Annának válaszként

Köszönöm Anna a megjegyzést...válaszként túl hosszú lett volna a megjegyzés, ezért inkább egy új bejegyzést írok...
Jó érzés, ha valakinek hiányzunk...igy szivesebben is megyünk haza :) Érezzük mi ezt mindig a gyülekezetben, nem csak mióta eljöttem, előtte is úgy éreztem, mindenki szeret. Ezért nagyon hálás vagyok. Aztán a család az kicsit más dolog...Nem sok családot ismerek közelebbről, de olyan nagy szeretetet, mint a Csobán családban egymás iránt nem láttam még. Nem mondom, hogy nincs hibájuk, nem tévednek...de a szeretet szempontjából előttem példák.

Priszcillához ma éjszaka már csak óránként kellett felkelni...4-5 óra között többször. Holnap már könnyebb lesz. Ma megyünk orvos nénihez. Akit már megjegyzett az oltások miatt és fél tőle...ugye nem is gondolnánk, hogy igy emlékszik? Pedig igen.
Mindennek megvan a hátránya és az előnye. A petroleumlámpával reggel tudta legalább, hogy hányszor volt felkelve :) Én nem tudom...
Sokan nem tudják, milyen nagy áldás, ha a gyerek alszik éjjel...igy vagyunk mindennel...amikor nincs valami, akkor tudjuk igazán értékelni. Mikor nem beteg, nincs baj Priszcillával, 12 órát alszik éjszaka vagy többet. Egyedül alszik el, pici korától nem kellett ringassam. De csak most, amikor ez nem igy van, csak most tudom értékelni igazán. Sajnos sok mindennel igy vagyunk...

Remélem a kicsi Telma jól van már, túl vagytok a nehezén.
Kivánok sok erőt az Úr Jézustól...Tőle annyit vehetünk, amennyit csak akarunk, mert végtelenül sok van Neki.
Valószinű, hogy jövő héten még nem tudunk találkozni, de ha az Úr is akarja, akkor még ebben a hónapban igen.
Sok áldást kivánok addig is.