtt vagyunk. Immánuel hazajött a kórházból, Priszcilla nem kell olyan sokat nélkülözze Apát sem és Anyát sem :) Jó érzés ez. Nekem is nagyon hiányzott az együttlét már, mindannyiunknak...
Friss hirek Immánuelről: pénteken hazaengedték, aminek ő is nagyon örült. 2 hét alatt 17 kg-al gyarapodott a testsúlya, most már 63 kiló, és még nem állt meg. A szeme nagyon homályos lett az inzulintól, de most már, hála az Úrnak, sokat tisztult, majdnem tökéletes a látása. Mivel sokáig voltak magas cukorszintjei, ezért a szervezetében sok minden felborult...és ezért volt az, hogy a szemeivel mintha ködben látott volna, és a lábai megdagadtak. Mindkettő helyreáll, csak idő kérdése. A szemei hamar kitisztultak, viszont a lábai lassabban épülnek fel. De hisszük, hogy az Úr ebben is elvégzi a gyógyulást.
Egyre erősebb, egyre többet dolgozik a ház körül, a házban, nagyon sokat segit nekem a konyhában, most nagy hangsúlyt fektet az étkezésre, ez nagyon fontos neki, talán ezért is szorgoskodik a konyhában is. A pihenés is fontos lenne, viszont arra nem sokat ad...
Szellemi területen az Úr továbbra munkálja, szól hozzá, és ha nem is tud sokat az Igére figyelni (még egyelőre semmire nem tud sokáig koncentrálni...hamar megúnja a fűvágást, a hireket, a pihenést, igy az Igével is csak röviden foglalkozik, úgy félóránként váltja a tevékenységeket), de az Úr konkrétan szól hozzá, és arra rá tud állni, el tudja fogadni.
Priszcilláról...rohamosan fejlődik, sokminden kimaradt az utóbbi időben...mivel nem voltunk együtt...Immánuelt sokkolta a fejlődése, mikor a kórházba elvittem hozzá, mivel ő már jó pár hete nem realizálta, hogy mi történik körülötte. Már áll, néha pár másodpercre egyedül is, de fogózva sokáig eláll. A beszégetést nem hagyja, ő mindenbe beleszól, és néha mintha veszekedne a játékaival annyira erőteljesen, kiabálva gagyog hozzájuk... Most is kedves, jó kisbaba, nem nyafogós, nem sirós, csak mikor álmos, éhes, szomjas. De ahogy kielégitjük, azonnal mosolyog, nevetgél, és eljátszik 1-2 órát magában is akár. Hála az Úrnak!!! Nem is tudom, mi lett volna most velem, ha sirós kisgyerek lett volna...de az Úr mindig mindenről gondoskodott :) Nagy lecke volt ez nekem, hogy mindig mindent a maga idejében kell tenni. Ezt megtanultam. És nem akarom elfelejteni, mert sokba került ez nekünk :(
Szeretném köszönteni két újabb rendszeres olvasómat: Borzási Annát, és Veress Annuska nénit. Köszönöm, hogy olvasnak, és köszönök minden (ima)támogatást.
Nagyon sokan nagyon sok helyről imádkoznak Immánuelért, lehet még olyanok is, akik nem ismerik. Teljes szivemből hiszem, hogy egy apró imácska sem hull a porba. Az Úr mind mind mind meghallgatja őket.
Most már mindenki hálát adhat, mert az Úr a "halál árnyékának völgyében is" velünk volt, Ő volt a mi oltalmunk, a mi erősségünk, és továbbra is Ő lesz. Nem hagy bennünket árván, ezt megigérte.
Hála, hála, hála az Úr Jézus Krisztusnak. Egyedül övé a dicsőség mindenért!!!
Aki olvassa ezt a blogot, és teheti, az imádkozzon Veress Ernő testvérért....nem tudom pontosan milyen próbában van, de ha másképp nem, akkor imával biztos segihetünk. Az Úr Jézus az ő betegségeit is felvitte a keresztfára...és nem csak az övéit. Nemrég kaptam a hirt, hogy Mama Lónán elesett, és eltört a felső karja. Műtét nélkül nem gyógyul meg, és ő nagyon fél...Nem sokat tudok még róla, de neki is segitségre van szüksége. Most nem tudok másképp segitni neki, csak az imával.
Az imának hatalmas ereje van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)