Kérdés

Minden anyuka úgy van, hogy amig a gyerek(ek) kicsi(k), addig nem tud odafigyelni az Igére az imaházban? Annyira lefoglal Priszcilla, (vagy én őt???) hogy néha vagy nagyon kevéssel, vagy üresen jövök haza a gyülekezetből...
Ma csak annyit tudtam megjegyezni, hogy az Úr az én Szabaditóm, Menváram. Meg hogy "Micsoda az ember, hogy gondolsz reá?" Persze, ez is elég ok a hálaadásra...de néha olyan nehéz elmélyedni az Igében...mindig attól félek, ha csak egy pillanatra nem nézek rá, hogy valami butaságot csinál, vagy elkiabálja magát (itthon gyakori, hogy valamire rácsodálkozik, vagy eszébe jut valami, és elkezd hirtelen veszekedni de úgy szaporán a játékaival)...többször előfordult, hogy a látómezőmben volt, mégis lefordult a székről, és már a levegőben kaptam el, fejjel lefele volt...csakhogy nem érte el a földet....kis hirtelenke néha...amúgy ma jó kislány volt, nem beszélgetett hangosan, de állandóan lefoglaltam...a Bibliát nagyon szereti, semmiféle más játék nem kell neki, ha meglátja, na de persze az érzése még nem elég kifinomult hozzá, hogy ne tépje el...igy a Bibliámat el kell tegyem a szeme elől...
144 Zsoltár:
"Áldott az Úr, az én köváram, aki hadakozásra tanitja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabaditóm nékem, pajzsom és az, a kiben én bizom: ő veti alám népemet.
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a lehellet, napjai, mint az átfutó árnyék.
...
Isten! Új éneket éneklek néked, tizhúrú hangszerrel zengedezlek téged
...

Boldog nép az, a melynek igy van dolga, boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene."









Milyen gyönyörű Igék...milyen nagy okunk van arra, hogy dicsérjük az Urat, hogy zengedezzünk Neki!!! És mily boldog vagyok én, hogy az Úr az én Istenem!!! Áldott legyen az Úr!!!