...Lónán Priszcillát kis királynőnek kezeli mindenki. Ezt tudja és kihasználja.
Úgy parancsolgat, rendezget, ahogy neki jól esik, mindenki élvezi, és sőt provokálják!!! Ez annyira fokozódott, hogy a végén már álmában is HADD EL!!!!, E VEDD EL!!!!!!-t álmodott, és nem tudott nyugodtan aludni...aztán egy idő után már csak elaludt...de az biztos, hogy mindenkit rendreutasit, és nehogy merj ellenállni neki, mert akkor megismered a haragját!!! Összehúzza szemöldökét, és egy olyan MIT KÉPZELSZ képet vág, hogy annak muszály engedelmeskedni.
Minden újdonság neki Lónán...annyira, hogy a sok játék, a sok új kép, stb sokkal fontosabb, mint az evés...nem is evett mig ott voltunk, három nap alatt talán annyit, mint ma itthon egy nap alatt...de nem baj, a sok élmény nagyon fontos volt neki.
Csak ezt a kapitányoskodást nem tudom hogy szoktassam le....lehet, hogy magától leszokja. Itthon úgyse veszi fel senki...
A szobatisztaságra szoktatás folyamatban. Nagy meglepetésemre ma kérte a bilit. Nappal már nem használunk pellust...hiszem, hogy az Úr megsegit...mindenesetre szerdán a türelmem ki volt próbálva ezen a területen, és elbuktam...este sirva magyaráztam neki, hogy nem szabad nadrágba engedni, csak a bilibe...Lehet, hogy megértette, lehet, hogy a könnyeimnek hatása volt, mert azóta csak egyszer fordult elő, hogy beleengedett egy keveset, elfelejtkezett....de olyan aranyos volt...kért szalvétát, hogy a könnyeimet letörölje...ilyen pillanatokat el se tudtam volna képzelni, mig nem voltam édesanya....sőt, eddig sem.....de most már előfordult...és nem adnám semmiért....talán még azt is elmondhatom, hogy az egész szerdai idegesség megérte ezért a pillanatért...amikor összehúzott szemöldökkel figyelte, hogy miért sirok olyan nagyon, miért potyognak a könnyeim, szinte nem jött, hogy higgye, hogy nekem is van olyan....Nagyon aranyos volt....
Egyre jobban fejlődik, rengeteget beszél...mindent mond, csak éppen van néhány szó, amin sokszor gondolkodok, hogy mi lehet...egyik ilyen a FUTÁTÁ....egyelőre nem jöttem rá, pedig nagyon sokszor használja...
Amikor felébred, nagyon kedvesen fogad bennünket, Apát is, Anyát is....aranyosan köszön, hogy szia, meg hiv: Gyeje be Anya!!! (a szobájába) Aztán pedig kezdődik a sok magyarázás...mindent el akar mondani mindenről, ami a kicsi fejében elfér... :)
Ez egy ilyen 20 hónapos "szülinapi" beszámolónak is megteszi...a babanaplóba... :) Ha még lehet babának nevezni...lehet, hogy már kislány, nem tudom mikor van a határ...
Hála érte a mi drága Urunknak!!! Drága ajándékot kaptunk benne!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése