...repül az idő, a bejegyzések meg csak el-elmaradnak...annyi minden történik, Priszcilla szinte minden nap valami újdonságot csinál, amiről beszámolhatnék, ha idő lenne rá...
Hála az Úrnak Immánuelért, aki már annyira megerősödött, hogy dolgozni is bir egy pár napot...egyelőre még próbálom fékezni, hogy ne vigye túlzásba...nem mindig sikerül...
Szóval néha csak ketten maradunk itthon Priszcillával meg az Úrral, igy egyrészt nyugodtabb a nap, másrészt pedig nehezebb, főleg most, hogy nyűgösködik torokfájás, fogfájás, orrcsorgás miatt...Elmúlik hamar, remélem...Addig is az Úr ad erőt, türelmet. Ma már nem volt olyan nyűgös. Csak az éjszaka nem aludt...
Két eset történt az este, amin jót szórakoztunk Immánuellel. Prisz hamarabb lefeküdt mint mi, de mikor mi is szerettünk volna lefeküdni, ő felébredt (még egy szobában alszunk, reméljük már nem sokáig), és olyan jó kedve lett, hogy felállt a kiságyban és elkezdett nekünk mesélni...nem igazán értettük, hogy mit mond, de olyan élénk volt és jókedvű, hogy mi is élveztük...
Egyszer mondom neki, hogy "Priszcilla, készitünk neked külön szobát jó?" Erre ő szégyenlősen lehajtja a fejét, és mondja "Jóóóóóóóóóóóóóóóó"......nem gondoltam volna azt sem hogy megérti, amit mondok, nem hogy még "felnőtt nyelven" válaszoljon is..... Mindenesetre, ezen jót nevettünk Immánuellel...
Aztán Immánuel mondja, hogy "Na most már le kell feküdni"...erre egyenesen felemeli a kezét, azt hittem először, integetni akar, mint búcsúzáskor, erre fel leintette amit Apa mondott neki...annyira odaillett az a mozdulat, hogy nem birtuk ki nevetés nélkül....pedig szerintem nem tudja még, hogy mit jelent leinteni valamit. Ha valami nem tetszik, vagy nem ért egyet, akkor a fejével int nemet és a felemelt mutató újjával....Aztán egy jó nevetés után mindenki lefeküdt, és aludt....persze nem sokáig...reggelig még legalább 20x felkeltünk :( ilyen is van...
Nagyon igényli, hogy szeressük, de ő is nagyon ki tudja mutatni a szeretetét. Az este felváltva puszilt bennünket...hol Apát, hol Anyát...nagyon tud szeretni az ő kicsi szivével, ennek örülök...
Szerdán Immánuel bemegy a kórházba néhány kivizsgálásra, hisszük, hogy jó eredményei lesznek...néhány tünet még nem múlt el teljesen, és ezek miatt szükségesek a kivizsgálások...a lába még egy picit fel van dagadva bokától felfele, a pulzusa mindig nagy, néha 100 körül van...
Már nagyon vágyok Lónára...ha az Úr éltet, és megsegit, jövő héten szeretnénk elmenni...
Legközelebb, ha sikerül, néhány képet is töltök fel...
Várunk!!! Nekünk is hiányoztok. Drága szüleidnek meg mégjobban, biztos.
VálaszTörlésNagymamám mesélte régen, hogy egyik nagynénémhez hányszor kellett felkeljen éjszaka. Akkor még petróleumlámpa volt legjobb esetben, és reggel számolgatta a gyufaszálakat a lámpa mellett. 14, 17... Nagy áldás amikor a gyermek alszik éjjel. Gyógyuljatok meg hamar. További épülést Immánuelnek is.