Priszcilla tegnap úgy evett, mint egy kiéhezett farkas. Csak kicsit kellett panaszkodnom, és azonnal megcáfolta, amit irtam...pedig nem tudott róla, de megérezte, hogy panaszkodtam rá. Reggel este 1-1 üveg tejcsi, ez mindig igy van, aztán déli alvásoknál (2x) fél-fél üveg, és ezen kivül még 3 étkezése volt, de a tegnap 4 lett belőle, és mind a 4x csodálkoztam rajta. Mint a kismadár, aki várja anyukája csőréből a finomságot, ő is úgy nyitotta kis száját a következő falathoz, nem kellett semmivel bolonditni, a dicséretekre sem volt szükség a motiváláshoz. Nem ismertem rá...ez is egy csoda...
Hálás vagyok érte az Úrnak...újból...
Tegnapelőtt és tegnap tanult egy új szót: elment....ennek is örülök. Az ÁMENt már rendszeresen mondja, nem csak az imaházban, de sokszor itthon is. Evés előtt kicsi kezecskéjét összeteszi, hogy imádkozzunk. Van mikor segitség is kell hozzá, de néha egyedül...Hála ezért is.
Ma egy újabb meglepetéssel jött...sokat tanitottam, hogy mondja, vagy mutassa a választ a "hány éves vagy?" kérdésre....és lám lám ma mondta is és magasra felemelte a kezét (mint ahogy énekelni szokott) és a mutató újját kiegyenesitette....már biztos van 3 hónapja, hogy tanitom erre...de a kis huncut nem akarta mondani...pedig látszott rajta, hogy tudja, csak huncutul kipróbálta a türelmemet... De ma ezt az örömöt is megadta nekem... Hála az Úrnak...kegyelmes hozzám...és nagyon szeret...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése