Prisz folytatás...

Tegnap irtam Priszről...

Ma újabb hireim vannak, ugyanis elkezdtünk bölcsődébe járni.
Nagyon izgultam. És habár tudtam, hogy az Úr kezében van minden, annyira elérzékenyültem...
Már tegnap készitettem lelkileg. Mondtam, hogy megyünk gyerekekhez, és hogy sok játék lesz, és játszani fog kisfiúkkal, kislányokkal. Azonnal indult volna, már az este nyafogott, hogy most akar menni. De azért megvártuk a reggelt. Persze, ahogy gondoltam, nem ébredt fel, én kellett ébresszem, amit nem szeretek, mert akkor egész nap nyűgös, stb. Amúgy is éjszaka nyugtalanul aludt, felsirt többször is. Szóval felébresztettem, és mondtam, hogy készülödni kell, mert hogy megyünk gyerekekhez. Hát persze, az arca felvillant, és egyből rávágta, hogy autóval...hát, én is úgy terveztem, hogy autóval megyünk, igy teljesült a kivánsága...Érdekes ez még nekem, hogy a kivánságait ki tudja szavakkal fejezni, legtöbbször meglepődök még, mert nem vagyok hozzá szokva...Az úton az autóban is készitettem...magyaráztam neki, hogy játszani fognak gyerekekkel...na jó, de ott románul fognak beszélni, és kicsim, te nem fogod megérteni...aztán meg azt is mondtam, hogy miután játszottak, Apa meg Anya érte jön autóval..még jó, hogy volt annyi eszem, hogy az autóban ezt elmondjam neki...megérkeztünk, és még be se léptünk jóformán az épületbe, üvöltééééés....MAMI, te rog NUUUUU, Anyaaaaaaaaaaaa........nneeeeeeeeeeeeeemmmmmmmm........kb 3-4 gyerek sirt, verte magát a földhöz, hogy nem akartak ott maradni....Prisz annyira megszeppent, hogy nem tudta hova tenni ezt a cirkuszt. Teljesen lesokkolta a kép, ha akart volna se tudott volna sirni szerintem. Na de az anyja annál inkább...mióta terhes vagyok, sokkal inkább érzékeny vagyok, mint addig, pedig addig se voltam kemény dió. Csak amúgy potyogtak a könnyeim, és közben próbáltam Priszcillának magyarázni, hogy mi történik. Sajnos hazudtam neki, mert hirtelen nem jutott jobb eszembe, azt mondtam, hogy sirnak, mert fáj a hasuk. Immánuel ennél bölcsebb volt, mondta, hogy sirnak, mert nem akarnak játszani, és odavitte, hogy vigasztalja meg, mondták: ne sirjál, ne sirjál egyik kisgyereknek...na, az annál jobban sirt...
Elköszönni nem tudtam, mert már egyáltalán nem tudtam visszatartani a könnyeimet...Gyorsan kihúztam a csikot. Pedig úgy terveztem, hogy megpuszilom, és megmondom neki még egyszer, hogy miután játszott, anya meg apa nemsokára jönnek, és majd autóval hazamegyünk, legyen jó kislány. Na ez csak terv volt....A bölcsi vezetőjével megegyeztünk, hogy ha kell, felhiv...És én egész délelőtt lestem a telefonomat, nem gondoltam, hogy 1-2 óránál többet kibir...de hát....nem hivtak, és igy 12-kor utána mentünk.
Na, nem dicsérték agyon, de azt mondták, első naphoz képest jól viselkedett, az ebédet mind megette (amúgy ez itthon elég kinos, erőltetni kell), szót fogadott, nem sirt egyfolytában, hanem csak rövidebb szakaszokban...ez azért is jó, mert látva a siró gyerekeket, tényleg nem tűnik soknak...sokat nem beszélt, és nem volt rossz kislány.
Ez igy elsőre azért mégiscsak megvigasztal.
Mikor meglátott, rohant hozzám, a nyakamat átölelte, és hahotázva nevetett...olyan jól esett, hogy nem sirt :) Örült nekem, nekünk, Apa is ott volt....Aztán mikor jöttünk haza, köszönt ügyesen, hogy SARUMANA, persze kellett mondani neki, de azt senki nem mondta hogy puszit küldjön, ő meg küldte nagy buzgón...Érdekes, nem szokásunk igy elköszönni, nem tudom, honnan vette...de nekem jól esett, hogy ilyen nyugodt, örömteli, és nem feszült, meg hisztis.

Itthon Lois kérdezte tőle, hogy voltál bölcsiben? Az ő válasza az volt, hogy igen, voltam, és holnap is megyek...nagy büszkén mondta....és aztán később játszás közben valamit ideadott nekem, és mondta: MULTUMESC Anya....többször is előfordult....később meg SARUMANA....a kis drágám hamar elkezdte tanulni a román nyelvet :)
Amikor kérdeztem tőle, hogy mivel játszott, azt mondta, hogy lufival. És igaz, mert a reggel láttam, hogy lufik voltak a földön...Ez is még érdekes nekem, hogy dolgokat el tud "mesélni", mondani...magától, anélkül, hogy valaki a szájába rágná, hogy most mit kell mondani...Különös...hamarabb nő, fejlődik, mint ahogy azt követni tudnám...alig hiszem, hogy már bölcsibe jár :)

Kiváncsi vagyok nagyon a további fejleményekre...biztos lesznek még meglepetések részéről...és imádkozom, hogy szeresse a bölcsit, ne hisztizzen úgy, mint néhány más gyerek...