Isten egy újabb csodája

Egy csoda...ajándék...


Tegnap voltam újból dokibácsinál...végre sikerült elmenni...
És ahogy a kis pocaklakót megnézte, rögtön rávágta, hogy kisfiú...azt nézte legelőször, mintha kiváncsibb lett volna mint én...
Hogy is van ez? Hát, már mindenki szinte naponta kérdezék, hogy mi lesz...Mindenki kiváncsi volt...bennem volt egy békesség, hogy teljesen mindegy, csak az Úr adja, hogy egészséges legyen. És igazából nem is érdekelt olyan nagyon, hogy micsoda, csak na...mégis kiváncsi voltam, de mindkettőnek örültem volna...

Aztán mikor a doki szinte örülve kimondja, hogy kisfiú, majdnem felugrottam az ágyról...Kiabálva kérdeztem, hogy kisfiú????? Igen, kisfiú.....De jó.....mondtam....ahogy kijöttem, rögtön hivtam Immánuelt telefonon, hogy kisfiú....Olyan kimondhatatlan öröm volt a szivemben, mig vezettem hazafele, csak vigyorogtam az autóban, és azon gondolkodtam, hogy ha valaki lát, akkor biztos azt gondolja rólam, hogy na ez is bedilizett....próbáltam komoly lenni, de nem ment... :))) Immánuel itthon az ajtóban várt, és azonnal megölelt...nagyon örül....gratulált, meg minden....

Ezek után azon gondolkodom, hogy milyen reakcióm lett volna, ha kislány lenne....teljesen meg voltam nyugodva, és örültem volna, ha kislány.....de valahol mélyen úgy érzem, hogy nem ennyire.... Vajon miért? Nem tudom...Nagyon kicsi az esélye, de ha mégis kislány lesz, nagyon hálás leszek érte az Úrnak...Illetve már most nagyon hálás vagyok!!! Az Úr áldja meg őt is, és szüleit sok sok erővel, türelemmel, bölcsességgel!!!
Ámen!

A terhesség felén immár túl vagyunk, 21-22 hetes a kis családtag :)
Priszcilla már sokat simogatja, és puszit is neki szivesen osztogat bármikor, szülei még nagyon ki kell érdemeljék...(a puszit)...

Öröm napokat élünk át mostanában.... :)