Priszcilla

Néhány szót róla is kell ejtsek...

A tábor hete alatt Lónán volt, Tatánál, Mamánál...már előtte elengedtem egy-egy napra, fél napra ide-oda ismerősökhöz, vagy Bálint Mamához...elég sokat volt távol itthonról, és már kezdett elkanászosodni...nem fogadni szót, "durva" szavakat használni, mint pl. hagyjál békén, stb...Szóval igy került Lónára egy hétre...

Aztán első nap már belázasodott...39,5 fok láza lett, délutánonként csak Édesapámmal volt otthon, és mint mindig, délután nyűgösebb, a délelőtt nem szokott gond lenni neki...először azt sem tudtuk, hogy mi baja van, aztán rájöttem, hogy a foga...Kicsit megnyugodtam, hogy legalább nem beteg, de azért tudtam, hogy rám lenne legnagyobb szüksége ebben a helyzetben...Már bántam, hogy elmentem nélküle a táborba, és vádoltam magam, hogy nem vagyok a gyermekem mellett...kedden eldöntöttem (második nap), hogy ha másnapra nem javul a helyzet, akkor hazamegyek hozzá!!! De az Úr folyton olyan igéket adott, hogy ne aggódjak, bizzak Benne....szerdán már jobban volt a kis Prisz...igy nem jöttem le a hegyről...és ennek örülök is, mert nagy áldásokban volt részünk, főleg a hét vége fele......és Prisznek se sokat tudtam volna segiteni...csak hogy átöleljem....
Aztán csak eltelt a hét.....a szivem kettőbe volt szakadva...egyik fele nagyon jól érezte magát a táborban, viszonylag én is a nagy pocakommal beilleszkedtem a fiaalok közé....röpinél én számoltam a pontokat, játékoknál leginkább fényképeztem...ezekben nem akadályozott a "kerek voltom" :)
Másik részem nagyon vágyott már haza Priszcillához...
Mikor vasárnap megérkeztünk Lónára....és meglátott bennünket...nm győzött eléggé csodálkozni. Sose fogom elfelejteni, ahogy félórán keresztül csodálkozott, hogy tényleg ott vagyunk, hogy tényleg megjöttünk, hogy "Hhhhhhhhhhhhjjjjjjjjjjuuuuuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj itt van Anya!!!"....és ölelgetett, simogatott, engem is, Immánuelt is, na meg Márkot is :)
Olyan aranyos volt, csak sirni tudtam az örömtől...sokáig...

Aztán másnap hazajöttünk...még két három napig csodálta és élvezte a helyzetet, hogy velünk lehet...és ha csak lehetett, nem maradt csak Mamával vagy Tatával, nehogy megint eltűnjünk :)
Itt voltak néhány napig szüleim, igy nem volt olyan drasztikus az elválás egy hét után....de ma hazament Édesanyám is...és mikor este bejöttünk a házba, mindenhol kereste Mamát.... "Hol van Mama? Hol van Mama?" Olyan aranyos volt....annyira megszokta már, hogy együtt vagyunk....de kicsit fáradt volt ahhoz, hogy tovább beszéljünk az ügyről...holnap kiváncsi vagyok, mivel jön elő...

Remélem nemsokára megyünk újból Lónára, hogy megint találkozzanak :)

Mindenesetre az utóbbi két hétben jól vizsgázott...kitünően megvolt nélkülünk, még nehéz helyzetekben is (fogfájás), és nem is lett nagyon elkényeztetve nélkülünk....még azért kiváncsi vagyok a jövő hétre, amikor csak mi leszünk a megszokott kerékvágásunkban....de nem hiszem, hogy gond lesz...

Az Úr adjon bölcsességet, hogy tudjunk helyesen kezelni minden helyzetet...