Havazás...

...és hóseprés...Priszcillával...

Először megelégedett a kicsi seprűvel, aztán kipróbálta a nagyot, de addig nem nyugodott, mig a lapátot is ki nem próbálta :)
Kijöttünk az ajtón, és mondom neki, várd meg itt Anyát, mig kicsit elsepri a lépcsőről a havat....hát persze, a kis eleven egyedül akart lejönni a lépcsőn...mondom akart, mert sikerülni nem sikerült....amilyen vastagon van öltöztetve, csak amúgy gurult lefele, még jó, hogy nem 20 lépcsőfok van, hanem csak 2...a gond nem is az volt neki, hogy legurult, hanem hogy nem tudott felállni, mert vastagon volt öltözve...még csak nem is sirt, mert hamar felkaptam...vette a seprüt, belegázolt a hóba, és ott tapicskolt. Mire elsepertük/lapátoltuk a havat, már fáztam, másképp hóembert is készitettünk volna. Persze az ő keze is piros volt a hótól :)... :) Most alszik, de ha még nappal lesz mikor felkel, akkor evés után kimehetünk még egy szippantás levegőre, és mig szippantjuk a frisslevegőt, hóember is elkészülhet :)

 sepregetünk :)

Az egész úgy kezdödött, hogy feltette a sapkáját a fejére (KAPKA), és próbálta (még nem tudja) kinyitni az ajtót, ő megy táj-táj. Hát, ha már ilyen nagy kedved van kimenni, akkor gyere menjünk...szeretünk sétálni. Egy időben nehezen vettem rá magam, hogy kivigyem, de mostanában könnyebb, és mindennap kint vagyunk 1 órácskát...nagyon szereti, és most már kérem egyedül sétál, nem szereti, ha fogom a kezét...persze néha elborul, de felállni nem tud a vastag ruha miatt...és huncutkodik is...tudja, hogy szeretném, ha gyorsabban haladnánk, mégis megáll, és nézi, hogy mit csinálok...olyankor rájöttem, hogy mi a hatásos)...intek neki, hogy szia, anya megy, és el is indulok, persze szalad ő is gyorsan...ha ő huncut, én is az kell legyek...és huncut, nagyon is!!! Az Úr adjon bölcsességet hozzá...